Lassan nyoma sem marad Dzsudzsák egykori milliárdos fociklubjának

A világ egyik leggazdagabb klubja volt nem is olyan régen, ma pedig a megszűnés határán van. Az Anzsi Mahacskala a 2010-es évek elején élte fénykorát, amikor a semmiből került fel a futballtérképre. Olyan játékosai voltak, mint a Bajnokok Ligája-győztes Samuel Eto'o vagy Roberto Carlos, és természetesen Dzsudzsák Balázs. Az Anzsi példája megmutatta, hogy van az a pénz, amiért a világ legjobb focistái is hajlandóak a "világ végére" igazolni. A gyorsan jött sikereknek hamar vége szakadt, ma pedig ott tartunk, hogy a klub létezése is veszélyben van. Most az Anzsi Mahacskala legszebb napjait elevenítjük fel.

De hol van Mahacskala?

Sokáig ízlelgettük a klub nevét, amikor Dzsudzsák Balázs, pályafutása csúcsán, ereje teljében az orosz bajnokságba igazolt.

Dzsudzsák 2011 nyarán igazolt az Anzsihoz, az oroszok 14 millió eurót sem sajnáltak érte.

Dzsudzsák végül nyolc bajnokin kapott lehetőséget, majd lecsapott rá a Dinamo Moszkva, amely 2012 januárjában meg is vette, ráadásul haszonnal adtak túl rajta, mert a moszkvaiak 19 millió eurót adtak érte.

Dzsudzsák Balázs az Anzsi focistájaként Forrás: MTI/EPA/Makszim Sipenkov

De hova is igazolt akkor Dzsudzsák?

Mahacskala a 19. században jött létre, akkor főleg védelmi szerepei voltak a településnek. Petrovszkoje, majd Petrovszk-Port volt a város neve, amit csak 1921 óta hívnak Mahacskalának. A város az Orosz Föderációhoz tartozó Dagesztán fővárosa, és egyben legnagyobb városa is. A város a Kaszpi-tenger partján helyezkedik el, nagyjából 600 ezer lakója van. Mahacskala a Kaukázus negyedik legnagyobb városa, a lakosság összetétele elképesztően színes, mindössze öt százaléka orosz.

Budapest, 2011. június 12. Dzsudzsák Balázs, a PSV Eindhoven volt játékosa sajtótájékoztatót tart, amelyen bejelenti, hogy négy évre az orosz Anzsi Mahacskala csapatához szerződött. Mellette Vörösbaranyi József menedzser Forrás: MTI/Beliczay László

Az Anzsi (helyi nyelven gyöngyöt jelent) története mindössze 1991-ig nyúlik vissza, akkor alapította a Dinamo Mahacskala egykori játékosa, Alekszandr Markarov, méghozzá Dagesztán akkori elnöke, Magomed Szultan Magomedov segítségével. Az Anzsi a dagesztáni bajnokságban kezdett, és meg is nyerte azt, méghozzá veretlenül. A Szovjetunió széthullása után az orosz harmadosztály egyik csoportjába került a mahacskalai csapat, ahol előbb ötödik lett, majd bajnoki címet nyert, de nem jutott fel, mert megint átszervezték a bajnokságot. 1996-ban, egy második hely ért feljutást az orosz másodosztályba, majd 1999-ben nyert bajnoki címet az első osztálynak nevezett másodosztályban, és jutott fel a Premjer Ligába.

Az első élvonalbeli szezonjában csak az utolsó fordulóban maradt le a bronzéremről az Anzsi, 2001-ben pedig orosz kupadöntőben szerepelt a Lokomotiv Moszkva ellen, de tizenegyesekkel kikapott. 2002-ben kiesett a csapat, amely hét szezont töltött a másodosztályban, majd bajnokként tért vissza az élvonalba.

Milliárdos tulaj, elképesztő igazolások

2011. január 18-án érkezett a klub élére a dagesztáni milliárdos, Szulejman Kerimov, aki Magomedovtól megkapta a klub teljes tulajdonjogát, még az előző tulaj ötvenszázalékos részvénycsomagját is, gyakorlatilag teljesen ingyen, cserébe azért, hogy a lehető legtöbbet költse a focicsapatra. Kerimov csak az infrastruktúra fejlesztésére 200 millió dollárt szánt, ami egy új stadion építését is fedezte volna, de végül csak a régi aréna felújítása történt meg.

Ne felejtsük el, az új tulajdonos érkezéséig a csapat legnagyobb sikere egy vesztes Orosz Kupa-döntő volt.

Kerimov érkezése után hamar kiderült, hogy nem csak üres szavak azok, amik azt ígérték, hogy komoly focicsapat épül Dagesztánban, ugyanis februárban máris bejelentették az első nagy név érkezését, a brazil Roberto Carlos személyében.

Roberto Carlos már nem csúcsformában érkezett Dagesztánba Forrás: AFP/Kirill Kudryavtsev

Igaz, hogy a világbajnok és Bajnokok Ligája-győztes focista már túl volt pályafutása csúcsán, de valahogy akkor is meg kellett győzni, hogy a Corinthians mezét lecserélje az Anzsi sárga szerelésére. Ez sikerült, ugyanis egy csapásra a 37 éves brazil lett az orosz bajnokság legjobban fizetett játékosa.

Nyáron jöttek az újabb érkezők: Jurij Zsirkov a Chelsea kispadját cserélte el az Anzsi kezdőjére, igaz, az orosz ultrák hevesen tiltakoztak, hogy a kaukázusi csapathoz igazoljon a ballábas játékos. Mármint a nem az Anzsinak szurkoló oroszok próbálták meggyőzni Zsirkovot, de a csekk megyőző ereje itt is erősebb volt a szurkolói szónál. Kerimov augusztusig tartogatta a sztárigazolását, ekkor érkezett meg a csapathoz a kameruni Samuel Eto'o.

Igazi világszenzáció volt, hogy az előbb a Barcelonával, majd az Interrel is triplázó csatár Mahacskalában landolt, ahogy az is, hogy 27 millió eurót tett le érte az olaszoknak Kerimov.

A hír még Oroszországban is sokkolta az embereket, senki nem számított arra, hogy egy, a periférián létező csapat ekkora költekezésbe kezdhet. Eto'ót is volt mivel meggyőzni, miután nemcsak az orosz bajnokság, de az egész világ legjobban fizetett focistája lett, a hírek szerint a 21 millió eurót is elérhette az éves fizetése.

Az egész világot sokkolta, hogy Samuel Eto'o az Anzsi focistája lett Forrás: AFP/Kirill Kudryavtsev

Ebben az átigazolási időszakban érkezett a csapathoz tehát Dzsudzsák Balázs is a PSV csapatától, valamint a Blackburn Rovers középhátvédje, Christopher Samba is. A sztárigazolások mellé dukált egy sztáredző is, aki a holland Guus Hiddink lett. Hiddink ekkora már szinte a világ minden pontján bizonyított, volt edző Ausztráliában, Dél-Koreában, Hollandiában, Angliában, és volt orosz kapitány is. Senki ne lepődjön meg, de ő lett a világ legjobban fizetett trénere, nagyjából 10 millió euró járt neki egy évre.

Dagesztán és Mahacskala büszkesége lett az Anzsi, de a nem éppen nyugodt politikai helyzetnek köszönhetően a sztárok főhadiszállása Moszkvában volt. Az Anzsi focistái úgy repkedtek Mahacskalába, mintha idegenbe utaznának, aztán meccs után indultak is vissza Moszkvába, ahol garantált volt a biztonságuk. Az Anzsi Moszkva mellett, Kratovóban rendezkedett be, a Szaturn korábbi főhadiszállásán.

Mahacskalában természetesen rendre telt ház és igazi fanatikus drukkerek fogadták az Anzsit. A helyzet pedig csak fokozódott, amikor megnyílt a csapat felújított stadionja, az Anzsi Aréna is, amelynek a megnyitóján Kerimov meghívására ott volt többek közt Jean-Claude van Damme is.

Látszólag minden készen állt, így már a játékosokon volt a sor. Az Anzsi legnagyobb riválisai a moszkvai klubok és a szentpétervári Zenit lett. Hiddink csapata a harmadik helyen végzett a 2012-13-as szezonban, ami a csapat addigi és azóta is legjobb szereplése volt, de ez akkor is csak az Európa-ligában garantált indulási lehetőséget. Az Anzsi tovább erősített, érkezett a Real Madridtól Lassana Diarra és a brazil Willian a Shahtar Donyeck csapatától. Az Anzsi újra szerepelt a kupadöntőben, de megint kikapott, ezúttal a CSZKA Moszkva csapatától.

Nyolcaddöntő az Európa-ligában

Az Anzsi először 2001-ben indulhatott az UEFA-kupában, de a politikai helyzet miatt egymeccses selejtezőn szerepelhetett, semleges pályán a skót Rangers ellen, amit a skótok nyertek 1-0-ra Varsóban.

Tizenegy évet kellett várni a következő szereplésre, amikor az Anzsi a Honvéd csapatával találkozott a második selejtezőkörben. A moszkvai meccsen 1-0-ra nyert az Anzsi, míg Budapesten 4-0-ra nyert Hiddink csapata Marco Rossi együttese ellen. Eto'o akkor két gólt szerzett. Az Anzsi a harmadik körben a Vitesse, a playoffban az AZ Alkmaar ellen jutott tovább, és bekerült a csoportkörbe.

A csoportmeccseket a Luzsnyiki Stadionban játszotta az Anzsi, ahol megverte a Liverpoolt is 1-0-ra. Az angolok mögött második helyen jutott tovább az Anzsi a csoportból, a Young Boys és az Udinese előtt. Guus Hiddink csapata tavasszal kiejtette a Hannovert is, 4-2-es összesítéssel. A nyolcaddöntőben a Newcastle United volt az ellenfél. Az első meccsen gól nélküli döntetlent játszott a két csapat, majd Angliában Papiss Cissé fejelt az oroszok kapujába a 90+3. percben, ezzel összetörve az Anzsi álmait.

A következő szezonban is pontosan eddig jutott az Anzsi, akkor az AZ állította meg a nyolcaddöntőben a már Gadzsijev vezette csapatot.

Hiddink maradt Dagesztánban, ellentétben Roberto Carlosszal, aki Hiddink érkezése előtt már volt a csapat ideiglenes edzője, majd később is helye lett a szakmai stábban, de a brazil elment Törökországba edzősködni. Roberto Carlos egyébként a hírek szerint folyamatosan Eto'o szerepét kérdőjelezte meg a klubon belül, ugyanis a kameruninak nem volt elég a kezdőcsatár szerepe, még több hatalmat akart magának, mint a csapat legjobbja. Eto'o folyamatosan a helyi újságok címlapján szerepelt, igazi celeb lett a városban, saját titkárt kapott és egy vadonatúj lakást Mahacskala belvárosában.

Roberto Carlos idővel Guus Hiddink segítője lett Forrás: AFP/Graham Stuart

2013 nyarán két orosz válogatott csatlakozott az Anzsihoz. Igor Gyenyiszov azután jött el a Zenittől, hogy emlékezetes balhéba keveredett Hulkkal és az érkező Axel Witselel, és sikerült megszerezni az egyik legnagyobb orosz tehetségnek tartott Alexander Kokorint is a Dinamo Moszkvától. A párosért összesen 34 millió eurót fizetett a klub, ami jelezte, hogy már a hazai piacon is meghatározó szereplő az Anzsi. Az orosz játékosokra is szükség volt, mert meg volt határozva, hogy hány külföldi játékost szerepeltethet egy orosz csapat.

A nagy akarásnak végül nyögés lett a vége, ugyanis mindkét orosz, Zsirkovval kiegészülve nyár végére (!) máris a Dinamo Moszkva játékosa lett. Kokorin egyetlen meccsen sem lépett pályára új csapatában.

Az orosz foci egyik legbizarrabb átigazolásának hátterében az állt, hogy Kerimov szinte egyik pillanatról a másikra beszántotta nagyívű projektjét. A hivatalos indoklás szerint a tulajdonos új terveket szövögetett, mégpedig azt, hogy a drága sztárok helyén hazai, dagesztáni fiatalok szerepelnek majd a csapatban. Az Anzsi tulajdonosának gyors és brutális lépése után az összes sztár eltűnt, egy szezonon belül: Willian és Eto'o a Chelsea-be igazolt, a három orosz a Dinamo Moszkvába, ahogy Samba is, míg Moubarak Boussoufa és Lassana Diarra a Lokomotivban kötött ki.

Az a mai napig vitatott, hogy Kerimov miért gondolta meg magát, miért nem ragaszkodott tovább megalomán elképzeléseihez. Vannak, akik szerint az egészsége romlott meg, ezért nem akarta tovább azon a szinten vinni a klubot, mások szerint egész egyszerűen dühítette, hogy ennyi beleölt pénzzel sem lett bajnok a csapata, ezért inkább szemléletet váltott. Az sem kizárt, hogy a térség akkori egyéb vezetői másképp gondolkodtak arról, hogyan is kellene egy dagesztáni klubot felépíteni, de a leghihetőbb teória talán az, hogy a saját anyagi helyzete nem engedte már meg, hogy ennyi pénzt öljön bele az Anzsiba.

A 2013-as szezon elején Hiddink is távozott, a helyét Sir Alex Ferguson korábbi manchesteri segítője, a szintén holland René Meulensteen vette át, de nem maradt sokáig, őt követően pedig már csak helyi szakemberek vezették a csapatot. A szemléletváltás nem oldotta meg a csapat összes gondját. Az UEFA továbbra sem engedte, hogy hazai pályán szerepeljen az Anzsi, mondván, hogy az túl veszélyes a nemzetközi meccsek megrendezéséhez. Az Anzsi így Moszkvában játszotta a hazai meccseit.

A moszkvai szurkolók nem rajongtak a kaukázusi csapatért, rendre ellenségesen fogadták a játékosokat, gyakran csak azért mentek ki a meccsekre, hogy az ellenfeleknek szurkoljanak.

Az Anzsi így is eljutott az Európa-ligában a nyolcaddöntőig, ahol a holland AZ ejtette ki. 2014-ben az orosz élvonalból is búcsúzott az Anzsi, amely csak 16. lett a bajnokságban. Három év alatt a világ egyik leggazdagabb klubjából másodosztályú együttes vált. Az Anzsi egy szezon után visszajutott, de jelentéktelen, a kiesés elől menekülő csapat lett már csak belőle.

Hamar széthullott a sztárcsapat Forrás: AFP/Kirill Kudryavtsev

Szulejman Kerimov 2016-ban eladta a csapatot, amire három év alatt 450 millió eurót költött. Az új tulajdonos vezetésével három év alatt minden tönkrement. A csapatot visszasorolták a harmadik vonalba, miután nem tudta teljesíteni a másodosztályú induláshoz szükséges elvárásokat sem. 2022 nyarán már a harmadosztályú indulást sem engedték a csapatnak, amely így úgy tűnik – egy időre biztosan –, eltűnik a süllyesztőben.

„Az, hogy az Anzsi nem kapott licencet, azt jelenti, hogy a klub automatikusan elveszíti a professzionális státuszát. Az Anzsi csapata mindent megtett, hogy sikeresen essen át a procedúrán, és a végsőkig reménykedett a pozitív elbírálásban. Hiszünk benne, hogy ez nem a vég, hiszünk benne, hogy az Anzsi egy nap visszatér, egy nap újra felragyog a csillagunk, és fényesebben világít majd, mint valaha" – írta a klub közleménye még nyár elején az érzelmes sorokat.

Az Anzsi-szurkolók számára felfoghatatlan élmény lehetett az a két-három év, de a futballszurkolók a mai napig úgy emlékeznek erre az időszakra, mint a futballtörténelem egyik legszürreálisabb fejezetére, amelynek rövid ideig magyar szereplője is volt.