Vágólapra másolva!
Játékosként klublegenda volt, edzőként még ennél is magasabbra emelkedett. Egyedi stílusának köszönhetően szinte a semmiből hozta létre a világ egyik legjobb csapatát, amellyel a saját szurkolótáborán kívül senki sem szimpatizál – mostanra viszont már az sem. Diego Simeone a világ legtöbb pénzt kereső fociedzője, akiről már csak a klub vezetői gondolják úgy, hogy nem kell kirúgni.

Pedig minden tökéletesnek tűnt már a kezdetekkor is. A madridiaknál játékosként két részletben öt szezont töltő, bajnokságot és kupát is nyerő, 108-szoros válogatott Simeonét 2011 karácsonyán tárt karokkal fogadták az Atlético-szurkolók.

Hiába nyertek másfél évtized után trófeát – az Európa-ligát – 2010-ben Diego Forlánék, az uruguayi távozásával ismét jelentősen visszasüllyedt a klub Európában és Spanyolországban egyaránt. 2011 őszén ugyan továbbjutott az El csoportköréből az Atlético, a bajnokságban mindössze a 10. helyen álltak, a kupában pedig kiestek Gregorio Manzanóval, így

új edző kellett Madridba: az argentin Racing Club 41 éves trénerére esett a választás.

Simeone érkezésekor még kevesen gondolták, milyen sikerkorszak köszöntött be Madrid piros-fehér felére Forrás: AFP/Dani Pozo

Mindenki felfigyelt Simeone első tavaszára a madridi kispadon:

a Radamel Falcao vezette csapat az El egyenes kieséses szakaszában 9 meccsen 9 győzelemmel menetelt a végső sikerig, a bajnokságban az 5. helyig kapaszkodott fel, majd az Európai Szuperkupát is megszerezte.

A következő szezon a Rubin Kazany elleni El-kiesés ellenére sem maradt trófea nélkül, ekkor a Király-kupa lett az Atléticóé.

A 2013-14-es idény minden elvárást felülmúlt:

a Bajnokok Ligájában korábban kiejtett Barcelona ellen az utolsó fordulóban meglett a hőn áhított bajnoki cím, később a Spanyol Szuperkupa is, valamint a BL-döntő 93. percéig úgy tűnt, története során először Európa csúcsára is felér a klub

– az „apró" szépséghibát Sergio Ramos egyenlítése, majd a Real által dominált hosszabbítás okozta.

Diego Godín a bajnoki- és a BL-döntőn is betalált 2014-ben, de csak az egyik meccs végén örülhetett Forrás: AFP/Lluis Gene

Ha eddig nem utálták volna eléggé a városi riválist az Atlético szurkolói, ez a meccs változtatott rajta – a következő három szezon pedig még inkább.

Ugyanis mindegyik BL a Real elleni búcsúval ért véget a csapatnak: sorrendben negyeddöntő, döntő, majd elődöntő volt a végállomás.

Hiába maradt trófea nélkül ezekben az években az Atlético, minden sorozatban versenyben volt a hajráig, így Simeone állása egyáltalán nem forgott veszélyben.

Az új stadionba költözést hozó 2017-es év végén már igen, miután – elsősorban az azeri Qarabag elleni oda-vissza döntetlen miatt –

nem sikerült a továbbjutás a BL-ből, a bajnokságban pedig karácsonyra borzasztóan elhúzott a csapattól Barcelona. Simeone azonban maradt, amit a játékosok az Európa-liga-trófeáig menetelve háláltak meg, majd az Európai Szuperkupa-győzelemmel fejeltek meg.

A kapcsolat edző és csapat között ugyanis, ha személyesen nem is volt nagyon szoros a kapcsolat – Simeone senkivel nem akart túlságosan bensőséges viszonyt ápolni –, szakmailag mindenképpen az volt. Ezt az is mutatja, hogy sorra ott volt a FIFA Év edzője címének várományosai között – a díjat megnyerni viszont egyszer sem sikerült.

Az Atlético Európa-liga-győzelemmel zárta a 2017-18-as szezont Forrás: NurPhoto/Mehdi Taamallah/NurPhoto/Mehdi Taamallah

Igaz, a következő két szezonban erre nem is volt esélye. A Matracosok hullámvölgybe kerültek, és ez akkor is igaz, ha a BL-tavasz és a bajnoki dobogó 2019-ben és 2020-ban is sikerült. Utóbbi, a koronavírus-járvány által meghatározott évben a liga döntetlenkirálya volt a csapat,

nyerni azonban a sikerévekhez képest elfelejtett, és a korábban jellemző betonbiztos védelem sem volt a helyzet magaslatán.

A spanyol focira a 2010-es évek elején jellemző tiki-taka foci helyett ugyanis Simeone az egész évtizedben

a technika helyett a fizikalitásra, valamint a szűk védekezésből és a gyors kontrákból álló taktikára építette a csapatát.

Az sem volt hátrány, hogy a kaput Thibaut Courtois, majd Jan Oblak védte – utóbbi viszont a Juafran - Diego Godín - Filipe Luís - Lucas Hernandez hátvédsor szinte egyidejű távozása után jóval kiszolgáltatottabbá vált.

Jan Oblaknak egyre nehezebb dolga van a madridi kapuban Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Ezért is volt óriási bravúr, hogy teljesen esélytelennek gondolva a frissen igazolt Luis Suárez vezérletével

az Atlético lett 2021-ben a La Liga bajnoka.

Suárez mellett azért a megtáltosodó Marcos Llorente és Ángel Correa is kellett a sikerhez, valamint a Real és a Barcelona átlagon aluli szezonbeli teljesítménye. A Valladolid elleni utolsó fordulós fordítás viszont minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy van tartás és küzdőszellem a csapatban.

Ezt azonban immáron másfél éve ismét nem látni. Pontosabban olykor akadnak fellángolások, de ezek eredményre nem vezetnek. Legalábbis értékelhetőre az elmúlt fél évben semmiképpen sem. Noha egy fantasztikus hajrával a Porto elleni első BL-csoportmeccset a hosszabbításban megfordította a csapat, ezután

5 meccsen mindössze 2 pontot szerzett.

Hiába markolászta a péniszét Simeone a Leverkusen elleni vezető gól után, Yannick Carrasco utolsó percben kihagyott büntetőjével elúszott a továbbjutási esély. Majd az Európa-liga-álmok is, hiszen a portugáliai vereségnek köszönhetően

utolsóként zárt az Atlético, amely a 6 találkozóján 9 gólt kapott – egyikhez hasonlóra sem volt példa az utóbbi években.

A Porto elleni vereséggel már november 1-jén véget ért az európai túra az idei szezonra Forrás: AFP/Miguel Riopa

A bajnokság sem alakul jobban: azok után, hogy Simeone eddigi 10 (teljes) szezonjában mindig dobogóra állt a csapat, most

féltávhoz közeledve 5 vereséggel áll, a pontszámot tekintve fényévekre a első háromtól.

A kupában a szerencsés sorsolásnak is köszönhetően még versenyben van a csapat, de

a szurkolókat ez sem vigasztalja, akiknek az 56 százaléka már novemberben elküldte volna Simeonét,

27 százaléka pedig legfeljebb a szezon végéig várt volna. Azóta pedig ezek a hangok csak erősödtek.

Hiába tért vissza Antoine Griezmann és Álvaro Morata, a szétesőben lévő csapaton ők sem tudnak segíteni. Pedig azt, hogy a játékoskeretre nem lehet panasz, az is mutatja, hogy

egyetlen csapat volt, amelyik 4 focistát is adott a 2022-es világbajnoki döntőnek: az Atlético Madrid.

Griezmann a franciáknál, Rodrigo De Paul és Nahuel Molina az argentinoknál volt alapember – utóbbiak kispadján pedig ott ült Correa is.

Molina és De Paul együtt örülhetett az argentinok vb-címének Forrás: AFP/Patricia De Melo Moreira

Ennek ellenére sem lenne teljesen egyértelmű, hogy a felelős a csapatot korábban sosem látott sikerekig vezető Diego Simeone – ha ő maga nem így gondolná. Decemberben elárulta a véleményét, miszerint egy rendkívül tehetséges és szorgalmas csapata van, de ő edzőként cserbenhagyja őket.

A keretet ugyanis nagyjából ugyanazok a nevek adják, akik [két éve] megnyerték a La Ligát, kivéve [Kieran] Trippiert és Suárezt, ráadásul Griezmann is érkezett. Úgyhogy úgy látszik,

Majd ha sikerül talpra állnunk, ismét erősek leszünk, ezt már az elmúlt években is bebizonyítottuk."

Joao Félix sok örömöt szerzett az Atlético-szurkolóknak, de az előzetesen vártnál jóval kevesebbet Forrás: AFP/Cristina Quicler

A némi túlzással említett „ugyanazok a nevek" közé Joao Félix azóta már nem tartozik bele. A portugál támadó a Benficától 19 évesen rekordösszegért érkezett óriási reménységként, ám az elmúlt 3,5 évben finoman szólva sem váltotta meg a világot, így 2023 második hetét már a Chelsea-ben kezdte kölcsönjátékosként. Alig egy hónapja pedig még így beszélt a játékosáról Simeone:
„Jó a munkakapcsolatunk, még ha nem is mindig mindenben értünk egyet.

Megvan a tehetsége és a képessége, amire a csapatnak szüksége van."

Úgy tűnik, mégsem. Félix egykori felfedezője, Jean-Claude Abeddou szerint elsősorban azért, mert

az argentin mester nem adott annyi szabadságot a pályán a támadónak, amekkorára az ő mozgékony stílusával szüksége lett volna.

A portugál távozását követően a spanyol sajtó már biztosra vette, hogy ez egy újabb jel arra, hogy megfáradt a kapcsolat a szakember és a keret tagjai között, és a szurkolók egyre erősödő nyomására kirúgják Simeonét az Atléticótól.

A menesztésével véget érne Simeone rekordja az európai topligákat illetően, mely szerint a jelenlegi vezetőedzők közül ő ül legrégebb óta ugyanazon csapat kispadján.

Azóta mégis lejátszhatta a 606., majd a 607. meccsét is az Atlético trénereként, és továbbra sem utal semmi jel arra, hogy Enrique Cerezo klubelnök és Miguel Ángel Gil Marín vezérigazgató (akik résztulajdonosai is a klubnak), vagy a szintén tulajdonosi joggal rendelkező izraeli milliárdos, Idan Ofer el akarná küldeni őt. Sőt, a csúfos BL-kiesés után Gil Marín a klub honlapján teljes körű támogatásukról biztosította Simeonét. A közleményben elmondta, tisztában van vele, hogy fájó a kudarc, de ezért a vezetőség, az edző és a játékosok közösen felelősek, amit el is kell fogadniuk.

Ez a csapat Diego Simeonéval együtt az elmúlt évtizedben elkényeztetett minket a fényes sikerekkel, ezért

Fontos céljaink vannak még a szezonban, amelynek még nincs vége.

Miguel Angel Gil Marín vezérigazgató teljes bizalmát élvezi Simeone Forrás: AFP/Marco Alpozzi

Márpedig amíg Simeonét nem rúgják ki, addig garantáltan a kispadon marad. Attól a csapattól, amelyet az argentin válogatottnál is jobban szeret és ahonnan

évente nagyjából 40 millió eurós fizetést kap,

ő biztosan nem fog önmagától távozni. Ezért pedig nem is lehet hibáztatni. Azonban ha nem oldódik meg a patthelyzet, akkor az Atlético Madrid örülhet, ha a következő szezonban a nemzetközi kupát érő helyek valamelyikét eléri. Márpedig az elmúlt 11 év alapján a csapat és a szurkolótábor sem ezt érdemli.