Tragédia, hogy ebben a gyenge csapatban játszik a világ egyik legjobb focistája

SPO fbl Horizontal
Norway's Erling Braut Haaland reacts after the UEFA Euro 2024 group A qualification football match between Norway and Spain at the Ullevaal Stadium in Oslo, Norway, on October 15, 2023. (Photo by Fredrik Varfjell / NTB / AFP) / Norway OUT
Vágólapra másolva!
Szinte hihetetlen, de Norvégia az elmúlt 25 évben mindössze egy világversenyen tudott ott lenni, pedig az északi országból folyamatosan érkeznek a tehetséges játékosok. Norvégiának most olyan játékosai vannak, akik igazi korszakos egyéniségek, olyan világsztárok és klasszisok, mint Erling Haaland vagy Martin Odegaard, de könnyen lehet, hogy velük is képtelen lesz kijutni a soron következő Európa-bajnokságra a norvég fociválogatott.

A norvég válogatott talán hihetetlen, de a 30-as években élte első sikerkorszakát, pedig általában mindig gyengébb csapata volt, mint mondjuk Svédországnak vagy Dániának. A norvégok nagy meglepetésre 1936-ban olimpiai bronzérmet nyertek, miután éppen a házigazda németeket sikerült legyőzniük, majd Norvégia ott lehetett az 1938-as világbajnokságon is, ahol csak a hosszabbításban kapott ki a későbbi győztes olaszoktól. Dióhéjban ennyi a norvég hősköltemény, két említésre méltó szereplés, majd két emberöltőnyi csend.

Ezt követően a norvég csapat Európa leggyengébbjei közé tartozott, a '80-as években általában az volt a cél, hogy a válogatott ne az aktuális selejtezőcsoportjának utolsó helyén végezzen legalább. Pár fellángolás, egy-két váratlan eredmény került csak a norvég csapat neve mellé, 1981-ben például Angliát verték 2-1-re.

A világ második legjobb csapata

Aztán a '90-es évekre valami megváltozott. Igazi tündérmese íródott Norvégiában, amire senki nem számított. 1990 és 1998 között a legendás Egil Olsen volt a szövetségi kapitány, aki nem túlzás, csodát tett. Olsent sokan az első „videós" edzők közé sorolják, óriási hangsúlyt fektetett a felkészülésre, részletesen elemezte az ellenfeleket, hogy a lehető legjobban felkészítse a csapatát. A mottója az volt, hogy az ő csapata legyen a gyorsabb, erősebb, felkészültebb, ha már az ügyesebb nem feltétlenül lehet. Olsen első meccse egy 6-1-es hazai sikert hozott Kamerun ellen, majd

1993-ban odáig jutott a csapat, hogy csak Brazília volt jobb nála.

Legalábbis azok szerint, akik komolyan veszik a FIFA ranglistákat, ha ezek után még valaki komolyan tudja venni. A lényeg, hogy 1993 októberében csak Brazília előzte meg ezen a listán a norvég csapatot. Az a Brazília, ahol ekkor olyan focisták szórakoztatták a közönséget, mint Romário, Bebeto vagy Dunga. Emeljünk ki azért pár nevet a norvég csapatból is. A védelemben ott volt Rune Bratseth, valamint a Manchester Unitedben is szerepelt két ász, Ronny Johnsen és Henning Berg. A középpályán olyan fáradhatatlan játékosok robotoltak, mint Erik Mykland, Öyvind Leonhardsen, Stale Solbakken vagy Kjetil Rekdal. A csatársorban a szokásos, szép szál legények közül Jan Age Fjörtoft, Lars Bohinen és Tore André Flo riogatta az ellenfeleket.

Kjetil Rekdal az 1994-es világbajnokságon Norvégia egyetlen gólját szerezte Mexikó ellen Forrás: AFP/Timothy A. Clary

Kicsit szaladjunk végig ezen a nyolc évig tartó sikerkorszakon, ami a Kamerun elleni sikerrel kezdődött, majd 1998-ban, az olaszok elleni 1-0-s, világbajnoki vereséggel ért véget. Az 1994-es világbajnokságra Norvégia csoportgyőztesként jutott ki, mögötte sorrendben Hollandia, Anglia, Lengyelország, Törökország és San Marino végzett, ráadásul hazai pályán az összes ellenfelét legyőzte Norvégia. Az amerikai világbajnokságon Norvégia kiesett, hiába nyert Mexikó ellen és játszott döntetlent az írekkel, mert kikapott a későbbi döntős olaszoktól. Összesen hat csapat végzett négy ponttal Amerikában a csoportokban, mindenki továbbjutott, csak Norvégia nem.

A norvég csoportban minden csapatnak négy pontja lett, mindenkinek nullás gólkülönbséggel, csak Norvégia esett ki, mert csak egy gólt tudott szerezni.

Az 1996-os Európa-bajnokságra nem jutott ki Norvégia, pedig ez sem sokon múlt. Egy bombaerős Csehország nyerte a selejtezőcsoportot (később Eb-döntős lett a csapat) Hollandia előtt, de a norvégoknak is ugyanúgy 20 pontja lett, mint a hollandoknak, akik végül az írek elleni pótselejtezőt követően jutottak ki a tornára.

Norvégia aztán visszatért, az 1998-as világbajnokságon megint ott lehetett, miután megnyerte a selejtezőket a magyarok (itt jutottunk végül a jugoszlávok mellé a pótselejtezőkben), a finnek, Svájc és Azerbajdzsán előtt.

A világbajnokságon aztán csodát tett a csapat, miután a Marokkó és Skócia elleni döntetleneket követően legyőzte a nagy esélyes, későbbi döntős Brazíliát.

A következő körben az olaszok 1-0-ra legyőzték és kiejtették a norvégokat. A világbajnokság után Olsen a terveknek megfelelően visszavonult.

A brazilverő norvég csapat (bal fentről: Kjetil Rekdal, Tore Andre Flo, Vidar Riseth, Ronny Johnsen, Henning Berg, Stig Bjornebye, alsó sor: Dan Eggen, Havard Flo, Oyvind Leonhardsen, Frode Grodas, Roar Strand) Forrás: AFP/Boris Horvat

A 2000-es Európa-bajnokágra még lendületből kijutott a norvég csapat, ahol még ekkor is olyan nevek fociztak, mint Henning Berg, Roar Strand, Mykland, Solbakken, Flo, Rekdal, Vegard Heggem, John Arne Riise, John Carew, Steffen Iversen, Eirik Bakke, Ole Gunnar Solskjaer vagy éppen Stig Inge Björnebye.

Jelzésértékű az is, hogy csak a Premier League-ből kilenc játékos érkezett a tornára.

Ahol egyébként megint nem volt szerencséje a csapatnak: A spanyolok mögött ugyanúgy négy ponttal végeztek, mint a jugoszláv utódállam, de egymás elleni eredménnyel végül kiestek a csoportból.

A korábbi sztárok gyerekeitől várják az újabb csodát

A mai napig ez volt a norvég válogatott utolsó nagy tornája, ami szinte hihetetlen. 2003-ban Age Hareide lett az edző, és nagyon kevés kellett volna a 2006-os vb- és a 2008-as Eb-szerepléshez is, ami nagyon megviselte a csapatot.

2008-ban egész évben meccset sem tudott nyerni a csapat,

Hareide le is mondott, helyére pedig Egil Olsen ugrott be, aki egy németek elleni sikerrel kezdett, majd belement egy három éves szerződés aláírásába, de vele sem sikerült kijutni nagy tornára. Azóta Per-Mathias Högmo is próbálkozott, neki a magyarok elleni 2016-os Eb pótselejtezője és az „álomsorsolás" jelentette a végállomást, majd a svéd Lars Lagerbäck is rendre elbukott, most pedig Stale Solbakken, a korábbi sikerek megélője van soron.

A Norvégia elleni pótselejtező nekünk marad örök emlék Forrás: AFP/Ferenc Isza

A norvég csapat szépen lassan csúszott vissza a világranglistán: 2015-ben már csak a 83. helyen volt, olyan országok társaságában, mint Jamaica vagy éppen Panama.

A 90'-es évek norvég sztárjainak szó szerinti utódjaira kellett várni az újabb sikerekig, hiszen őket már tényleg nehéz elképzelni úgy, hogy nem jutnak majd ki pályafutások alatt egyetlen nagy világeseményre sem.

Csak 2019-ben öt leszármazott került be az utánpótlás-válogatottakba. Emil Bohinen, a korábban Angliában légióskodó Lars fia, Markus Solbakken, aki a Wimbledonban szerepelt Stale fia, Kristian Thorstvedt, aki a Tottenham egykori kapusának, Eriknek a fia, valamint Thomas Grevsnes Rekdal, Kjetil unokaöccse. Nem feledkezhetünk meg a ma már a világ legjobb befejezőcsatárának tartott Erling Braut Haalandról sem, aki a szintén a Manchester Cityben szerepelt Alfie Inge gyermeke.

Apáról fiúra szállt a tehetség és a szorgalom Norvégiában, ugyanis a 90-es évek legjobbjai közül rengetegen helyezkedtek el a sportágban visszavonulásuk után, akár edzőként vagy bármilyen más szakemberként, így a gyerekek előtt adott volt a példa. A korabeli cikkeket olvasgatva, a szakíróknak egyértelműnek tűnt, hogy az újhullámos norvég válogatott, ha a 2020-as, végül 2021-re halasztott Európa-bajnokságra nem jut ki, akkor a katari vb-n már biztosan ott lesz, de ha ott sem, akkor aztán a német kontinenstornára már „féllábbal" is ki kell jutnia.

2020-ban a szerbek ütötték el őket a pótselejtezőben, 2022-ben pedig a hollandok és a törökök is megelőzték őket a csoportjukban és láss csodát, most sem állnak jobban.

A norvégok biztosan nem fognak kijutni egyenes ágon Németországba, ugyanis már a csoportelső spanyolokat és a második skótokat sem érhetik utol. Marad a kockás papír és a toll, hátha egy pótselejtezős helyre beférnek majd. Erre van még esélyük, de nagyon sok változós az ottani helyzet még.

Erling Braut Haaland a válogatottban is lövi a gólokat, csak nem mindig akkor, amikor azt a legjobban kellene Forrás: AFP/Fredrik Varfjell / NTB/Fredrik Varfjell

A norvégok rettenetesen kezdték a selejtezőket: 3-0-s vereség Spanyolországban, 1-1 Grúziában, majd hazai vereség a skótok ellen. Ami pedig az ő szempontjukból a legszomorúbb, hogy a legutóbbi, spanyolok elleni hazai vereséggel biztossá vált, hogy egyenes ágon már nem juthatnak ki, akkor sem, ha nyernek Skóciában.

Erre senki sem számított. A Manchester City sztárja, Erling Haaland, aki az Aranylabdára is jó eséllyel pályázott volna, ha nincs Messi és az argentin világbajnoki cím, valamint az Arsenal fiatal csapatkapitánya, Martin Ödegaard lógó orral poroszkált a pályán, mert egyenes esély már nincs a kijutásra.

A BL-győztes, a Cityvel triplázó Haaland és Ödegaard még soha nem járt nagy válogatott tornán.

A 2000-es Eb idején Haaland még nem is élt, Ödegaard pedig még két éves sem volt akkor, amikor válogatottjuk legutóbb nagy tornán járt.

A hirtelen Cristiano Ronaldo és Lionel Messi utódjának kikiáltott Haaland könnyen lehet, hogy csak négy év múlva lesz ott élete első nagy tornáján, amikor már 27 éves lesz. Miközben a nagy kortársa, a francia Kylian Mbappé ehhez képest 23 évesen már két vb-döntőn volt túl, ezekből egyet meg is nyert, igaz, BL-címekkel Haaland máris jobban áll, mint Mbappé, de klubcsapattal könnyebb nyerni, mint válogatottal.

Az, hogy mekkora blama, ha Norvégia mondjuk csak a 2028-as Európa-bajnokságon lehetne ott, arra jó mutató, hogy a Transfermarkt szerint csak Anglia, Franciaország, Portugália, Brazília, Spanyolország, Argentína, Németország, Olaszország, Hollandia és Belgium válogatott kerete értékesebb a norvégnál.

A norvég keret összértéke 442 millió euró, hogy ezt el tudjuk helyezni, az angoloké 1,3 milliárd, a magyaroké pedig a 42. helyen 146 millió euró.

A csapat legnagyobb sztárja a már említett Erling Haaland, akinek egyedül 180 millió euró a piaci értéke. Haaland mindössze 23 évesen a válogatott góllövőlistáján a második helyen áll, csak a hőskorban focizott Jörgen Juve előzi meg. Haaland eddigi 28 válogatott meccsén 27 gólt szerzett, ami természetesen fantasztikus teljesítmény. A Nemzetek Ligájában két kiírás alatt 10 meccsen 12 gólt szerzett, a vb-selejtezőkön is volt négy gólja, de Gibraltár és Lettország mellett csak Hollandia ellen lőtt egy gólt, míg a mostani selejtezősorozatban is hiába van hat gólja, ha ezek egy kivételével mind Ciprus és Grúzia ellen születtek. Az az egy pedig a skótok elleni vereség alkalmával.

Martin Ödegaard az Arsenal és a norvég válogatott csapatkapitánya Forrás: NurPhoto via AFP/Danil Shamkin/NurPhoto/Danil Shamkin

A norvég csapatkapitány a második legértékesebb focista. Martin Ödegaard az Arsenalban is kapitány, ő is ér 90 milliót, és 24 éves korára már van 55 meccse a nemzeti csapatban. Rajtuk kívül még érdemes kiemelni Fredrik Aursnest, aki a Benfica focistája. Angliában légióskodik Sander Berge és Kristoffer Ajer is. A Dortmund nagy reménysége Julian Ryerson, míg Spanyolországban profiskodik a csatárok közül Alexander Sörloth és Jörgen Strand Larsen is, míg a Napolival olasz bajnoki címet szerzett és most a BL-ben gyűjt tapasztalatot a hátvéd, Leo Östigard. És ők csak azok, akik már minimum 10 millió eurót érnek és topligákban fociznak. Az alap tehát adott, lehet lassan meg kellene próbálkozniuk az északiaknak egy külföldi trénerrel, mert a játékosok minőségével és mennyiségével most már tényleg nem lehet probléma.