A Honvéd végezte ki a Honvéd focilegendáját

Vágólapra másolva!

Kieshet-e az NB III-ba a 14-szeres bajnok Budapest Honvéd? Az a csapat, amelyben Puskás Ferenc, Bozsik József, Détári Lajos vagy Garaba Imre focizott? Hetek óta ez az egyik legforróbb téma a magyar fociban. Elmentünk vasánap a Honvéd-Pécs kiesési rangadóra az NB II-ben, hogy választ kapjunk. Helyszíni riport.

Az öt órakor kezdődő meccs előtt 75 perccel már látszik, hogy ez nem olyan álmos vasárnap délután, amelyről Zorán annak idején így énekelt:

Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok

Leginkább azokra a vasárnapokra emlékeztet, melyeken gyerekkoromban édesapám negyedosztályú focimeccsekre vitt. Igaz, azok délelőtt voltak, ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy a hanyag módon kontakthibásra gyártott Szokol rádión mindig

Komjáthy György: Vasárnapi koktél című műsorát hallgattuk a meccs mellé,

mely hagyományosan 11 óra 14 perckor kezdődött.

Vasárnapi foci

Előtte megvettük a szokott szotyolánkat, az őstermelő néni a kertje előtt vizespohárból zsebbe mérte a „magot”. Egy forintért. Ez is eszembe jut, amikor egy szurkoló 1500-at fizet egy EU-kompatibilis zacskóba mért (egyébként szép nagy) adagért a Bozsik Aréna előtt.

Budapest Honvéd - Pécsi MFC, Honvéd-pécs, HonvédPécs, labdarúgás, foci, Merkantil Bank Liga, 29. forduló, 2024.04.21. — Igazi családi program egy kispesti focimeccs
Fotó: Polyák Attila - Origo

A híres Lipták Grundról elnevezett műintézményben nagyobb a forgalom. Bár 4 órakor még nem nyomasztó. Erről is eszembe jutnak gyerekkorom vasárnapi meccsei, amikor a valahányas számú italbolt előtt kellett elmennünk a pálya felé, és annak 8-10 méteres körzetében is olyan szag volt, hogy az leírhatatlan, de nem is kell leírni, mert aki járt ilyen hely közelében, annak úgyis örökre az orrában maradt az. A Puskás Ferenc utcai hely viszont igazán XXI. századi,

az ember irigyli a közelben lakókat, hogy bármikor ilyen kulturált intézménybe jöhetnek.

Három televízión mennek a sportközvetítések, egyiken autóverseny, a másikon Fehérvár- Zalaegerszeg, a harmadikon Torino-Frosinone. Mindkét focimeccs aktuális állása 0-0, az olasznak a végeredménye is ez lesz. Az utóbbiról ismét bevillan egy emlék, de ez nem személyes, hanem olvasmányaimból való. A nagy Honvéd és a nagy MTK (akkor Vörös Lobogó néven) bajnoki találkozója

9-7-es eredményt hozott,

és akkor egy helyszínen lévő olasz újságíró azt mondta, hogy náluk, ahol olyan gyakori a 0-0, az MTK által szerzett hét góllal hét meccset lehet megnyerni, és 14 pontot gyűjteni.

Na, ebben a 16 gólban aligha bízik bárki is a Budapest Honvéd FC- Pécsi MFC másodosztályú kiesési rangadó előtt. Persze hazai győzelemben igen. A „Lipták” előtt egy szurkoló Kocsis Lajosról nosztalgiázik, míg egy másik párbeszéd igen tanulságos. A „mire érdemes fogadni, te a hazaira tettél?” kérdésre a szurkolótárs meglepő választ ad:

Nem fogadok az NB II-re, az kiszámíthatatlan, inkább teszek pénzt a brazil harmadosztályra.

A lassan gyülekező szurkolók közé megérkezik Leo, a kispesti kabala, aki nem meglepő módon oroszlán, de még nagy feltűnést nem kelt. Akik leginkább kíváncsiak lennének rá, azok mással vannak elfoglalva. A legifjabbak egy része focistákat színezhet ki, más része egy tollasütőn labdát tartva próbálja teljesíteni a kijelölt akadálypályát. Kisebbek tollas-, nagyobbak teniszlabdát egyensúlyoznak, az „évszaknak megfelelő időben” tényleg

igazi családi program egy ilyen mérkőzés.

Úgy tűnik a hangulat is családias lesz, mert negyed ötkor a „város felől” érkező buszról tízen szállnak le, a másik irányból érkezőről hatan. Persze ne feledjük, a Honvéd kicsit „kerületi csapat”, sok környékbeli lelkesedik érte, és ezek jelentős része gyalog jön. Félórával a kezdés előtt harmincan érkeznek a Határ út irányából, és odabent jönnek melegíteni a játékosok.

Háromnegyed ötkor a helyi műsorközlő köszönti a megjelenteket, és ismerteti az összeállításokat.

RÉGI DICSŐSÉGÜK

Az ember miután elfoglalja a helyét kissé elmereng a két csapat múltján. A Honvédé a világ minden komoly fociszurkolója előtt ismert, a nagy nevekkel együtt,

már a 14 bajnoki cím önmagában is tiszteletet ébreszt a klub iránt.

A PMFC jogelődjei közül a Dózsa 1955-ben mutatkozhatott be az élvonalban. Abban a bajnokságban a világsztárokkal felálló Honvéd úgy lett bajnok, hogy 26 meccséből 20-at megnyert (99 gólt lőtt), és csak egyet veszített el. A Pécs ellen.

Az újonc baranyai gárda nagyon megviccelte a világ egyik legjobbját.

1986-ban ezüst-, 1991-ben bronzérmet szerzett a bajnokságban és 1990-ben megnyerte a Magyar Kupát. Az 1985-86-os szezonban a Honvéd lett a bajnok 45 ponttal, a Pécsi MFC a második 39-el.

Van is egy videó az akkori őszi rangadóról - ahogy a feledhetetlen Knézy Jenő egykoron felvezette.

Most a másodosztályban van többje öttel a Honvédnak, mint a Pécsnek, utóbbit közvetlenül fenyegeti a kiesés innen, és az előbbi sem lehet nyugodt.

GYŐZNI KELL MA!

A kispesti szurkolók a kezdéskor ki is feszítenek egy olasz nyelvű hatalmas drapériát, mely a harmadosztályban való szereplés lehetőségét sem zárja ki. Ám vannak optimistábbak is. Az egyik a Bikini együttestől idéz:

Akkor is megyek, ha nem akarok

Egy másik egy Bon Jovi dal címét veszi kölcsön, Keep the Faith, ami fordítható „légy hűnek” vagy „higgyél”-nek is. És persze itt vannak a Bozsik Arénában a Puskás Ferencre emlékező transzparensek is.

A kezdéstől fogva énekelnek a hazai drukkerek:

Kispest allé, Kispest allé, hajrá Kispest, Kispest, allé!

A túloldal csendes, de azért, mert egy ideig üres. A 13. percben érkeznek a pécsiek, ők is énekelve, és nem üres kézzel.

Az egyik transparensen azt tudatják, hogy „imádok inni” a másikon egy kérdés: „mi van malyom?” Valóban így van írva.

Harmincan vagytok, parasztok harmincan vagytok!

- üdvözlik a vendégeket a hazaiak, ami nem teljesen fedi a valóságot, mert legalább háromszor harmincan érkeztek Baranya vármegyéből. És nem hagyják szó nélkül a köszöntést. Közben előkerül egy „szex, drog, PMFC” felirat is. Ha csak ezen múlna, nem állna kiesésre az NB II-ből a Pécs.

A 18. percben aztán a pécsiek felszólítják kedvenceiket, hogy „mindent bele”, a kispestiek viszont nagyon gyengének ítélik meg az eddigi produkciót, igaz a „nagyon” szó helyett egy másikat használnak.

A vendégedző, Mátyus János állva nézi a meccset,

és nagyon nyugodtnak tűnik. Kollégája, Csertői Aurél a 19. percig ül a Hazai/Home felirattal megjelölt tető alatti padon, ekkor ugrik fel először. Mátyus, aki 1993 és 1998 között 94 elsőosztályú meccsen volt a Honvéd védője nem véletlenül nyugodt, hiszen az általa felkészített gárdával egy ideig nem tud mit kezdeni korábbi csapata.

Ám négy perc alatt minden megváltozik!

Lőrinczy Attila a 29. percben 11-esből, a 32. percben kb. 13 méterről levegőben lévő labdát meglőve talál a Pécs kapujába.

A 40. percben már a vendégek biztatják a csapatukat „harcoljatok” vezényszóval, majd jön a Hajrá, Munkás! A PMFC nevében ugyanis sokáig az M betű munkást jelentett, majd az azonos betűvel kezdődő Mecsekre lett lecserélve az. Így nem kellett nevet változtatni.

Változtatni viszont a PMFC-nek kellene, mert a szünetre 2-0-ás előnnyel mennek a csapatok, és

az öltözőben aligha lesz olyan szótlan Mátyus,

mint a Vendég/Guest feliratú tetővel fedett kispad előtt.

A szünetben a kispesti rajzpályázat legszebb öt „művét” díjazzák, a kisdiákok közül az ötödik dedikált Honvéd-zászlót, a negyedik és harmadik pólót, a második pedig dedikált labdát vehet át a kapuslegendától, Disztl Pétertől. A győztes, a hétéves Dani majd egy későbbi időpontban találkozhat kedvenc focistájával, ez neki nyilván óriási élmény lesz!

Mátyus hármat cserél, szóba került már, hogy a Pécsnek talán még a Honvédnál is fontosabb a pontszerzés. Sokat nem változik a játék képe, továbbra sem túlzottan szórakoztató, helyzetgazdag a találkozó, de a focisták becsülettel teszik a dolgukat, látszik, hogy az edzők felkészítették őket, és ők hozzák, amit tudnak. Nyilván nem eleget tudnak, mert különben nem a magyar másodosztályban harcolnának a bentmaradásért. Ezzel együtt

aligha bánja bárki is, hogy rászánta a vasárnap délutánját erre a meccsre.

Bár kezd hűlni a levegő, ennek ellenére mindkét táborban néhányan félmeztelenül szurkolnak. A többség viszont fázik, hogy pontosan mennyien az nem tudhatjuk, mert a helyi műsorközlő aligha oszt meg velünk pontos adatot, amikor az 53. percben nézőszámként 20.098-at mond.

Én személy szerint már jártam életemben olyan magyar másodosztályú meccsen, ahol 20.000-en voltak (sőt, olyanon is, ahol többen), úgyhogy bizton állíthatom: nem vagyunk ennyien.

A KÉT EDZŐ HORRORISZTIKUS JELENETE

Az 59. percben Csertői egyik játékosát megrúgja Mátyus egyik focistája, és a kispesti edző olyan hevesen tiltakozik, hogy a bírónak kell nyugtatnia. Nem tud nem eszembe jutni, egy 1998-as Honvéd-Ferencváros bajnoki mérkőzés, melyen ennek a stadionnak az elődjében

a magyar foci történetének egyik legsúlyosabb sérülése történt.

Mátyus János vacak talajon, rosszul sikerült becsúszó szerelésének következtében eltört Csertői szárkapocscsontja. Horrorisztikus látvány volt, ma is emlékszem, hogy a felvételeket készítő (és abból összefoglalót csináló) TV2 szerkesztőségében hosszan vitatkoztunk azon, hogy mi az, amit a jóízlés határain belül meg lehet mutatni ebből a szörnyű jelenetből a nézőknek.

Mátyus egyébként másnap reggel (a műtét után) bement a kórházba Csertőihez, és később azt mondta, hogy

egész pályafutásából ezt a rosszul sikerült becsúszást sajnálja legjobban.

Állítólag amikor már edzők voltak mindketten egy edzőtábor során hosszan beszéltek erről a balesetről, és Csertői azt mondta, hogy nincs benne harag. Egyébként a kivonulástól kezdve figyeltem a két edzőt (az öltözőfolyosón nem voltam ott), eddig a pillanatig még a szemkontaktus sem volt köztük.

Itt szerencsére nincs sérülés, marad a kétgólos hazai előny, és a cserejátékos, Takács Zsolt révén révén szépíthetne a Pécs, de Dúzs Gellért véd.

Egy bolond százat csinál, tartja a mondás, a pécsiekre ezt úgy lehetne adoptálni, hogy féltucat vicces fiút egy tucat követi. Ugyanis hat helyett már 12 vendégszurkoló félmeztelen, pedig egyre hidegebb van. Pedig a pályára nézve egyre rosszabb lehet a kedvük. A 64. percben a kétgólos Lőrinczy egy kontra során gólpasszt ad Kerezsi Zalánnak, majd a 71-ikban Kerezsi baloldali beadása után Bobál Gergely fejjel állítja be a végeredményt:

Budapest Honvéd FC- Pécsi MFC 4-0.

A drámának vége, a komédia még hátra van. A 90. percben három locsoló önállósítja magát, és bőszen öntözi a pécsi 16-ost. Mindenki jókat derül, de

a dolog nem annyira vicces,

mert nem sikerül megállítani a zuhanyt. Lehet, hogy a hosszabbításnak tervezett két percet így fogják lejátszani? Végül nem kell az egész kerületben kikapcsolni a vizet, megoldódik az ügy enélkül is. Nyer a kispesti csapat, neki már nem lesznek kiesési gondjai, a Pécs viszont aggódhat. A mutatott játéka miatt is.

Mátyus János gratulál Csertői Aurélnak, még egy visszafogott ölelés is van a két, játékosból lett szakvezető között, ez a nap egyik legszebb jelenete.

Mindig nehéz a BL-negyeddöntők hetének végén magyar bajnokira menni,

de ha az ember függetleníti magát a kedden-szerdán látottaktól, és helyre teszi a képzeletbeli diagramon az eseményt, akkor jól érezheti magát. Nem voltunk ugyan 20.098-an, talán csak 2.098-an, de a hazaiaknak drukkoló többség örömmel mehetett haza, hisz négy gólt lőtt csapata.

Így a távozók igazán nem énekelhették a már szóba került Zorán-dal alábbi két sorát:

Vasárnap délután már régen semmi sem történik,
Csak néha érzek egy régi illatot.