Lisztes első gólját lőtte, majd kiállította a világ legjobb bírója, az egyik ukrán légiós pedig leütötte a másikat

Harminc évvel ezelőtt a Ferencváros labdarúgó csapata már 24 bajnoki címmel rendelkezett, a Debreceni VSC viszont még semmilyen komolyabb eredményt nem ért el az első osztályban. Ráadásul újonc volt az 1993-94-es szezonban, ám a nagyszerű őszének köszönhetően a bajnokság első felének hajrájára kisorsolt Üllői úti látogatása országos szinten is nagy érdeklődést váltott ki. Igazából ez volt az első igazi FTC-DVSC rangadó!

A debreceni edző, Garamvölgyi Lajos olyan tinédzser játékosokat ismertetett meg az ország fociszurkolóival, mint

Sándor Tamás, Dombi Tibor, Pető Zoltán, Madar Csaba, Szatmári Csaba.

Ők alkották három évvel később annak az olimpiai válogatottnak a gerincét, amely a mai napig utoljára szerepelt az ötkarikás játékokon. Atlantában a debreceni tinik mellett másokon kívül Lisztes Krisztián is erősítette azt a válogatottat a Ferencvárosból.

Ám 1993 őszén még csak a hónapokon keresztül stílusos játékával kellemes meglepetést okozó újonccsapat reményteljes fiataljai voltak Dombiék. Pont olyan ismeretlenek az ország közvéleménye számára, mint a Fradi Lisztes Krisztiánja. Nagyon kevés mérkőzést lehetett látni az akkor létező két magyar tv-csatornán, igazi ünnep volt, ha egy-egy első osztályú meccset műsorra tűzött a "királyi tv".

A Loki becenév még annyira ismeretlen volt az ország előtt, hogy előfordult, a

sportriporter Loksinak titulálta a csapatot.

Ám oda kellett figyelni rá, mert első nyolc meccséből hetet megnyert, csak a kilencedik fordulóban tudta a Siófok megállítani a "Garamvölgyi-csikók" fickándozását. Nem véletlen, hogy amikor a Fradi elhalasztotta a november 20-ára kiírt Loki elleni meccsét, akkor Debrecenben sokan úgy vélték,

fél a nagy pesti csapat a remekül rajtoló újonctól.

A szurkoló már csak ilyen, szeret hasonlókat mondani, ám ennek a híre annak ellenére eljutott az Üllői útra, hogy az akkori híráramlás semmilyen szinten nem hasonlítható a mostanihoz.

A mérkőzést egyébként azért nem lehetett az eredeti időpontban megrendezni, mert - bármilyen hihetetlen ez manapság! - olyan havas-jeges volt az Üllői úti stadion novemberben, hogy balesetveszélyes lett volna játszani a pályáján. Az idő a következő napokban sem enyhült, ám mindenki szerette volna még 1993-ban befejezni a bajnokság első felét. Végül december 1-re lett kitűzve a mérkőzés új időpontja, ez egy szerdai nap volt, de amikor a Debrecen kedden útra kelt, még egyáltalán nem tűnt biztosnak, hogy lesz meccs. Viszont játékosai nagyon elszántak voltak, szurkolóik is tüzelték őket, és vezetőedzője, Garamvölgyi Lajos ezt nyilatkozta a találkozó előtt:

Még a körülményeket figyelembe véve is biztos, hogy nagyon jó mérkőzést játszunk. Sem a Fradinak, sem nekünk nem hiányzott ez a kényszerpihenő, mert a játékosok tudat alatt is már nagyon várják a szünetet....

Ezen a talajon bármilyen eredmény elképzelhető. Örülünk, hogy a tévé is adja ezt a mérkőzést, és a fiúk az egész ország előtt bizonyíthatják azt, amit sokan csak az újságban olvashattak róluk. Szeretnénk játékunkkal kivívni, hogy tavasszal is a képernyőre kerüljünk."

A november második felében érkezett hó és fagy a hónap utolsó napján is fogságban tartotta a Ferencváros otthonát, bár Golecz Lajos, technikai vezető a mérkőzés előtti napon ezzel nyugtatta meg az aggódó újságírókat:

Itt, kérem, akkor is lesz meccs, ha nem látunk ki a hóból!"

A Fradi tehát elszánt volt, és a kor (világszinten is) legjobb bírója, Puhl Sándor december 1-jén délután játékra alkalmasnak ítélte a gyepet, pedig az kb. úgy csúszott, mint a Kisstadion jégpályája. De annyira fel volt tüzelve mindenki, hogy nem lehetett nem megrendezni azt a találkozót akkor, és ott.
Lipcsei Péter, a hazaiak ásza ezt mondta a meccs előtt:

Itthon nem lehet ellenfél a Debrecen, akármennyire is jól szerepelt ezen az őszön. Szerintem 2-0-ra nyerünk."

Sándor Tamás, nemcsak a góllövőlistán elfoglalt első helye, hanem az azokban a napokban szerzett jogosítványa miatt is jókedvűen nyilatkozott:

Csak azért lenne jó, hogy ne játsszuk le a meccset, mert akkor Wukovics nem tudna utolérni a listán. Persze, remélem, a társaim mindent megtesznek, hogy így se tudjon. A Fradinak kell a két pont, de most elégedjen meg eggyel."

A nagyon hidegben, fagyott havas talajon rendezett meccsre 5000-en jöttek össze, és kimondottan élvezték, hogy a nézőtérről (sem) sikerült eltakarítani a havat, így

remek hógolyócsatákat lehetett tartani.

Ezek egy részét a két szurkolótábor tagjai vívták, a másik része egyoldalú volt, mert a bemelegítő debreceni játékosok kapták a jeges töltényeket.

A hazaiaknak csak a pálya talajával kellett megküzdeniük, de ez sem volt kis kihívás. Persze azt a 17 éves tinit, aki másodszor lehetett tagja a Ferencváros kezdőcsapatának semmi nem zavarta.

Lisztes Krisztiánnak hívják,

és később így emlékezett vissza a nagycsapathoz felkerülésére:

Nyáron még a tartalékcsapattal alapoztam, aztán egyszer szólt Nyilasi Tibor, hogy költözzem át az egyhez. Az Újpest ellen már ott ültem a kispadon. Akkor már megfordult a fejemben, hogy előbb-utóbb lehetőséget kapok.

Lisztes Krisztián a 12. fordulóban, október 30-án a Csepel ellen kapott először lehetőséget a "nagyok" között, a 76. percben érkezett csereként. A hátralévő időben együtt volt pályán Détári Lajossal, ám utóbbi a 13. játéknap után a Genoába igazolt, és ezzel nyílt meg az út Lisztes előtt. November 27-én először játszott a kezdőcsapatban Székesfehérváron, majd jött ez a DVSC elleni találkozó.

A körülményekhez képest nem volt ez rossz mérkőzés. A Ferencváros uralta a találkozót, a debreceni fiatalok az első félidőben kissé megilletődötten mozogtak a legnépszerűbb magyar csapat stadionjában.

Aztán a játékrész hajrájában eljött Lisztes Krisztián nagy pillanata. Lipcsei ugratta ki a jobb oldalon, bevezette a labdát a 16-oson belülre, és kilőtte a hosszú sarkot.

Sikeres pályafutása első "profi" gólját szerezte Lisztes.

Egyébként is nagyon aktív volt, minden labdát meg akart szerezni, a 26. percben szabálytalan eszközt is bevetve Dombi ellen, amiért sárga lapot kapott, Ennek a 64. percben lett különös jelentősége. Ekkor egy remek cselsorozat után elpattant tőle a labda, Cigan megpattanó lövését óriási bravúrral, lábbal védte a másik irányba vetődő Horváth Béla, és a kipattanóra rajtoló Lisztes a "korcsolyapályán" méterekről rácsúszott (fékezni képtelen volt magát) a labdát elrúgó Pető Zoltánra, és ezért megkapta második sárga lapját. Így számára

bő egy óráig tartott az a mérkőzés, melyen nemcsak első felnőtt bajnoki gólját szerezte, hanem ez rögtön győztes találat is lett.

Ugyanis a meccset 1-0-ra nyerte a Ferencváros, így állítva pirosra a szemafort a száguldó Lokomotív előtt. Az eredmény jogosságát a két edző mérkőzés utáni nyilatkozata is igazolja.

Gratulálok csapatomnak a mai sikerhez, bár a helyzetek alapján biztosabban kellett volna nyernünk.

A kiállítással nehéz helyzetbe kerültünk, ilyen talajon az emberhátrány mindig kemény feladatot ró a pályán maradt játékosokra" - értékelt a meccs után Nyilasi Tibor, a Fradi edzője.

A mai mérkőzésen a hazai csapat megérdemelte a győzelmet, többet tett a sikerért, mint mi, így kell éreztetni a hazai pálya előnyét.

Az az elképzelés, amelyet kidolgoztam csapatom számára, a támadásban nem valósult meg, és a védelem is csak részben látta el feladatát" - mondta Garamvölgyi Lajos, a Loki edzője.

Ferencváros- Debrecen 1-0 (1-0)

1993. december 1.
Üllői út, 5000 néző.
Vezette: Puhl (Juhos, Hamar).
FTC: Szeiler - Telek, Kuznyecov, Szűcs, Keller - Nagy Zs., Simon, Lisztes, Lipcsei - Gregor, Cigan. Edző: Nyilasi Tibor.
DVSC: Horváth B. - Balogh, Gojan, Kondás, Pető - Sándor Cs., Sándor T., Madar, Radu – Dombi, Gracsov. Edző: Garamvölgyi Lajos.
Csere: Gregor helyett Páling, Sándor Cs. helyett a Medvid a 84., Gracsov helyett Tóth A. a 86. percben.
Gólszerző: Lisztes a 44. percben.
Sárga lap: Lisztes a 26., Radu a 69. percben.
Kiállítva: Lisztes a 63. percben.

Az edzői nyilatkozatokat, és a tudósításokat olvasó, sőt a meccset a televízióban nézők is úgy "tették el magukban" ezt az ütközetet, hogy jeges, de forró hangulatú, összességében

balhémentes rangadóval búcsúzott az 1993-as fociév.

Ám a hajrában a mindig tárgyilagos, és visszafogott Garamvölgyi Lajos a meccset közvetítő televízió kispad melletti riporterének kérdésére egy sokak számára meglepő mondatot mondott, igen felzaklatott állapotban:

Mi focimeccsre jöttünk ide, nem bikaviadalra.

Akik a televízióban látták a meccset nem értették miről beszélt, és másnap sem az országos médiában, sem a debreceniben nem jelent meg egyetlen sor sem arról, hogy miért fakadt ki a mindig higgadt tréner. Ugyanis a kamerák nem rögzítették a dolgot, és a helyszínen fagyoskodók közül is csak néhányan látták azt a teljesen érthetetlen esetet, ami két külföldi között történt.

A debreceni térfélen zajlottak az események, amikor a Ferencváros szovjet születésű védője, Szergej Kuznyecov (nem a jelenlegi diósgyőri tréner, hanem az édesapja)

ököllel úgy ütötte meg honfitársát, Viktor Gracsovot, hogy az a földre zuhant.

Személy szerint én véletlenül néztem oda, és láttam ezt. A hazai térfélen lengető, és a leghátul helyezkedő mezőnyjátékos, Kuznyecov vonalában álló Hamar László partjelző is tökéletesen látta. Puhl háttal volt az esetnek (ő a játékot követte a túlsó térfélen), segítője pedig érthetetlen módon azonnal elfordult, és másfelé nézett, hogy ne kelljen "jelentenie" ezt. A földre kerülő, és erősen vérző Gracsovot egy ideig ápolták, majd

a nézők heves hógolyózápora közepette támolygott az öltözőbe.

Hetekkel később (amikor már tudott beszélni) ezt mondta az esetről:

Nem volt már sok idő hátra, amikor körülbelül a Fradi térfelének a közepén Kuznyecov próbált szerelni. Közben eltalálta a lábamat is, s ettől elestem a csúszós pályán.

Közben hozzáértem a kezemmel, de hát ez nem volt szándékos. Nem is rá figyeltem, hanem arra, hogy valahogy a talajra érjek. A labda tovább pattant Telek és Sándor felé, őket figyeltem. Ebben a pillanatban kaptam meg - félig a hátam mögül - az ütést. Arra még emlékszem, hogy az oldalvonalhoz mentem, megsimítottam az arcomat, s véres lett a kezem. Elestem, s nem is nagyon tudom, hogy jutottam be az öltözőbe."

Gracsov két nap múlva ment be a Debreceni Orvostudományi Egyetem szájsebészeti klinikájára, és a súlyos sérüléséről 30 éve ezt mondta a médiának Dr. Zolnai Vilmos:

A röntgenfelvétel kétoldali állkapocscsonttörést állapított meg, ami miatt Dr. Rédl Pál tanársegéd vezetésével december 6-án, hétfőn megműtöttük. Az operáció csaknem két órán át tartott, s az állkapocs törött végeit sínekkel húztuk össze.

Mivel egyértelműen súlyos testi sértést szenvedett, ezért mi, a DOTE szájsebészeti klinikája - függetlenül attól, hogy Gracsov hogyan nyilatkozik az ügyben - kötelesek vagyunk feljelentést tenni Kuznyecovval szemben, és ezt meg is tesszük.

A dolog attól is döbbenetes, hogy akkoriban még kevés külföldi játszott a magyar bajnokságban,

az eset két főszereplője annak idején szovjetként született, a mai Oroszország területén. A "Birodalom" széthullása után mindketten ukrán állampolgárok lettek, mert hazánkba igazolásuk előtt hosszabb időn keresztül a mai Ukrajna területén játszottak.

Ismerték is egymást, ezt az eset után a hét évvel fiatalabb Kuznyecov - tolmács segítségével - el is mesélte egy interjúban:

Régóta ismerem Gracsovot, én a Harkovban játszottam, amikor ő a Sahtar Donyeckben futballozott. Tudtunk egymásról, aztán amikor Magyarországra kerültünk, azt is mondhatnám, barátok lettünk.

Amikor Viktor még Pesten futballozott, előfordult, hogy családjainkkal is összejártunk. Minden rendben volt közöttünk. Most meg feljelent. Nevetséges, hogy Gracsov így akar ingyen reklámot magának. Ez az egész egy bazári vircsaft, egy ingyencirkusz."

Rég volt, szép egyáltalán nem volt, és 30 év távlatából már kideríthetetlen, hogy volt-e előzménye Kuznyecov brutális ütésének, vagy sem. Az biztos, hogy súlyos következménye lett – az akkor 37 éves "Gracsov apó" számára. Az első igazán komoly Ferencváros-Debrecen rangadón sajnos ilyen eset is előfordult, kár, hogy nemcsak Lisztes Krisztián első gólja miatt maradt emlékezetes.

Azóta gyakorlatilag mindig rangadónak számít, ha a két csapat találkozik, és nem lesz ez most sem másképp!