A Himalájába indult magyar Daulagiri-expedíció eddigi legnagyobb ellensége a politika. Egyelőre a nepáli lázongások szabják meg hőseink napi teendőit, és egyre valószínűbb, hogy a költségesebb, repülős utazást kell választaniuk - Kollár Lajos beszámolóját olvashatják.
Kollár Lajos és kis csapata ádáz harcot vív a helyi erőkkel. A hatóságok, a népfelkelők és a maoisták mellett a magyar Dhaulagiri-expedíció tagjai voltak a legaktívabbak az elmúlt napokban.
Április 26.:
Semmi sem megy könnyedén. Ugyanis amit a népfelkelők átmenetileg befejeztek, azt a maoisták folytatták. Nehogy egy perc nyugalom legyen ma reggelre, lezárták a Pokharából kivezető utakat, így itt ragadtunk. Ezen annyira felmérgelődtünk, hogy biciklit béreltünk és kikarikáztunk a város szélére tisztázni az ügyet. Szerencsére addigra feloldották a blokádot, mi visszamentünk, és megszerveztük, hogy holnap reggel el tudjunk indulni - 40 teherhordóval.
Közúton, teherautókkal Beniig, onnan lehetőség szerint azonnal továbbmegyünk, elegünk van a városokból, és ezt a kis fegyverszünetet szeretnénk kihasználni. Körülbelül május 5-re érjük el az alaptábort, reméljük, semmi sem biztos. Sietni kell, mert nem sok időnk marad a monszun beálltáig, és a Dhaulagirit is szeretnénk megmászni közben. Érdekes, erről szinte már szó se esik.