Ha a röhejes németek folytatják a politikai bohóckodást, újabb óriási bukás várhat rájuk
Ki tud-e mászni a maga ásta gödörból a német futball, és vele együtt a német válogatott? Talán ez lesz 2023 legfontosabb kérdése a futballban, ami még a szokásos átigazolási cirkuszt is elhomályosítja. Ennek tudniillik valós tétje van: a sportág történetének egyik legsikeresebb nemzete nem engedhet meg magának egy újabb csúfos kudarcot, különösen nem a 2024-es hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Ha valahol, akkor Németországban minden adott az újabb sikerekhez, kérdés csak az, nincs-e már túl későn? Illetve az is kérdés, hogy a németek mikor jönnek rá arra, hogy az általuk évek óta művelt politikai bohóckodás és LMBTQ-propaganda nem vezet sehova.
"Ha egy gödörben vagy, és ki akarsz belőle jutni, hagyd abba az ásást" - tartja egy bölcs mondás. Talán ezzel kellene kezdenie a német focinak, ha a 2024-es Európa-bajnokságon fantasztikus hagyományainak megfelelően szeretne szerepelni a válogatott. A válogatott 1954 óta nem csupán valamennyi világbajnokságon részt vett, de négyszer meg is nyerte meg a vb-t, ugyanennyiszer volt ezüst-, illetve bronzérmes. Ezek mellett még az Európa-bajnokságokról is van 3-3 arany-, ezüst- és bronzérme a Nationalelfnek. A klubok is kitűnően szerepeltek az elmúlt 60 évben, azóta, hogy az Eintracht Frankfurt első német csapatként bejutott a BEK-döntőbe, ahol 7-3-ra kikapott a Real Madridtól, amelyben Puskás Ferenc 4, Alfredo Di Stefano pedig három gólt rúgott. De azóta nyolcszor nyertek (hatszor a Bayern München, 1-1 alkalommal pedig a Hamburg és Dortmund), megannyi más európai kupasiker mellett persze.
Ugyanabban a folyóban állva
Nos, most nagyon hasonló helyzetben van a német foci, mint volt 1998-ban. Azzal a különbséggel, hogy akkor a két rosszul sikerült világbajnokság végeredményben egy 5. és egy 7. helyet jelentett, míg most a 2014-es aranyérem után két csoportkörös búcsút, és egy 22. és 17. helyet írhatunk fel.
Szégyen.
A német válogatott 2017 óta nem zárta a világranglistán a top 10-ben az évet, a 2018-as 16., maj a következő év 15. helyezése óta, az idei év végi 14. pozíció a legrosszabb helyezésük.
Ez nem mutat valami szépen:
A 2018-as vb-kudarc még csak magyarázható a bajnokok szinte már törvényszerű bukásával a következő vb-n: 2002-ben a franciák rúgott gól nélkül lettek utolsók a csoportjukban, 2006-ban a brazilok a negyedöntőben estek, 2010-ben az olaszok a csoportból sem jutottak tovább, ahogy 2014-ben a spanyolok sem, azaz 2018-ban a németek volt a sor, hogy folytassák a hagyományt. Az oroszországi torna után Mesut Özil lett a bűnbak, neki kellett szinte egy személyben elvinnie a balhét, miközben a Joachim Löw, Oliver Bierhoff páros nyugodtan dolgozhatott tovább.
A kiesést követően azonban nem indult újra az 1998-ban látott munka, talán az éppen szárnyaló Bayern München, és a Bundesliga általános sikeressége mintha elhomályosította volna a döntéshozók látását. Pedig látszott, hogy a német fociban vannak gondok, amik különösen válogatott szinten voltak szembetűnőek. A csapat a 2020-as Eb-re és a 2022-es vb-re is csontnélkül jutott ki, ahogy az várható volt, azonban utóbbi selejtezősorozatban a szűkös 2-0-s liechtensteini győzelem is rosszul mutatott, nem is beszélve az Észak-Macedónia elleni hazai 1-2-ről. A német csapat húsz(!) év után először kapott ki vb-selejtezőn,
a német lapok pedig rögtön szégyenről, keserű ébredésről és elúszó vb-álmokról beszéltek.
A vereség ugyanis nem egy tét nélküli utolsó fordulós botlás volt, hanem a 3. fordulóban jött.
Az ébredés annyiban megtörtént, hogy a csapat összekapta magát, és, ahogy az előző kettő, úgy a hátralévő hét meccsét is megnyerve Európából elsőként jutott ki Katarba.
Ez nem a Bayern, Herr Flick
Ekkor már a Bayernnel 2020-ban egy szenzációs idény zárásaként BL-t nyerő Hansi Flick volt a szövetségi kapitány, aki a 2021-es Eb-kudarc (a nyolcaddöntőben az angolok nagyon simán verték 2-0-ra a németeket) után végre lelépő Joachim Löwöt váltotta. Flick úgy ítélte meg, hogy nincs különösebb baj az elődje által lerakott alapokkal, viszont részben a közvélemény nyomására erős fiatalításba kezdett.
Ez különösen a Nemzetek Ligájában ütötött vissza, ahol a mieink elleni lipcsei 0-1 véget vetett a 13 meccses veretlenségi sorozatnak.
Habár a Nemzetek Ligájában a pocsék tornát futó angolok miatt nem fenyegette őket a kiesés veszélye, az olaszok és a mieink mögött megkaparintott harmadik hely, de még inkább a hat mecsen elért egyetlen győzelem, négy döntetlen és egy vereség annál inkább bosszantotta a drukkereket.
Flick számos játékost kipróbált számos poszton, de kiderült, hogy nem elég, hogy már a válogatott első sora sem tartozik a világ élmezőnyébe, de az utánuk jövők sokszor bizony európai szinten is csak közepes játékosnak mondhatók. Pedig lehetne fejlődni, mert a Bundesliga a lehetőségeihez mérten igyekszik tert biztosítani a hazai játékosoknak. Miközben a Bosman-szabály (ami a labdarúgókat is munkavállalónak ismerte el, akikre vonatkozik az EU egyik pillérét jelentő szabad munkavállalás joga) 1995-ben megnyitotta a kapukat az uniós országok játékospiacai, ami a közösség bővülésével egyre szélesebb merítést jelentett, addig a német bajnokság külön szabályt hozott.
A klubonként engedélyezett külföldi játékosok számát csak 1992-ben emelték 2-ről 3-ra, majd a 2006-07-es idény előtt a liga és a DFB megegyezett a korlátozás feloldásában. Ugyanakkor született egy szabály, miszerint az élvonal és a másodosztály minden csapatában legalább 12 német játékosnak kell szerepelnie, míg a 2008-09-es idény óta az UEFA helyi játékosokat előnyben részesítő szabályának értelmében minden klubban kell, hogy helyet kapjon nyolc saját nevelésű focista. Ez egyrészt nem húsz játékost jelent hiszen a 12-es és a 8 fős csoportban bőven lehet átfedés, illetve,
hogy közülük mennyien férnek be a csapatba, illetve kapnak lehetőséget, az már más kérdés...
Az biztos, hogy az élvonalban jelenleg nagyjából 140 külföldi focista van, ami a teljes mezőny kb. 30 százaléka. A fontosabb statisztikai mutatókban, mint gólok, gólpasszok, kapura lövések, megnyert párharcok stb., szinte mindenhol külfölid játékos áll az élen, az első három imént sorolt mutatóban jellemzeően franciák. Német játékos két mutatóban vezet: a kapufát eltaláló lövések és az öngólok számában...
A katari vb-n szereplő német csapat korösszetétele alapvetően jó volt, hiszen a 32 csapatos mezőnyben a 12. legfiatalabb volt a német csapat a maga 26,7 éves átlagával, azonban lehet, hogy nem 18 éves Youssoufa Moukoko, vagy az egyaránt 20 éves Armel Bella-Kotchap és Karim Adeyemi volt az ideális megoldás a hézagok betapasztására. Hiába tehetséges vitán felül mindhárom fiatal, hármojuknak volt összesen hét válogatott meccse a torna előtt. Miközben Jerome Boateng és Timo Werner otthon nézte a vébét. Utóbbit szokás kinevetni, hogy ha olyanja van, akkor a "gólt is kihagyja", de talán nem véletlenül lett 26 éves korára 55-szörös válogatot, és rúgott már 24 gólt a nemzeti csapatban.
Flick talán talán a média vagy szurkolók nyomására döntött a fiatalok mellett, akiket persze előbb-utóbb muszáj bedobni, de nem biztos, hogy pont a vb-n kellett volna kísérletezni velük.
A kapitány mindenesetre egy ballaszttól biztosa megszabadult: a DFB 18 év után megköszönte Oliver Bierhoff áldozatos munkáját, így a Löw-korszak utolsó nagy képviselője is távozott a csapat közeléből.
Még valamivel le kell számolni
Az egész világot megosztja a kérdés: kell-e a sportolóknak politizálniuk? A katari világbajnokság kapcsán a torna kezdete előtt éveken át kérdés volt, hogy kinek a dolga felszólalni a közel-keleti országban valóban nem igen létező emberi jogok, vagy a szinte rabszolgaként dolgoztatott vendégmunkások, vagy az ellehetetlenített LMBTQ-jogok mellett?
A német válogatottnak el kell döntenie, hogy ismét a világ legjobbjai közé akar tartozni, vagy egy focizó civil szervezet szeretne lenni?
A Katarban történtek ugyanis alaposan megtépázták a csapat nimbuszát, a japánok elleni meccs előtt bemutatott szájbefogásos műsor abszolút fordítva sült el, a vereség bődületes mémáradatot zúdított a csapatra, amelyik ráadásul közröhej tárgyává vált. Ráadásul a csapatot is megosztotta az akció, ugyanis a hazaérkezés után kiderült, hogy korántsem volt egységes a döntés, a performanszot a Manuel Neuer vezette Bayern-klikk erőltette rá a csapatra.
A megosztottság, ha látványosan nem is jelent meg a pályán, tudat alatt biztos, hogy befolyásolta a csapat teljesítményét, és, mint a vb-n kiderült, a németek most korántsem olyan jók, hogy még egy ilyen terhet is el tudjanak vinni.
Nem azt mondjuk, hogy Flicknek meg kell szabadulnia Neuertől, de tény, hogy a 36 éves, 117-szeres válogatott kapus már korántsem tartozik a világ legjobbjai közé, nem véletlen, hogy a Bayern München is az utódát keresi már. Ideje lenne megtalálni az utódját, például végre valóban lehetőséget kaphatna a Marc-Andre ter Stegen, vagy Kevin Trapp, csakhogy előbbi is már 30, míg utóbbi 32 éves. Ha ezt a problémát megoldotta a kapitány, akkor is vár még rá jó pár feladat: találnia kell megfelelő szélsőhátvédeket,
és egy olyan csatárt, aki legfeljebb két helyzetből képes egy gólt rúgni - mint tette azt a régi Timo Werner.
Neki még nyilván helye van a válogatottban, és remekül kiegészíthetik egymást a 190 centi magas, robusztus felépítéső Niclas Füllkruggal. A csapat talán legfontosabb játékosában, Thomas Müllerben az Eb még biztosan benne van, és adott a csapat - főleg bayernes - gerince is, azaz nagy baj nincs, de idő sem sok maradt, márciusban már kezdődnek a selejtezők, 2024. június 14-én pedig az Eb nyitó meccsén már az Allianz Arénában lesz dolguk a németeknek.