Halottnak hitték élete legjobb futása után

Hogy mennyire magányos sport a futás, azt tökéletesen mutatja Tresó Gábor példája. A korábbi válogatott ultrafutó 2006-ban a tajvani, majd 2013-ban a hollandiai világbajnokságon is megfutotta élete legjobbját. Azóta sem tud leállni, egyszerre hobbiként és szenvedélyként tekint a futásra. Azt mondja, az élete a sport, mert az nem hazudik, amennyi munkát beletesz, azt visszakapja. Elhatározta, hogy 2017-ben – a 300 című film miatt – lefut 300 félmaratont. Az utolsó három hónapra 120 maradt, majdnem feladta, elengedte, ekkor azonban átváltott sportemberbe és megcsinálta. Volt, hogy nem volt kivel ünnepelnie a sikerét, és olyan is, hogy halottnak hitték. THIS IS SPARTA? Ó, dehogy. THIS IS TRASHOW!

Merthogy 2017-re volt egy vállalása, miszerint lefut 300 félmaratont. Hogy jött ez az egész?
Ilyen-olyan okok miatt kihagytam egy-másfél évet, ekkor éreztem úgy, hogy ki kéne találni valamit, így lett az, hogy 2017-re félmaratonokat vállaltam. Legyőzhető táv, egészséges. Ültem, jó, jó, de egy félmaratont le tudok futni, az nem kihívás.

Elindult az öngerjesztő folyamat, hogy kéne valami cél. Pont néztem a 300 című filmet és bevillant, hogy áhh, de tök jó. Hajrá!

Készült ezekre a távokra, vagy csak kiment és egyszerűen lefutotta őket?
Nem volt rá szükség. Ez az egész vállalás inkább mentális kihívás volt. Fizikailag bármikor képes vagyok 21 kilométerre. Az elején nagyon fájt persze. Januárban nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna át, tényleg akarom ezt? Csináltam egy kisvideót, önmotiváció céljából. Kiraktam Facebookra is, hogy már csak azért se adjam fel. Ezzel löktem be magam.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, kész, vége, feladja?
Volt.

Mi segített átlendülni?
Februárban elkövettem egy nagy hibát. Fordítva kezdtem számolni. Nem azt számoltam, hogy 300, hanem azt, hogy van 65 pihenőnapom. Majd nyáron úgy is erős leszek, futok maratont, az kettőnek számít – gondoltam. Nyáron aztán a pihenőnapok lenullázódtak, sőt, lementek mínuszba. Ott volt egy nehéz időszak. Imre Atillával többször beszélgettem, és ezek a beszélgetések kicsit változtattak a szemléletemen, a hozzáállásomon.

Azt tanácsolta, hogy hagyjam, engedjem el a dolgot, ha csak kétszáz lesz, már az is óriási teljesítmény.

A maratonváltós csapatuk pedig újra a futás élményét adta vissza nekem. Köszönet neki ezért.

Tresó Gábor és Imre Attila (középen) a Budapest Maratonon Forrás: Tresó Gábor

Lehet, hogy pont ez segített, hogy lekerült önről a teher?
Eltelt pár nap és elengedtem. Nem érdekel, annyi lesz, amennyi lesz. Majd a végén megmagyarázom miért nem lett 300 (nevet). Az a fura, hogy itt nagyot fordult velem a világ. Abban a pillanatban, hogy elengedtem, tudatosult bennem, hogy ez egy olyan kihívás, ami valami hihetetlen. Ott átváltottam sportemberbe. Elkezdtem azt sugallni magamba, hogy egy élsportoló vagyok.

Decemberben 52 félmaratont futott.
Az utolsó három hónapra 120 maradt. Akkor úgy voltam vele, hogy ha már nem is lesz meg, akkor is legyen minél több. Ha bárki azt mondja, hogy túlszárnyalja jövőre, akkor legyen magasan a léc (nevet). Decemberre elfogytak a versenyek, nagyon sokat futottam egyedül. Mentem a spártai százasra, az eleve négy félmaraton, de én csináltam belőle ötöt. Az adott egy nagy lökést decemberre.

Nem tekintettem versenynek, csak meg akartam csinálni ötöt. Végül 100 kilométeres egyéni csúcsot futottam.

Az utolsó hétre még így is maradt 20.

Így lett meg a 300

Január – 11
Február – 26 (15)
Március – 51 (25)
Április – 78 (27)
Május – 102 (24)
Június – 121 (19)
Július – 138 (17)
Augusztus – 153 (15)
Szeptember – 174 (21)
Október – 211 (37)
November – 248 (37)
December – 300 (52)

300 félmaraton. Kis túlzással napi egy. Hogy bírta a teste?
Simán pihentem egy-egy napot. Volt, hogy hideg volt kint, sok volt a munka, nem mentem. Utána viszont tudtam, hogy mit kell tenni azért, hogy még versenyben maradjak önmagammal. Sok ember számára szerintem felfoghatatlan, hogy mi mennyiséget meg tudok enni. Január elsejétől év végéig tíz kilót fogytam, kialakult az atlétatermetem. A kilométerek megettek.

Egyéni csúcs utáni folyadékpótlás Forrás: Tresó Gábor

Nincs egészségkárosító hatása ennek a rengeteg futásnak?
Nem gondolom, mert valamilyen szinten föl van építve a dolog. Nagyon óvatosan kezdődött a tavalyi év, és ahogy erősödtem bele, úgy vállaltam egyre többet. Mindig volt terv a fejemben. Sokszor bepunnyadtam, nem mentem futni, akkor át kellett alakítani a következő napokat. Az emberi test hihetetlen dolgokra képes, csak fel kell tudnunk készíteni rá.

Az országban egyedül nekem van ultrafutó sportoktatói képesítésem, szóval szakmai oldalról is képeztem magam.

A saját testemet pedig én ismerem a legjobban. Mindent jelez, nekem csak figyelni és érteni kell a tőle érkező jeleket. Beszédes az is, hogy 155 pihenőnapom volt egy év alatt.

Év végére csak meglett a 300 Forrás: Tresó Gábor

Mi jelent önnek kikapcsolódást?
Nagyon szeretem a példaképeket, akikből én rengeteg energiát merítek. Most például Fa Nándor könyvét olvasom, és egészen hihetetlen.

Próbálom őt megérteni, mint sportoló, és mint határokat feszegető ember.

Szeretek nagy, kíváncsi szemekkel járni a világban, nyitott vagyok szinte mindenre. Olvasok, kirakózom, rejtvényt fejtek és szinte mindenféle sportesemény megdobogtatja a szívem.

Van már konkrét célja 2018-ra?
Év elején azt mondtam, ha ezt a vállalást sikerül megcsinálni, az egy nagyon jó alapozó. Most azt érzem, hogy kinyílt a világ. Ebből az alapból bármit lehetne építeni, csak el kéne dönteni. Futhatnék 100 kilométert, ami valószínűleg életem legjobb 100 kilométere lenne. De az is lehet, hogy inkább a hosszabb távok felé lépek. Vagy valami egészen másfajta kihívást keresek. Most azt gondolom, hogy a család és a segítők elé terjesztem az ötleteket és majd közösen kitaláljuk, hogy hogyan tovább 2018-ban.