Gyerekkori álmát váltja valóra raliversenyzőként Michelisz Norbert

Michelisz Norbert a szemünk előtt vált tehetséges, kezdő autóversenyzőből a túraautó-versenyzés meghatározó alakjává, 2019-ben pedig a kategória világkupa-győztesévé. Az azóta eltelt négy évben az újjáalakult bajnokságban ismét bajnokesélyesként várja a szezon utolsó három fordulóját, közben pedig valóra váltja egy régi álmát: versenyzőként indul a rali-Eb magyarországi futamán. Az Origónak elmondta azt is, hogy mikorra tervezi a visszavonulását.

2019-ben, pályafutása megkoronázásaként felülhetett a túraautó-világkupa, a WTCR trónjára. Belegondol néha abba, hogy ott tulajdonképpen elérte a karrierje célját?
Már el is felejtettem, hogy nyertem. Nem úgy állok hozzá, hogy hú, megvagyok. Kicsit elkopott az érzés, úgy érzem, mint előtte.

Eltelt három év, sokat értem, magabiztosabb lettem, és most ugyanúgy dolgozik bennem a siker, meg a győzelem iránti vágy, mint korábban.

Annyi, hogy kicsit jobban tudom, hogy mi szükséges a sikerhez.

Hogyan teltek a világkupa győzelem utáni évek? A pandémia alaposan felforgatta a versenynaptárakat.
Azt kell, hogy mondjam, hogy élveztem azokat az időket. Élveztem, hogy a körülmények miatt be tudtam zárkózni, és a családdal lehettem. Egészen 2021 végéig ez jellemezte az életemet, kevés helyre mozdultam ki, odafigyeltem mindannyiunk egészségére. A versenyzés melletti időt a családnak szenteltem, és nem a kötelezettségeknek, és azóta is megmaradtak ezek az arányok. Az elmúlt másfél évben nagyon kevés nyilvános szereplést vállaltam, ez pedig nagyon jólesett. Azóta jobban is élvezem az életet, kevésbé érzem, hogy meg kell felelnem másoknak.

Michelisz Norbert 2019-ben megnyerte a túraautó-világkupát, a WTCR-t Forrás: Florent Gooden / DPPI/Florent Gooden

Szakmailag hogyan telt ez az időszak?
2020-ban nem volt versenyképes az autó, kevés verseny is volt. 2021-ben éreztük, hogy nincs meg a sebességünk ahhoz, hogy bajnokságot nyerjünk. Tavaly volt az első olyan év, hogy nyerhettem volna, ha nem hibázok már az év elején. Ketten voltunk a csapatban, nagyon korán olyan ponthátrányba kerültem, hogy el kellett kezdenem segíteni a csapattársamat. Ott volt az elektromos bajnokság is, a kettő együtt a karrierem alatti legnagyobb terhelést eredményezte. Idén viszont összeszedett vagyok, vezetem is a bajnokságot. az idény nagyobbik része már mögöttünk van. Három futam van hátra, kettő Ausztráliában, majd Makaóban zárul a bajnokság.

Tudja már, hogy meddig folytatja a versenyzést?
Őszintén szólva nincs tervem. Felesleges hosszú távra tervezni, mert sok minden nem az én kezemben van. Arra összpontosítok, hogy élvezzem a versenyzést. Amíg pedig azt érzem, hogy ilyen magas szakmai szinten tudok versenyezni és élvezem is, addig másra nincs szükségem. Ez a lelkesedés bármikor alábbhagyhat, bármikor bekövetkezhet, hogy nem élvezem ennyire, de hogy ez most öt vagy tíz év múlva történik meg, azt nem tudom.

Most viszont még annyira lelkes, hogy egy kis rali is belefér. Ez egy új irány lehet?
A rali már régóta a fejemben volt, gyerekként rali- és ralikrossz versenyeket látogattam. Amikor Hyundai versenyző lettem, jött a gondolat, hogy a csapat erős ralis gyökerekkel rendelkezik. Ez alapján

az elmúlt néhány évben mindig előkerült az ötlet, hogy jó lenne év végén elindulni valami ralis futamon,

de mindig volt valami akadálya: vagy nehéz évem volt, vagy harcban voltam a bajnoki címért, és úgy éreztem, hogy inkább oda akarok összpontosítani, nem pedig bevállalni valami kockázatot - de a vágy bennem nem csitult.

Michelisz Norbert navigátora egy tapasztalt ralis, Tagai Róbert lesz a Rally Hungary-n Forrás: Makai Gergely / MGR Images.

Hogyan állt össze konkrétan a mostani projekt, vagyis az, hogy október első hétvégéjén rajthoz áll rali-Eb (FIA ERC) magyarországi fordulóján, a Rally Hungary-n?
Engedélyt kértem a Hyundaitól, hogy belevághassak, és onnantól, hogy ők jóváhagyták, magam kezdtem neki a szervezésnek. Megkerestem Kovács Antalt, a Hyundai i20n Rally2-es versenyautó tulajdonosát, megállapodtunk a bérleti díjról, majd egyeztettem a lehetséges támogatókkal. Mindenkinek tetszett az ötlet, jó érzés volt, hogy mindenki mögém állt.

Azóta, hogy valóság lett ebből a tervből, végzett valamilyen összegzést arról, hogy tizenegy-két éve egy kis költségvetésű magyar csapat pilótastátuszából eljutott odáig, hogy már saját versenyzését szervezi?
Igen, időnként végig gondolom, hogy honnan hová jutottam. Múlott a szerencsémen és a teljesítményemen is, áldom a sorsot, hogy ilyen helyzetben lehetek. Meg tudtam szervezni az anyagi hátterét, és nem is szeretném kihagyni ezt a lehetőséget.

Miben változott versenyzőként az elmúlt több mint egy évtizedben?
Annyira máshogy láttam a világot akkor, annyira más információkból kellett összerakni a dolgokat, mint most, ez az egyik legnagyobb különbség. A pályám elején voltak elképzeléseim arról, hogy hogyan haladok majd: először futamgyőzelmekről, majd bajnoki címről álmodtam, de fogalmam se volt róla, hogy mindez mennyi lemondással és akadállyal jár.

Kétségekkel teli és kishitű voltam. Sokszor kívülről vártam a segítséget, amire a választ belül is megtaláltam volna.

Ezzel így sok idő elment. Amikor ezt leküzdöttem, utána sokkal könnyebb volt.

Mikor történt ez meg?
A bajnoki cím évében. Akkor kipróbáltam egy kicsit más hozzáállást, amit addig nem. Én ugye viszonylag későn kezdtem el versenyezni, nem ebben a világban szocializálódtam. Sok volt a lemaradásom a többiekhez képest a pályán való helyezkedésben, a test-test elleni küzdelemben. Ez mind olyan probléma és hiányosság volt, amire nem lehet előre felkészülni.

Aki öt-hat évesen kezd el versenyezni, az már 17-18 évesen olyan szinten van, ahová én csak a bajnoki címem megszerzésekor, negyvenhez közeledve jutottam el.

Viszont lehet, hogy ha korábban kezdtem volna, akkor hamarabb megszakad a pályafutásom.

Gyerekkori álmát váltja valóra a ralival Forrás: Makai Gergely / MGR Images.

Most ugye erről szó sincs, sőt, új terepen próbálja ki magát. Hogyan készült a hétvégi versenyre?
Baranyában teszteltünk, mindez arról szólt, hogy megtegyem az első métereket, hogy megszokjam, hogy navigátor beszél hozzám. Az autó nagyon kezesen viselkedett, hamarabb el is tudtam kezdeni feszegetni a határokat, mint gondoltam. Más lesz a verseny útvonala a Zemplénben, de alap dolgokat tudtam most gyakorolni, mint a kézifékes fordulást, megtapasztaltam a gumik melegedésének ütemét.

Az előzetes várakozásokhoz képest egy jó szintre érkeztem, viszont tudom, hogy ez még mindig borzasztóan kevés ahhoz, hogy tudjam, miről is szól a Rally Hungary.

Úgy fogalmaznám meg, hogy tudom: nem jó szakmai nulladik lépésnek, de itt van a lehetőség, ezért úgy döntöttem, nem fogok tovább várni.

Az egója hogyan viseli majd, hogy egy olyan közegből érkezik, ahol elképesztően rutinosnak számít egy olyan kihívásba, amit alig ismer?
Az egóm már megedződött az elmúlt években, ki kell használnom ezt a lehetőséget. Van hátrányom a tapasztalat hiányából, viszont nem várok magamtól semmit és más se vár tőlem semmit, ez előny. Minden egyes megtett kilométerrel és beszélgetéssel oda jutok, hogy nagyon keveset tudok még a raliról. Egyetlen célom, hogy célba érjek.

Milyen érzés volt nem egyedül lenni az autóban?
Furcsa. A saját versenyeimen nem szeretem, ha túl sokat beszélnek hozzám, így most abba a helyzetbe csöppenni, hogy a navigátorra vagyok utalva és meg kell osztani a figyelmemet, az nagyon új kihívás. Nem lesz egyszerű helyzet, nem tudok ennyi idő alatt magas szintre jutni, de szeretném alázattal és szorgalommal csinálni.