Mezey György: Détári Lajos zseni volt és világklasszis

Az 1963. április 24-én született Détári Lajos 60 éves lett. Ebből az alkalomból a nagy magyar futballedző, Dr. Mezey György exklúzív és megható köszöntését olvashatják az Origón. Mezey volt eddg az utolsó olyan szövetségi kapitány, aki a magyar válogatottat világbajokságra vezette, Détári Lajos pedig az eddigi utolsó olyan magyar focista, aki gólt szerzett a focivébén.

Megrendültem, mert az ember nem is hiszi el, hogy ez a pillanat is elérkezett.

Détári Lajos 60 éves lett.

Végiggondoltam közös történetünket! Hogy is volt?

Elsőként a drága Tichy Lajos szavaira emlékszem, amikor egy-egy lábtenisz parti után - talán még vannak, akik emlékeznek a Honvéd pálya kapuja mögött erre a célra épített legendás aszfaltos lábtenisz-pályájára - leültünk fröccsözni.

"Gyuri erre a srácra nagyon figyelj: csapatot lehet majd építeni rá" –

mondta sokszor Tichy Lajos.

Détári Lajos kapura tör Antoniu mellett a Magyarország-Görögország labdarúgó EB-selejtező mérkőzésen a Népstadionban 1987-ben Forrás: MTI/Németh Ferenc

Komolyan vettem a szavait, máshogy, más szemmel kezdtem nézni az akkor még csak 17 éves, kedves arcú szőke srácot. Milyen jól tettem. Nem kellett hozzá sok idő, hogy magyar szurkolók ezrei tapsoljanak neki.

Azután eszembe jutott az 1985-ös világbajnok selejtező. Az osztrák-magyar Bécsben, a Hanappi stadionban. 2-0-s vezetésünknél Détári Lajos egy finom lövőcsellel szanaszét küldött három védőt a tizenhatoson belül, azután pimasz higgadtsággal belőtte a harmadik magyar gólt. Ismét felidézem a felejthetetlen Tichy Lajost, aki anno a maga nemes egyszerűségében a következőt mondta: "ha nem b...ák el, világklasszis lehet belőle!"

Détári Lajos az lett, világklasszis, bár megítélésem szerint még többre vihette volna.

Így is óriási karriert futott be, nem sorolom sikere állomásait. Aki ismerte, ismeri, jól tudja valamennyit.

Sokat gondolkoztam Détári Lajos pályafutásán, felidézve leheletfinom megoldásait, indításait, góljait, a Honvédban és a válogatottban játszott meccseit.

Détári Lajos, az Eintracht Frankfurt középpályása a VfL Bochum csapatának lőtt gólját ünnepli, mellyel a Frankfurt 1-0-ra megnyerte a nyugatnémet kupadöntőt. Forrás: MTI/-EPA

Többre vihette volna?

Ha a futball profi világában kezdi felnőttkori pályafutását - valahol Európában - minden bizonnyal igen. Megörökölte Puskásék, Bozsikék, Tichyék, az egykori magyar futballiskola legfinomabb tanításait, amelyeket csak az igazi klasszisoktól lehetett megörökölni. Ezeket az említett nagyoktól - és a szinte felsorolhatatlan többi futballzsenitől lehetett csak megtanulni, elsajátítani. Mindez generációról generációra öröklődött. Schlosseréktől indul a sor, s tart immár Szoboszlai Dominikig.

Az akadémiákon nélkülük megtanulhatatlan a futball igazi világa. A futballtudásba beépíteni a klasszisoktól ellesett leheletfinom mozdulatokat, amelyeket a tanítók maguk nem tudtak, lehetetlen vállalkozás. Amely apróságok nélkül - lövőcselek, átvételek, kifinomult passzok, lövések árnyalatai, indítások, forgatások - a futball nem tud művészi fokon működni.

És itt kell szólnom a hagyományos magyar futballmentalitásról. Puskás Öcsi kérdezte egyszer Mészöly Kálmántól egy isztambuli török-magyar meccsen az általa nem válogatott szintűnek tartott játékosról, halálosan komolyan: "Te, Kálmán kezdőbe raktad, de tud ez játszani? Hát nem jól passzol!"

Az ő korukban, Puskás Ferenc világában a futballtudás magasztos feltétele volt a válogatott szintű játéknak.

Détári Lajos óriási örököse volt ennek.

Mindennek olyan tudásnak a birtokában volt, amit elődei Kispesten, a Fradiban, Újpesten, az MTK-ban, a Vasasban, Csepelen megmutattak. Vagy az ETO-nál Palotai Károly, Pécsen Opova József, Tatabányán Csernai Tibor vagy Szabó György, a Salgótarjában Szojka Ferenc, majd későbbi örökösei, Szalai, Répás, Básti, Szombathelyen Polgár Drumi, Kulcsár, Király Gábor, vagy Halmosi Zoltán, Szolnokon Kolláth Ferenc, és az ország többi markáns csapatánál - szurkolóink sorolhatják a helyi nagyok, kiválóságok örök emlékű neveit.

A legendás magyar fociedző, Mezey György a kispadon. Forrás: MTI/Németh Ferenc

Gondoljunk csak vissza az 1938-as vb-döntőre Párizsban. Olaszország-Magyarország. A döntőt az olaszok nyerték, de az olasz élvonal 16 csapatából 12-nél magyar edző dolgozott akkor.

Détári Lajos egyedülálló zsenialitásával, a magyar futball csodálatos iskoláját képviselte.

Játékával méltó utódja volt a Schlosser, Orth, Dudás, Lázár vonalnak, az Aranycsapat nagyjainak, majd utódaiknak. Nyilasi, Détári, és a többi szinte felsorolhatatlan nagyság, a magyar futballiskola szülöttei. Közben itt vannak már Szoboszlaiék - a magyar futball újkori Döméi, mégis egyediek, mások. Ez a csodálatos magyar futball. S ezért volt csodálatos a világklasszis Détári Lajos pályafutása.

Isten éltessen Lajos! Képviseld büszkén nemes sportágunkat! Emlékezz múltunkra, Tichy Lajosra, akinek igaza volt. Détári Lajosra csapatot lehetett építeni.