Világ körüli útra indulni - kellemes dolog, kéjutazás meg minden, amit az emberi képzelet luxusból elbír. Világ körüli útra indulni kerékpárral - ez már egy kissé vállalósabb, de a pálmafák, a lágy szellő, a tengerpart még így is meglehetnek. Világ körüli útra indulni kerékpárral úgy, hogy az ember direkt a Föld leghidegebb területein teker keresztül - na ez már erősen az önveszélyes őrültség kategória.
Erre vállalkozott idén szeptemberben egy francia-belga társaság. Az expedíció az impozáns Párizs - Bering - New York nevet viseli. Az útvonal: Franciaország - Németország - Ausztria - Magyarország - Románia - Ukrajna - Oroszország - Kazahsztán - Kína -Mongólia - Szibéria - Alaszka - Kanada és végül az USA. A Párizsból indult expedíció végül 2007 nyarán, New Yorkban fejezi be az útját. Manu Schutz, JF Flogny, Jonathan Collings és Max de Villers egy finnországi ösztöndíjon ismerkedtek meg, majd egy őrült ötlettől vezérelve feltekertek a Nord Kappra, Európa legészakibb pontjára - így jött létre a csapat.
Hogyan talál ki valaki egy ennyire extrém útvonalat? Manu Schutz adja meg a választ: "Régóta foglalkoztatott az, hogy végig kellene biciklizni a Duna mentén. Ugyanakkor JF moszkvai ösztöndíjon volt, és küldött egy e-mailt, hogy bringázzunk Szibérián át. Na akkor elkezdtünk levelezni, hogy mi lenne, ha összekötnénk a kettőt. És ha már úgy is ott vagyunk a Bering-szorosnál, egyszerűbb továbbmenni Amerika felé.... Nagyjából így alakult ki az útvonal."
A csapat tehát Párizsból indult, az első komolyabb megálló Magyarországon volt. "26 napot tekertünk egyvégtében. Ideje volt egy kis pihenőnek. Ráadásul a kazah vízumra is várni kellett, ezért összesen tíz napot töltöttünk Budapesten" - meséli az [origo]-nak Max de Villers. "Eddig a legnehezebb szakasz egyébként pont Magyarország nyugati része volt. Nagy lapos terület, és végig szembeszél"- teszi hozzá Jonathan Collings, a csapat belga tagja.
Önkéntelenül felmerül a kérdés, mi késztet valakiket arra, hogy a legmostohább körülmények között tekerjék körbe a Földet. A fiúk csak mosolyognak. Különböző válaszok merülnek fel: "Mi sem tudjuk. Talán azért keltünk útra, hogy kitaláljuk..." "Az idegen kultúrák megismerése és a utazás mellett természetesen ott van a személyes kihívás is." "Hogy elérjük legutolsó határainkat." "Miért ne?"
"Magyarországról elmenni olyan, mintha másodszor indulnánk útnak" - mondja az út folytatásáról Max de Villers. "Eddig tartott az a világ, amit ismerünk. Innentől megváltoznak a szabályok. Innentől elvesznek a nyugati mértékek. Magyarország után eltűnnek ezek a kis kapaszkodók."
Ráadásul itt a tél. Magyarországra érkezésünk előtt nem volt igazán hideg, innentől azonban az időjárás is komoly kihívás lesz. "Mi vagyunk a világ legjobban felszerelt felkészületlen emberei" - summázza a csapat helyzetét Jonathan Collings. Egész évben a felszerelés beszerzésével foglalkoztak. A technikai ruházat nagy része a zsákokban és az utánfutón volt, de nem teljesen feltöltött készlettel indultak útnak. "Vannak dolgok, amelyek nagyon drágák Franciaországban, ezért úgy gondoltuk, hogy inkább Budapesten nézünk körül. Szerencsénk volt: a Sandstone vállalta, hogy szponzorként kiegészíti a felszerelést, ezért a technikai alsóneműt, a polárokat csak Budapesttől kell magukkal cipelni" - mondja de Villers.
Joggal merül föl a kérdés, miből finanszírozzák ezt a 22 hónapos kalandot: háromnegyed részt saját pénzből. A negyedét szponzorok adták össze: ez a készpénztől a felszerelésre adott engedményekig terjed. A legnagyobb szponzorpénzt a francia Accor szállodalánc fizette. A szponzorokat tíz hónap alatt sikerült becserkészni, kemény munka volt, a fiúk több száz levelet írtak.
Egy ilyen volumenű vállalkozás esetében nem mindegy, milyen gép nyergébe pattan az ember. "Giant Expedition bringáink vannak. Olyan biciklik kellettek, amelyekkel, ha kedvünk tartja, mehetünk még egy kört" - mondja Manu Schutz. - "A málházást utánfutóval oldottuk meg, így mindennel együtt körülbelül ötven kiló a járgány. Az áttételek miatt elég könnyű tekerni, mentünk már hetvennel is, igaz, az hegyről lefelé volt." JF azonban nem követte a többiek példáját: "én inkább építtettem magamnak egy gépet, amelyen minden rám van szabva. A váz készítéséhez méretet vettek rólam. Ja és én inkább nem kértem az utánfutóból... inkább nehezebb a bringám, de könnyebben irányítható."
"Az út vízválasztója most következik: az orosz puszták és Közép-Ázsia télen" - hívja fel a figyelmet a veszélyekre Manu Schutz, a csapat biológusa. "Ez azt jelenti, hogy minden reggel nulla fok alatti hőmérsékletben kelünk majd fel a sátorban." Ugyanakkor tudatosan építünk a távoli vidékeken élők vendégszeretetére - ez haszonlesésnek tűnik, de ilyen körülmények között lényegében másokra bízzuk az életünket...
Barsi Szabó Gergely
(A cikk megjelenésének időpontjában a fiúk valahol a Donyeck-medence közelében járnak.)