Élesben az NBA-játékospiac

Szerdán hajnalban hivatalosan is elkezdődött az átigazolási időszak az NBA-ben, és a Clippers rögtön elküldte két játékosát, hogy helyet csináljon Kobe Bryantnek. Az eddigi legjobb üzleteket a Utah Jazz kötötte, amely így a Nyugati főcsoport egyik legjobb együttese lett.

A Jazz egyébként a szaksajtó, köztük a nagynevű Sports Illustrated szerint biztos befutónak látszik az idei átigazolási szezon nyerteseként, pedig Malone távozása és John Stockton visszavonulása tavaly alapjaiban látszott megrengetni a Salt Lake City-i franchise dicső pályafutását. Ma azonban jobb csapatuk van, mint a nyugati bajnok Lakersnek, és a Postás be se férne a kezdőcsapatba, ha visszatérne. Az őrült összegekkel terhes szabadügynökpiacon Kevin O'Connor menedzser megszerzett négy olyan játékost, akik fiatalok, értékükhöz képest olcsók, és jól illenek a csapat stílusához. Boozer volt messze a legdrágább, de őt kivételes tehetségnek tartja mindenki, Mehmet Okür, Carlos Arroyo és Gordan Giricek viszont biztosan hibátlan befektetés a "mormonoknak", akik valószínűleg Raja Bellt is szerződtetik ráadásképp.

Ijedten kapkodtuk a fejünket Antonio McDyess vagy Marcus Camby hosszú lejáratú szerződése hírére, de Steve Nash, Adonal Foyle vagy Rafer Alston sokéves, nagyértékű megállapodásai is - kis túlzással - rémisztőek. A probléma az, hogy a fizetési sapka nem nagyon fog nőni a következő években (hiszen pl. az új tévészerződések nem nagyobb, hanem kisebb jogdíjakat fognak hozni a ligának), így a tízmilliós fizetések öregedő, sérülékeny sztároknak nagyon rossz befektetésnek bizonyulhatnak.

A Jazz új szerzeményei fiatalok, ráadásul Arroyót és Giriceket a múlt szezonban már kipróbálhatta Jerry Sloan edző, és ha összehasonlítjuk őket a posztjukon játszó nagyot kaszálókkal, meglátjuk, miért lehetnek elégedettek a utahiak. A három évvel fiatalabb Arroyo 16 milliója négy évre jóval kevesebb, mint Alston 28-a ötre, és ha 40 percre szorzott átlagaikat nézzük, Arroyo (17,9 pont, 7,1 gólpassz) messze körözi Alstont (13,0 és 5,8). Giricek harmadannyiba kerül, mint például Hedo Türkoglu, és a játéktudásuk közt messze nincs ilyen különbség.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyfelől a Nyugati főcsoport húsdarálójában milyen jól jön egy Boozer és egy Okür, akik ráadásul mozogni is tudnak, ami a Jazz rohanós támadójátékához kötelező, másrészt Sloan kökeményen ütközteti a játékosait (a Jazz messze vezet a faultok terén, mindkét irányban), az "iszapbirkózásban" pedig a vékony Andrei Kirilenko tehermentesítése főnyeremény.

Így tehát a múlt szezonban csodálataosan megszerzett 42 győzelem a 2004/05-ös szezonban könnyen 50 fölé nőhet, és a Utah Jazz lehet a Nyugat egyik legerősebb csapata. Érdemes lesz újrarajzolni az erőviszonyokon alapuló térképet, a Houston, a Denver és a Utah felnő a San Antonio és a Minnesota mellé, a Lakers, a Dallas és a Sacramento pedig örülhet, ha bekerül a rájátszásba, mert az első kört könnyen lehet, hogy nem élik túl.