A rákbeteg fociedző sokat sír és tudja, hogy meg fog halni

A rákbetegséggel küzdő svéd labdarúgóedző, Sven-Göran Eriksson elképesztő akaraterővel és bizakodással próbálja legyőzni betegségét. Hétfőn hosszú interjút adott, ebben mesélt jelenlegi állapotáról.

"Igen, sokat sírok. Minden nap" - ezzel a drámai felütéssel indul az az interjú, amelyet a rákbeteg fociedző, Sven-Göran Eriksson adott az Aftonbladetnek. A 76 éves egykori sikeredző idén januárban tudta meg, hogy hasnyálmirigyrákja van. "Tudom mi a helyzet, tisztában vagyok azzal, hogy meg fogok halni. De ezen nem gondolodom. Addig élek, amíg csak lehet" - mondta Eriksson. 

Sven-Göran Eriksson rákbetegséggel küzd
Fotó: Oli SCARFF / AFP

Az edző mindent megtesz, hogy elterelje a figyelmét és ne gondoljon a halálos betegségére. Ehelyett arra összpontosít, ami az életéből még hátra van és megmaradt. Amíg csak lehet, a lehető legjobban akar élni. Minden nap egy órát sétál.

"Ami a sírást illeti, nem azért teszem, mert sajnáltatom magam. Örömömben sírok. Ilyen volt az a nap, amikor leülhettem a Liverpool kispadjára. Hihetetlenül szép nap volt. De nem húzódok be a sarokba és nem bánatomban sírok. Ezt nem engedhetem meg magamnak, mert akkor a negatív energiák elsodornak."

"Nem tudom, mikor fogok meghalni. 

Amikor januárban megtudtam, hogy rákos vagyok, az orvosok azt mondták, hogy egy éve lehet hátra. Lehet, hogy ez az idő rövidebb lesz, de az is lehet, hogy hosszabb. Várom már az idei nyarat, amikor a barátaim meglátogatnak. Kimegyünk a kertbe és grillezni fogunk. Akkor érzem jól magam, ha nem agyalok, ha nem kell semmin gondolkodnom.

 Azt is tudom, hogy én már nem fogok kimenni több focimeccsre. Marad a tévé, ott nézem a meccseket. Wayne Rooney, David Beckham, Roberto Mancini - ők mind felhívtak. Ez nagyon jól esett. De volt olyan svéd barátom, aki több órát vezetett csak azért, hogy egy kicsit velem lehessen. A halálom napja közelebb van, mint azt gondoltam. De el kell fogadni, hogy ezt mérte rám a sors. Utazni már nem tudok, de elkezdtem sokat olvasni. Ez kikapcsol. Mellette sok történelmi dokumentumfilmet nézek meg."

"Már csak azt szeretném, hogy úgy emlékezzenek majd rám, amilyen valójában voltam. 

Őszinte embernek. Azt hiszem, hogy edzőként mindent megtettem, amit csak tudtam.

 Ezért szeretném, ha jó emberként emlékeznének rám."