Minél kevesebbet ittam, annál rosszabbul játszottam
Carlton Palmer 18 meccsen lépett pályára az angol válogatottban, és játszott közel négyszáz meccset az angol élvonalban. Mindezt non-stop bulizás és folyamatos ivászat mellett. Most megjelent önéletrajzi könyvéből a Daily Mail ragadott ki két jellemző részletet.
A most 51 éves Palmer karrierje első tizenöt évében, 1984 és 1999 között az élvonal (First Division, majd 1992-től Premier League) és a másodosztály (Second Division, később Championship) meghatározó csapataiban, a West Bromwich-ban, a Leeds Unitedben, a Southamptonban vagy éppen a Sheffield Wednesday-ben játszott - rendszerint sokat és jól, ezért is szererepelhetett 18 alkalommal az angol válogatottban.
Mindeközben viszont folyamatosan bulizott és ivott. Ahogy tette ezt akkor is, amikor a Southamptonban játszott, és egy Leeds elleni vasárnapi meccs után hétfőn repült vissza dél-angliai csapatához. Palmer saját bevallása szerint átbulizta az éjszakát, és csont részegen ült fel a repülőre, így nem csoda, hogy amikor egy műszaki hiba miatt a repülő elkezdett rakoncátlankodni, ő megállás nélkül a mellette ülő csapattársát, a halálra rémült Egil Olsent szívatta.
Meg fogsz halni, Egil, mind itt fogunk meghalni! Nem ittál, nem keféltél, nem élvezted az életet.
Ezen a gépen fog véget érni az életed. De engem nem érdekel, én élveztem az életet. Szegény, komoly, kis érzékeny, Egil."
"Aztán, amikor leszálltunk, átgondoltam, hogy miket is mondtam, és bocsánatot kértem tőle" - írta Palmer.
A másik eset kevésbé bizarr, inkább szórakoztató. Ez már a Leeds Unitednél történt, amikor a csapat menedzsere, Howard Wilkinson az irodájába rendelte, ez pedig valami komoly dolgot jelentett.
"Beszélnünk kéne az italról. Gondoltál rá, hogy abbahagyd az ivást?" - vágott a közepébe a mester.
"Nem, soha" - mondta ki az őszintét Palmer.
Wilkinson azonban közölte vele, hogy így ki fog kerülni a csapatból, ugrik a válogatottság, és a pénze is bánhatja, amit családos emberként nem biztos, hogy megengedhet magának - az 1990-es évek elején még nem voltak 100 ezer fontos heti fizetések a Premier League-ben.
Így aztán Palmer letette a poharat, keményen edzett, és egy kortyot sem ivott. Ettől viszont nem játszott jobban, sőt.
És mi történt? Minél kevesebbet ittam, annál szarabbul játszottam.
És egyre frusztráltabb lettem. Először a karrierem során kikerültem a kezdőből, éppen egy Manchester United elleni meccs előtt (a Leeds–MU az angol foci egyik legnagyobb rivalizálása - a szerk.), és a tartalékcsapatban találtam magam."
Így aztán jött az újabb négyszemközti beszélgetés Wilkinsonnal, aki mindjárt azt gyanította, hogy Palmer nem tartja magát az egyeséghez.
A válogatottban is megvoltak a társak az iváshoz: balról a második Paul Gascoigne, balra tőle Carlson Palmer:
"Őszinte leszek, Carlton. Rosszul játszol" – mondta az edző, amit Palmer nem is tagadott, felhozva a mentségére, hogy kőkeményen dolgozik, és mindent úgy csinál, mint régen, kivéve egy valamit.
"Mi az?" - kérdezte Wilkinson. "Tudja, az a bizonyos dolog. Már nem iszom egyetlen kortyot sem."
Miután az edző kis híján megeskette, hogy igazat mond, oda ment az irodájában található hűtőhöz, kivett egy csomag sört, és átadta Palmernek, aki hamarosan újra a kezdőben találta magát.
Palmer már régen tiszta, 2014 óta a Shanghaiban él, és a Wellington College nemzetközi iskolában dolgozik.