Vágólapra másolva!
Budapesten ugyanolyan borzasztó meleg volt 35 éve, 1987. július 27-én, mint ma. A magyar labdarúgó-válogatott Lipcsébe indult, hogy az NDK ellen barátságos meccset játsszon, ám a szokatlan időpontban rendezett válogatott mérkőzést senki nem vette komolyan. Sem a szövetségi kapitány, Verebes József, sem a sebtében összeverbuvált játékosok, sem a szövetség vezérkara. Mert amikor repülőre szálltak nem is sejtették, hogy ez lesz a két ország között az utolsó válogatott találkozó. De azt sem, hogy egy lenge öltözet miatt olyan sajtótámadás alá kerül Verebes, ami aztán a lemondásához vezet.

Az 1986-os mexikói világbajnokság kudarca után óriási zuhanásba kezdett a magyar fociválogatott. Távozott a szövetségi kapitány, Mezey György, helyére három mérkőzésre Komora Imre került, akinek nem sikerült meccset nyerni nemzeti csapatunkkal, így ennyi találkozó jutott neki. A minden edző számára a szakma csúcsát jelentő kapitányi pozíció az egyik legkellemetlenebb állás volt azokban az időkben hazánkban.

A lipcsei Zentralstadion 1987-ben, ahol 71 ezer néző tekintette meg az NDK és Magyarország utolsó válogatott mérkőzését Forrás: Wikipedia

Komora után Verebes József tulajdonképpen logikus választás volt, mert azokban az időkben ő volt az, aki valami új színt csempészet futballunkba a Győr, majd az MTK edzőjeként.

Ő volt a „legkisebb fiú", aki megharcolt a négyfejű budapesti sárkánnyal, és sorban hullottak a földre az általa levágott koponyák.

A Rába-parti város csapatának irányítójaként nemcsak a Vasas-Honvéd-Újpest hatalmát törte meg, hanem a „nép csapatát" a Ferencvárost is. Így tehát Verebes kinevezésével vállalta a Somogyi Jenő vezette MLSZ a legkisebb kockázatot. Mert őt legalább elfogadta a szurkolók egy jelentős része. Mégha csodát nem is várt tőle senki, hiszen a rendszeres meccsrejárók pontosan tudták,

hogy futballunk „piaci alapon való működése" akkor azt jelentette, hogy szemérmetlenül adják-veszik a pontokat a csapatok.

Ez inkább utóbb, mintsem előbb a bűnüldöző szerveknek is feltűnt, de 1987 nyarán még csak a szó valódi, és nem átvitt értelmében volt forró a talaj focistáink lába alatt.

Verebes József kinevezése logikus döntés volt 1987-ben Forrás: Eto.hu

A ferihegyi reptér betonja is az volt, amikor 1987. július 27-én elindultak legjobbjaink a Német Demokratikus Köztársaságba egy válogatott találkozóra.

Nincs tévedés, valóban július végére tűzték ki azt a barátságos mérkőzést! Ilyenkor akkoriban sem játszottak gyakran válogatott találkozót, sőt leginkább soha.

Ám a találkozó előtti napon kezdődött Lipcse nagyszabású eseménye, a VIII. torna- és sportfesztivál. Közkeletű nevén: szpartakiád.

Amely óriási esemény volt a testmozgást és a hozsannázást gyakran összekötő országban. A megnyitóján a lipcsei Marx téren 200 ezer ember volt jelen, köztük (illetve egy elkülönítetett helyen) a NOB akkori elnöke, az egykori KGB-ügynök Juan Antonio Samaranch, és Erich Honecker, az NDK teljhatalmú, és rettegett vezetője mondta a propaganda beszédet. Az ilyen népünnepélyeket arrafelé nagyon komolyan vették, úgyhogy kellett egy nívós futballmérkőzést is rendezni ezen jeles alkalom kapcsán. A magyar szövetségnek postázták a meghívót.

Az invitálás megtisztelő volt, elég csak annyit mondani, hogy a négy évvel korábbi ilyen eseményen a Szovjetunió válogatottja tette tiszteletét ott a nyár közepén.

Ha ők mentek 1983-ban, hogyan utasíthatta volna vissza a megtisztelő felkérést Magyarország?

Lipcse 1987-ben Forrás: Henrik Boye/© 2004-2022: Henrik Boye (hb@sporvognsrejser.dk), Sporvognsrejser (https://sporvognsrejser.dk/)/Henrik Boye

Amikor a mérkőzést lekötötték még nem Verebes József irányította a válogatottat. Ő maga is értetlenül állt a szokatlan időpont előtt, de a főnökei utasításait végre kellett hajtani. A keddi meccs előtti héten összetrombitálta a keretet, ami miatt nyilván szívták a fogukat a klubok vezetői, és edzői, hiszen így legjobbjaikat veszítették el a bajnokságra készülés legfontosabb fázisában.

Akkor még nem sok játékosunk focizhatott külföldön, de legjobbunk Détári Lajos éppen akkor igazolt a Bundesligába.

Az ő meghívásáról szó sem lehetett, ilyen időpontra szóló kikérő valószínűleg már az Eintracht Frankfurt titkárnőjén sem jutott volna túl. Garaba Imre és Péter Zoltán viszont jöhetett, a többieket a hazai kluboktól kérte el a kapitány. Jelentősen más keret volt ez, mint az egy évvel korábban Mexikóban a világbajnokságon. Az odautazó 22 ember közül csak a két említett légiós, illetve Kiprich József és Hajszán Gyula lépett pályára az NDK-ban ezen a meccsen.

Összeállt tehát a válogatott, ám a hétfői indulást megelőzte egy kellemetlen másfél óra szombaton.

A Verebes vezette nemzeti csapat felkészülési meccsen 4-2-re kikapott attól a Győrtől, amely a második félidőben ificsapatát szerepeltette.

A kínos fiaskónak annyi pozitívuma volt, hogy a 24 éves Nagy Tamás játéka annyira megtetszett Verebesnek, hogy magával vitte a lipcsei mérkőzésre. A Győr-Válogatott meccs után megkérdezte, hogy van-e útlevele (ez akkoriban nem volt annyira megmosolyogtató kérdés, mint ma) és az igen válasz után már utazhatott is.

Így mentek a dolgok 35 éve a nyár közepén a mindenki számára teljesen felesleges találkozó kapcsán.

Vagyis úgy indult a válogatott Lipcsébe, ahogy egy néhány napos nyaralásra szokott egy turistacsoport. Úgy is nézett ki mindenki. A pesti kánikulában a többség rövidnadrágban, könnyű nyári ingben szállt a gépre. A MALÉV repülőin általában kellemes klíma működött, ám az igazi felüdülést az jelentette a küldöttség tagjai számára, amikor a leszállás előtt a kapitány közölte, hogy a célállomáson mindössze 10 fok van. Igencsak meglepődhetett tehát az öltönyben-nyakkendőben feszítő, a magyar küldöttséget a reptéren fogadó keletnémet bizottság, amikor meglátta legjobbjainkat lekászálódni a repülőgépről. A külsőségekre mindig igyekeztek adni az NDK-ban.

Kissé furcsán nézett ki a magát „gálába vágó" hazai, és a „holiday-stílusú" vendég csoport egymás mellett.

Nyilván a csapat vezetője, Dr. Rajna Károly finoman figyelmeztethette volna a játékosokat és edzőjüket az íratlan szabályra, de ebből csak azért lett akkora ügy, hogy 35 év múlva is beszédtéma, mert a meccsen alig történt említésre méltó dolog. Igaz erről nemcsak a játékosok tehettek.

A Magyarország elleni történelmi mérkőzésen még csak 21 éves Andreas Thom később szép karriert futott be az egyesített német válogatottban Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Firo Sportphoto

Ugyanis a gigantikus, 95 ezer néző befogadására alkalmas lipcsei stadionban a gyepre, annak óvása miatt a korábbi rendezvények idejére műanyag védőréteget terítettek, ám annak levétele után kiderült, hogy alatta a talaj szinte teljesen tönkrement. A meccset persze nem lehetett törölni, és kisebb helyre vinni sem, de így

labdarúgásra alkalmatlan talajon játszottak a csapatok kedden, mely még rosszabb lett a hétfő esti nagy esőtől.

A meccs felvezetéséről annyit, hogy a helyi vezető újság, a Neues Deutschland egy sort sem írt róla, és a sportra szakosodott Deutsches Sportecho sem szánt rá egy gramm festéket sem. Ekkora ünnepség közepette ez csak egy csepp lehetett a tengerben.

A csapatok elméleti felkészüléséről meg az mond el mindent, hogy

a mérkőzés előtt mind Verebes József, mind az NDK szövetségi kapitánya, Bernd Stange elmondta, semmit nem tud az ellenfélről.

A gigantikus stadionban ennek ellenére 75 ezer néző tette tiszteletét, bár csak kevesen fizettek a bilétáért a pénztárakban, ugyanis a fesztivál résztvevői közül több tízezren kaptak ingyenjegyet.

NDK-Magyarország 0-0

1987. 07.28, Lipcse, 75.000 néző
Vezette: Damgaard (a 47. perctől Sörensen)
Partjelzők: Maling, Sörensen (a 47. perctől Haupt)
NDK: Müller — Kreer, Rohde, Lindner, Döschner — Raab, Scholz, Ernst, Thom — Doll, Minge.
Magyarország: Gáspár — Farkas, Híres, Szalai, Péter — Kékesi, Garaba, Gyimesi, Szekeres — Kiprich, Vincze.
Csere: Müller helyett Weissflog, Raab helyett Stübner, Gáspár helyett Zsiborás, Péter helyett Kovács E., Garaba helyett Varga I., Szekeres helyett Hajszán, Kiprich helyett Plotár, mindannyian a szünetben, Gyimesi helyett Pölöskei, Doll helyett Kirsten, mindkettő a 67., Kreer helyett Schlösser a 75. percben.

A találkozóra kár szót vesztegetni! Az első 30 percben a hazaiak támadgattak, a mieink semmit nem tettek hozzá a találkozóhoz. Szerencsére a keletnémetek rendre lesre futkostak, ami akár a magyar védelem dícsérete is lehet.

A támadójátékunk viszont a nullával volt egyenlő, mindent elmond, hogy először a 60. percben jutott magyar csatár az NDK 16-osán belülre.

Plotár Gyula kihagyta a vissza nem térő lehetőséget, és mivel a németek is csak három helyzetet hoztak össze, nem véletlen, hogy nem esett gól. Rosszmájúak szerint a találkozó legemlékezetesebb eseménye az volt, hogy a 47. percben a megsérülő vezetőbíró, Jan Damgaard átadta a helyét Sörensennek, míg az ő zászlóját, és feladatait egy helyi sporttárs, Haupt vette át.

Bernd Stange volt az NDK válogatottjának szövetségi kapitánya az utolsó Magyarország elleni meccsen Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Robert Michael

A meccset látva a két kapitány értékelésének csak az első mondatait érdemes komolyan venni.
Bernd Stange:

Teljesítményünk összességében megfelelt, csak az eredménnyel vagyok elégedetlen. Ellenfelünknek egy órára volt szüksége, hogy helyzetet alakítson ki a kapunk előtt, s ez sok mindent megmagyaráz."
Verebes József:

Az első harminc percben nagy nyomás nehezedett védőinkre, de végül is helyzetet nem tudtak teremteni vendéglátóink. Tökéletes volt ugyanis a védőmunkánk ebben az időszakban, csak a támadójátékunk nem volt elég hatékony. A második félidőben is káprázatosan védekeztünk, sőt, már veszélyesebbek voltak támadásaink is. Azt hiszem, elégedettek lehetünk az eredménnyel.

Túllépve a kissé humorosnak ható mondatokon érdemes egy pillantást vetni a feljebb látható minijegyzőkönyvre. A magyar válogatott játékosai közül nem biztos, hogy mindenki emlékszik Szalai Attilára, Kékesi Rezsőre és Farkas Tiborra. Szegény Híres Gáborról is csak az jut elsőre a már akkor is meccsre járók eszébe, hogy Verebes folyamatosan Európa-klasszisnak nevezte a posztján.

Azaz Verebes szerint ő volt Európa legjobb középhátvédje.

Az utolsó NDK-Magyarország találkozón 22 évesen szereplő Thomas Doll aligha gondolta, hogy egyszer majd hazánkban lesz edző Forrás: AFP/Cristina Quicler

A keletnémetek közül akkor talán a kapus René Müller volt a legnagyobb név, ám később két játékos is szép karriert futott be. Andreas Thom lett 1990-ben az első keletnémet focista, aki hivatalosan engedélyt kapott, hogy a Bundesligában játsszon, és ő lett az egykori NDK válogatottak közül az első, aki pályára lépett az egyesített Németország mezében. Thomas Doll pedig a második lett ebben a sorban, és ő szerzett először gólt a hivatalosan nemzeti csapatot váltó keletnémetek közül a National11-ben.

Később dolgozott Magyarországon is, a Ferencváros edzőjeként.

Amikor lefújták ezt a pont 35 évvel ezelőtt vívott NDK-Magyarország mérkőzést még senki nem sejtette, hogy a két válogatott között „ez a harc lesz a végső". Ugyanis ezen értelmetlen nyári kaland után három évvel az NDK megszűnt, így fociválogatottja ekkor találkozott utoljára Magyarország legjobbjaival.

Verebes József első ciklusának a válogatott élén is ez a meccs vetett véget. Ciprus és Lengyelország ellen nyert vele a nemzeti csapat, míg Hollandiától kikapott. És volt még ez a barátságos döntetlen Lipcsében. De erre még érdemes néhány szót vesztegetni. Ugyanis - ma már mindez szinte hihetetlen - a Mágus a "gatyaügybe" bukott bele.

Verebes József, aki belebukott a gatyaügybe Forrás: MTI/Füzesi Ferenc

A meccsre kiutazó magyar újságírók közül ugyanis a Magyar Ifjúságba publikáló Iglói Nagy István egészen szokatlan keménységgel és vehemenciával támadta a Mágust. Érdemes ebből a cikkből szó szerint idézni.

A magyar válogatott Lipcsébe készülődik, ahol is hivatalos nemzetek közötti mérkőzésre várják. A „mester" - igaz, nagy meleg van - strandfelszerelésben pompázik a repülőtéren, viselete: rövid nadrág, hasközépig kigombolt ing, napszemüveg. Elképzelhető, milyen arcot vágott a lipcsei repülőtéren a csapatot fogadó házigazdák elegáns, öltönyös küldöttsége, amidőn „ingben, gatyában" lekászálódott a repülőről a magyar kapitány. Ezek után már azon sem lepődhettek meg, hogy a másodedző, Bolla Péter is rövid nadrágban, melegítőfelsőben fogadta köszönésüket. Folytatás az autóbuszon. Verebes a „Dohányozni tilos" feliratú tábla alatt vígan pöfékel. Nem hagyja annyiban a dolgot a helyi gépkocsivezető. Szolidan figyelmezteti a kapitányt - nem tudva, kihez beszél -, hogy nem véletlenül került az ablakra az az írás. Szegény ember, kihívta maga ellen a sorsot. Verebes igencsak ingerülten közli a tolmácscsal: „Mondja meg neki, hogy a mi buszunkon azt csinálok, amit akarok. Ha nem tetszik, átszállunk egy másik kocsira." Így is lehet válaszolni egy udvarias kérésre.

Egy jelenet az 1987-es NDK elleni meccsről Forrás: Arcanum, Képes Sport

Ezt a stílust akkor sokan olvasták meghökkenve, maga Verebes is, aki rettenetesen megsértődött ezen a kritikán. Iglói cikke után a többi magyar sportújságíró is bátrabb lett és támadásba lendült. A kölcsönös adok-kapok nem végződhetett mással, mint Verebes bukásával. 1987. augusztus 23-án a szövetségi kapitány bejelentette, hogy lemond tisztségéről.

A Népsport a lemondáskor is visszalőtt.

Szerkesztőségi cikkben (aláírás nélkül) a következőket írták: "A sajtót is csak egyvalami vezérelte: a sportág féltése és labdarúgásunk maradék tekintélyének őrzése. Mi mindig azt hirdettük, hogy ha már nincs is világraszóló eredmény, siker, legalább ezen az ingatag bárkán, ami a jelenlegi magyar foci, legalább barátságban, jó szándékban éljenek egymás mellett játékosok, szakemberek és újságírók. Mégis mi volt az újságírók bűne? A kollégák és mi, a Népsport munkatársai is elvártuk, megköveteltük a találkozásoknál, a beszélgetéseknél a kulturált véleménycserét, és képtelenek voltunk elviselni a gyakorta alpári, lekezelő hangnemet. A sajtó még azt is szóvá tette, hogy megjelenésében, viselkedésében is méltóan reprezentálja egy magyar szövetségi kapitány hazánkat itthon és külföldön egyaránt. Ha ez bűn, ezt vállalnunk kell. De hozzátesszük, hogy a jövőben is következetesen kiállunk ezen elveink mellett."

Ez volt tehát a magyar futball gatya-ügye, amelybe egy szövetségi kapitány belebukott.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.