Herczig a Kanári-szigetek után olyat tett a fiáért, amilyet még soha
Sokévnyi hazai versenyzés után 2018-ban nemzetközi mezőnyben is megméretteti magát a négyszeres abszolút magyar ralibajnok, Herczig Norbert és új navigátora, Ferencz Ramón. A MOL Racing Team színeiben azzal a SKODA Fabia R5-tel vesznek részt a rali Európa-bajnokság futamain, mellyel a korábbi években számtalan sikert ért el Herczig Norbert. A nyolcállomásos sorozat eseményeiről Herczig Norbert rendszeresen beszámol az Origón, hogy megmutassa, mi rejlik a kulisszák mögött, hogyan telik egy-egy versenyhétvége, és mit tapasztalnak a legendás helyszíneken. A kanári-szigeteki raliról szóló beszámolójában Herczig Norbert azt is elárulta, mire volt hajlandó azért, hogy időben odaérjen fia versenyére.
Defekt. Gondoltam néhány méterrel a Kanári-szigeteki rali utolsó előtti gyorsaságijának egyik kanyarja után, amikor éreztem, hogy a SKODA Fabia R5 jobb első kerekéből távozik a levegő, és tudtam, hogy a szakaszból hátra levő 9 kilométeren rengeteg időt veszítünk majd. Sajnos igazam lett.
A jobb első defekt miatt több mint másfél percet veszítettünk, ezzel elúszott a lehetőség, hogy a legjobb tízben maradjunk.
Pedig akár az ötödik hely is elérhető lett volna. Mint minden sportágban, a raliban sincs „ha" kezdetű mondat, így most el kellett fogadnunk a 11. helyet. Ugyanakkor a hosszú repülőúton hazafelé már újra felülkerekedett bennem a jóérzés, mert tudtam, a verseny nagy részében ott voltunk a legjobbak között. Második ERC-futamunkon ez mindenképp nagy szó, mert a többieknek ezeken a pályákon már van rutinjuk.
A tapasztalat a legnagyobb előny
Egy újságíró megkérdezte a verseny után, miért fontos ez a tapasztalat, hiszen ott a pályabejárás, a belső kamerás felvételek, az online térképek, azaz gyakorlatilag centiméterre pontosan fel lehet térképezni a szakaszokat. Azt válaszoltam, hogy ez így van, mi is megtettük ezt, tanácsot is kaptunk olyan pilótáktól, akik már teljesítettek itt néhány futamot, sőt a csapatunk, a BRR Team is óriási tapasztalattal rendelkezik az ERC-helyszíneken. De mindez kevés.
Csak a személyes tapasztalat tudja felépíteni a rutint.
Szükség van rá, hogy versenyautóval is végigmenjünk a pályákon.
Jó példa erre csapattársam, a német Fabian Kreim, aki korábban már versenyzett a Kanári-szigeteken, és az idei futamon hozott is egy harmadik helyet. Örültünk a sikerüknek, főleg azok után, hogy az utolsó gyorsaságiról kikéstek, mert
a rendőrök megállították őket az összekötő szakaszon egy rutin ellenőrzésre. Szerencsére a versenybírák figyelembe vették, hogy nem rajtuk múlt a késés, így nem kaptak időbüntetést.
A hétfői teszt után kedden és szerdán a pályabejárással töltöttük a napot. A Kanári-szigetek kanyargós aszfaltján annyit tekergettem a kormányt, hogy azt hittem a végére csapágyas lesz a bérautó kormányműve. Reggeltől estig tartó kőkemény munka ez, hiszen az otthoni, sok videós elemzés után ezen a két napon pontosan fel kellett írnunk az itinert úgy, hogy versenytempóban is jó információkat kapjak Ramóntól.
Többször kiszálltunk megvizsgálni az aszfaltot is, mert ilyen vulkáni anyagból készült felülettel még sosem találkoztunk.
Azt tudtuk, hogy nemcsak jól tapad, hanem zabálja is a gumikat, így próbáltuk kitalálni, hogy mi lesz a helyes stratégia a versenyre. A környezet ismét csodálatos volt, néha kényszeríteni kellett magunkat, hogy ne feledkezzünk bele a látványba.
Csütörtökön már a versenyautóban ültünk, ám a turbó hibája miatt a kvalifikációt csak utcai tempóban tudtuk befejezni. Amellett, hogy bosszantó egy ilyen műszaki hiba, ilyenkor egy kicsit fel is lélegzik egy autóversenyző, hogy nem a verseny alatt történt a meghibásodás, és azzal nyugtatjuk magunkat, hogy
akkor a versenyre le is tudtuk a műszaki hibát.
A pénteki napunk álomszerűen kezdődött. A pályák picit még nedvesek voltak, a hegyen néhol ködfoltok fogadtak minket, a levegő is csípős volt, de a reggelnek különleges hangulata volt, amire mi is ráéreztünk, és sikerült nagyon jó időket autóznunk.
A jó kezdés után pedig megmaradt a lendület, így szinte elrepült az első hat gyorsasági szakasz. A magyar zászlók is fokozták a hangulatunkat,
utólag visszanéztem a belső kamerás felvételeket, és azokon is jól látszanak a magyar zászlók a pálya szélén!
Az esti városi szakaszokon - ahogy ígértem - egy kicsit a szurkolóinknak is autóztam. Ezek a rövid gyorsaságik általában a szórakoztatásról szólnak, ezért sem hosszabbak, hogy ne alakulhassanak ki nagy különbségek, mert a többség azért ilyenkor a közönséget is megtiszteli, még akkor is, ha az néhány tizedbe is kerül majd a végén.
A cikknek még nincs vége, lapozzon a folytatáshoz!