Gyűlölök mindent, elegem van a fociból

Henrik Larsson neve Svédországban legalább akkora fogalom, mint Zlatan Ibrahimovicsé. A Celtic és a Barcelona egykori világsztárja, a 106-szoros svéd válogatott játékos most megdöbbentő hangvételű interjút adott egy angol lapnak.

Szülővárosában szobor áll

Helsingborg, Svédország déli csücskében megbúvó kisváros. Innen indult el Henrik Larsson pályafutása, amelyet minden svéd focirajongó jól ismer. A 106-szoros válogatott játékos szobra ott áll a tengerpart közelében, emlékeztetve mindenkit arra, ki is volt ő a pályán.

Närlunda, Helsingborg egyik külvárosi része. Itt áll az a ház, ahol Larsson lakott és itt is tanult meg focizni. Närlunda 2021-ben azzal került be a hírekbe, hogy az egyik aluljáróban brutális gyilkosság történt - agyonlőttek egy embert. 

"Idegennek érzem magam itt, pedig erre nem lenne különösebb okom" - mondta az egykori focista. "Tudom, hogy svéd vagyok, azt is tudom, hogy 106 alkalommal játszottam a svéd labdarúgó-válogatottban. Ennek ellenére sosem éreztem magamat 100 százalékosan svédnek. 

Apám a Zöld-foki szigetekről származik. Ha semmi vagy, nem számítasz. Ha valami vagy, akkor ennek a társadalomnak a része vagy. Aztán az emberek elfelejtik, honnan származol. Ehhez csak annyi kell, hogy abbahagyd a focit."

Närlunda olyan hely, ahol rengeteg a bevándorló. Larsson szerint ezen a területen ő volt az egyetlen sötétebb arcbőrű ember. "Akadt pár kemény helyzet, nagy verekedés, amelyben részt vettem" - mondta. "Ha valaki megjegyzést tett a bőrszínemre, nem haboztam, azonnal ütötem."

Henrik Larsson nélkül a Barcelona egészen biztosan nem nyerte volna meg a 2006-os Bajnokok Ligája döntőjét. A Párizsban megrendezett fináléban a katalán csapat 2-1-re nyert az Arsenal ellen. Larsson ezen a meccsen két gólpasszt is adott. "Igen, ez így volt. 

Ugyanakkor a pályafutásom meghatározó csapata nem a Barcelona, hanem a skót Celtic. 

Hét szezont nyomtam le ott, 315 meccsen 243 gólt lőttem. Ebből 58 európai kupameccsen értem el 35 gólt. " 

Minden bizonnyal ő az utolsó olyan világklasszis játékos, aki nagyon hosszú ideig játszott a skót bajnokságban. 2001-ben övé lett az Aranycipő is. 

"A Martin O'Neill által kiválasztott játékosok segítettek abban, hogy azzá váljak, aki voltam” – mondja Larsson. "Chris Sutton, Alan Thompson, John Hartson. Kiváló csapat voltunk. A 2003-as UEFA-kupa döntőjébe vezető úton legyőztük a Blackburnt és a Liverpoolt is. A döntőben végül a Porto nyert. hosszabbítás után kaptuk ki, de ott is lőttem két gólt."

A Celtic hosszabbításban tehát 3-2-re kikapott José Mourinho Portójától, amely a következő szezonban Bajnokok Ligáját nyert. "Még mindig nem tettem túl magam ezen" – motyogja Larsson. 

Bárcsak többet tettem volna, mert tudom, milyen sokat jelentett ez a Celtic-szurkolóknak.

Larsson sokáig nem fogta fel, mekkora a rivalizálás a két glasgowi csapat, a Celtic és a Rangers között. "Amikor a Rangers ellen játszottunk, hivatalból utáltuk egymást. De amúgy ez nem volt annyira vészes. Nekem az egyik legjobb barátom, Giovanni van Bronckhorst volt, aki a Rangersben focizott. Ő mondta el, miről szól ez az egész. 

Giovanni egyszer vett egy új kocsit és megmutatta nekem. Éppen azt vezettem, amikor jött egy részeg Rangers-szurkoló, aki majdnem megőrült, hogy a klub egyik játékosának a kocsiját egy Celtic-focista vezeti.

Henrik Larssonnak óriási szerepe volt abban, hogy a svéd válogatott az 1994-es amerikai focivébén a harmadik helyet szerezte meg. Amikor 7 év után bejelentette, hogy elhagyja a Celticet, a szurkolók és az egész klub gyászba borult. "Ekkor kb. 30 ajánlat közül válogathattam" - mondta Larsson. "Spanyolországból, Olaszországból, Németországból, Franciaországból, valamit az Egyesült Arab Emírségekből. Feleségem, Magdalena felhívott, hogy Barcelona érdeklődik irántam. Ekkor pont a 2004-es Európa-bajnokságra készültem a válogatottal. 

De ez sem érdekelt, mert a Barcelona hívása számomra maga volt az álom. Otthagytam az edzőtábort és Spanyolországba repültem tárgyalni a katalánokkal. Amikor aláírtam, én voltam a világ legboldogabb embere."

Larsson együtt focizhatott az akkor a pályája elején járó Lionel Messivel. Pont azon a nyáron, amikor a labdarúgó-világbajnokságon a svéd válogatott színeiben gólt lőtt Angliának. Az angol csapat kispadján ekkor egy svéd szakember, Sven-Göran Eriksson ült. Ez a Larsson-gól a 90. percben esett és ez fosztota meg az angolokat a győzelemtől.

Larsson ekkor már 34 éves volt és visszament szülővárosába, Helsingborgba. De volt még egy csavar a sztoriban, mert 2007-ben 12 mérkőzésen pályára léphetett a Manchester United színeiben. Mindössze három hónapig volt az Old Traffordon, de elkápráztatta csapattársait és Sir Alex Fergusont, és fordítva. "Amikor csatlakoztam a Manchester United együtteséhez, a bátyám, Kim keresztelőt tartott az egyik fiának” – mondja Larsson. 

Megkérdeztem Sir Alexet, hogy elmehetek-e erre? A mester rendelt egy magánrepülőgépet, hogy a meccs után hazamehessek. Csak 10 hétig voltam ott, de megtiszteltetés volt képviselni a Manchester Unitedet.

Larsson a 2020-21-es idényben Ronald Koeman irányítása mellett dolgozott harmadik számú edzőként a Barcelonában, de már nem szereti a futballt.

Larsson meggyűlölte a focit

"Annyira elegem van a játékból, a labdarúgásból. Amikor Barcelonában voltam edzőként, éreztem ezt a leginkább. Olyan magasak az igények, hogy arról nem is lehet beszélni. Szörnyű volt, ahogy Koemant kirúgták, ahogy minket is kirúgtak. Belefáradtam a játékba, mert most sokkal inkább a pénzről van szó, mint valaha. Tudom, hogy jól kerestem játékosként. A fizetéseket nem hasonlíthatod össze  egy gyári munkás bérével. 

De engem, mint profi játékost, soha nem érdekelt a pénz. Nekem a labdarúgás a focizásról, a játék szeretetéről szólt. 

Az 1990-es években volt lehetőségem a Manchester Unitedhez menni a Celtictől. Sokkal többet kerestem volna ha aláírok. Helyette 1993-ban a holland Feyenoordot választottam. Nem bántam meg, ott kaptam olyan alapokat, amelyeket a Celtic játékosaként kamatoztatni tudtam. Játszottunk az UEFA-kupában, játszottam Svédországban, nem éreztem, hogy máshova kellene mennem. Nem a Barcelonában lettem szupersztár, hanem a Celticben."