Kirúgták az edzőt, mert nemet mondott az NDK titkosszolgálatának

Horizontal FOOTBALL SOCCER PLAYER BLACK AND WHITE PICTURE EUROPEAN CUP MATCH SOCCER BALL SPORT-ACTION GOALKEEPER GOAL RAISED HAND JOY WINNER, 1. FC Magdeburg
German player Wolfgang Seguin scores the second goal despite the action of the Italian goalkeeper Angelo Anquilletti during the match between FC Magdebourg (Germany) and AC Milan (Italy) on May 05, 1974 in Rotterdam for the European cup final. (Photo by AFP)
Vágólapra másolva!
Három fordulóval a Bundesliga 3. befejezése előtt már biztossá vált, hogy a 1. FC Magdeburg feljut a német másodosztályba. Hiába üldözi hetek-hónapok óta a Kaiserslautern, a Braunschweig és az 1860 München személyében három olyan csapat, mely tagja annak a 12 tagú társaságnak, amely nyert már bajnoki címet a Bundesligában, a Magdeburg biztosan menetelt az aranyérem felé. Ezt a húsvét utáni héten meg is szerezte, amikor 26.340 néző előtt (a harmadosztályban!) 3-0-ra győzött a Zwickau ellen. Ezzel az új évadot a másodosztályban töltheti.

Olyan magasságba jutott, ahol korábban csak egyszer (akkor is csak rövid időre) járt. Pedig az 1965-ben alapított 1. FC Magdeburg korábban olyan történelmi tettet hajtott végre, amelyet soha, senki nem tud megismételni. A Magdeburg ugyanis az egyetlen focicsapat, amely az egykori NDK bajnokságának képviselőjeként nemzetközi trófeát nyert.

1974-ben hódította el a Kupagyőztesek Európa-kupáját, miután a rotterdami döntőben 2-0-ra legyőzte a toronymagas favorit, AC Milant.

A sporttörténelmi diadal felelevenítése előtt essen szó erről a focirajongók által alig ismert klubról. Magdeburg városában már a két világháború között is voltak focipályák, és azokon szervezettnek mondható keretek között játszottak csapatok. A II. világháború után a szovjet megszállás alatt lévő területeken megszüntették a szervezett sportolási lehetőségeket, és csak ennek az értelmetlen rendelkezésnek a feloldása után lehet ismét magdeburgi sportklubról beszélni. Megalakult az SC Magdeburg több szakosztállyal, és

a focisták olyan sikeresek lettek, hogy 1964-ben és 1965-ben megnyerték a keletnémet kupát.

Az első kupagyőzelemnek köszönhetően indulhattak a már régen nem létező, de akkor másodikszámú kontinentális sorozatnak számító KEK-ben, és ma már hihetetlennek tűnő módon búcsúztak. A török Galatasaray ellen az első mérkőzés 1-1 lett, a második is 1-1, majd az akkori szabályok szerint ilyenkor megrendezendő harmadik is 1-1. Ekkor sorsolással döntöttek a továbbjutásról, és az SC Aufbau Magdeburg „húzta a rövidebbet".

Még ezen a néven nyerte meg 1965-ben is a kupát, és nevezett a következő KEK-be, melyben sikeresebb volt. A Spora Luxembourgot és a svájci Siont kiütve a legjobb nyolc közé került, és ott már 1. FC Magdeburg néven maradt alul a címvédő West Ham United ellen. Ugyanis a sorozat közben jelentős átalakulás történt nála, és az egész keletnémet labdarúgásban.

A jelen is szép lehet a Magdeburgnál Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Soeren Stache

Az ország nyugati, „szövetségi köztársaság" részén ekkor már két éve komoly bajnokság zajlott, Bundesliga néven, és az NDK focijának vezetői is próbálták másolni az ottani mintát, amikor szorgalmazták, hogy a klubok foci szakosztályai önállósodjanak.

Így az 1. FC Magdeburg hivatalos alapítási ideje: 1965. december 22. Bő két évvel később, 1968-ban már harmadik lett, majd 1972-ben megszerezte első bajnoki címét. Akkor még nem volt a két nagyhatalmú Stasi-vezető, a berlini Erich Mielke és a drezdai Horst Böhm „játszótere" a pontvadászat, úgyhogy még az is előfordulhatott, hogy a legjobb nyerjen

. A Magdeburg 1974-ben és 1975-ben is bajnok lett, ezt követően az utolsó keletnémet pontvadászatot nem számítva mindig a két Dynamo (a berlini és a drezdai) közül ünnepelhetett az egyik. 1973-ban is a Dynamo Dresden győzött, vagyis a Magdeburgnak „maradt" a másodikszámú kontinentális vetélkedés, miután a hazai kupa döntőjében legyőzte a Lokomotiv Leipziget (melynek semmi köze a jelenleg Bundesliga1-es, Európa-liga elődöntős RB Leipzighez.) Ezzel ismét jogot nyert a KEK-ben való szereplésre.

Az első fordulóban a holland Bredát, a másodikban a csehszlovák Banik Ostravát ütötte ki. Az első továbbjutás sima volt, de a „baráti" osztravai klubbal meggyűlt a baja. Az első meccset 2-0-ra nyerte a Banik, és a visszavágón, a nagy szocialista ünnepen, november 7-én a hajráig csak 1-0-ra vezetett a keletnémet társaság. Martin Hoffmann a 84. percben hozta a „meccsnullt", majd a hosszabbításban a szezon után a vb-n nemzeti hőssé váló Jürgen Sparwasser szerezte a mindent eldöntő találatot. A legjobb nyolc között a bolgár Beroe Sztara Zagorán lépett túl a Magdeburg, majd az elődöntőben a portugál Sporting következett. Az idegenbeli 1-1-et otthon 2-1-es győzelem követte, több mint 30.000 néző előtt.

Wolfgang Seguin ünnepel az AC Milan ellen Forrás: AFP/-

Ki tudja mennyien kísérték volna el a csapatot a földrajzilag nem túl távoli döntőre, Rotterdamba a világhírű Milan ellen, ha utazhattak volna szurkolói.

Ám 6 és 65 év közötti ember nem hagyhatta el nyugati irányban az NDK-t, így minden idők egyik leghangulattalanabb nemzetközi kupadöntőjét vívták a holland városban. A mérkőzés előtt egy órával még gyakorlatilag üresen kongott a lelátó, és a kezdésre is csak 4600-an jöttek össze. A mérkőzés enyhén szólva sem vonult be a legnagyobb találkozók közé. A Magdeburg taktikusabban játszott, kombinatívabb focit produkált, és még erőnlétileg is felülmúlta olasz vetélytársát. Az első félidő hajrájában az olasz Enrico Lanzi öngólt szerzett, majd a 74. percben Wolfgang Seguin állította be a 2-0-ás végeredményt.

A Magdeburg nemhogy külföldi játékosok nélkül nyert nemzetközi kupát, de valamennyi focistája a városból, vagy annak közvetlen környezetéből származott. A csodacsapatot összerakó edző, Heinz Krügel ezt mondta a győzelem után: „Az első félidőben még a biztonságos hátsó játékra ügyeltek jobban a mieink, szünet után viszont

Az akkor mindössze 35 éves kollegája, bizonyos Giovanni Trapattoni szomorúan értékelt:

„Nem hittem volna, hogy kikapunk. Sajnos, az első félidőben nem sikerült előnyhöz jutnunk,

később pedig már mindenki ideges volt. A Magdeburg remekül játszott. Ha így haladnak, még sokra vihetik."

Például megnyerhették volna a magdeburgiak 1974-ben az európai Szuperkupát, ám (mai ésszel gondolkozva megdöbbentő módon) azt a csatát nem rendezték meg. Pedig a sporttörténelem egyik legkülönlegesebb ütközete lehetett volna, hiszen a BEK-et (a mai Bajnokok Ligája elődjét) a nyugatnémet Bayern München nyerte. Ám elmaradt a Szuperkupa, a hivatalos indoklás szerint a két csapat nem talált időpontot a két meccsre. Ezt már akkor sem hitte el senki, nyilvánvaló volt, hogy a hidegháború kellős közepén a két Németország képviselője nem akart találkozni egymással. A keletiek az őket „megfertőző ideológiától", meg leginkább a játékosok disszidálásától tartottak. A nyugatiak meg attól, hogy esetleg olyan olyan dolgokat kevernek az ételükbe az NDK-ban, amelyek nemcsak csökkentik a teljesítményüket, de hosszabb távon is káros hatással járhatnak. A sors fura fintora, hogy mégis abban az évben találkozni kellett a két csapatnak -- a BEK-nyolcaddöntőben. A Bayern kettős győzelemmel jutott tovább, és ez a párharc okozta Krügel edző bukását.

Ám nem azért, amire mindenki gondolná. Hiszen a müncheni sztáralakulat címvédőként abban a szezonban is megnyerte a sorozatot, vagyis a kontinens legjobbjának bizonyult.

Krügelnek a két vereségnél nagyobb bűne volt. A Bayern elleni mérkőzés szünetében ugyanis a Stasi szakemberei kihallgatták a müncheni öltözőben zajló taktikai megbeszélést, és azonnal lelkesen rohantak Krügelhez az információkkal. Ő azonban nem volt kíváncsi ezekre, és a saját elképzelései szerint irányította a második félidőt (is). Ez megbocsáthatatlan tett volt. Gyorsan kreáltak valami vádat ellene, és kirúgták minden idők legsikeresebb keletnémet edzőjét, és soha többé nem dolgozhatott komoly csapat trénerként az akkor 50-es évei elején járó szakember.

A Magdeburg a távozása után 1991-ig még négyszer dobogóra állhatott, de a bajnoki cím közelébe sem jutott.

Feljutott a másodosztályba a Magdeburg Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Soeren Stache

Az utolsó NDK bajnokságban a 10. helyen végzett, és a Bundesliga2-ért vívott rájátszás során a négytagú csoportjában győzelem nélkül végzett az utolsó helyen, így az egyesített Németországban csak az amatőrök között kapott helyet.

25 éven keresztül szenvedett az alsóbb régiókban, ám szurkolói nem fordítottak neki hátat. Gyakran tízezernél is többen szorongtak a lelátókon, egy-egy negyed-, ötödosztályú bajnokin, mígnem 2015-ben elérte a legalacsonyabb profi osztályt.

A klub alapításának 50. évfordulóját a Bundesliga3-ban köszönthette a csapat. Majd 2018-ban eljött a csoda! Az 1974-es KEK-győztes feljutott a német másodosztályba. A mindent eldöntő mérkőzésre az Észak-Rajna-Vesztfáliában található Lottébe 6000 drukker kísérte el a gárdát, és ünnepelte a feljutást.

Amikor a német foci „dinoszaurusza", a Hamburger SV az első osztályból kiesve a Bundesliga2-ben találta magát, akkor érkezett ide „alulról" a Magdeburg. A kis keleti gárda legyőzte bajnokin az északi óriást, de nem tudott megkapaszkodni a második vonalban. Egy év múlva már ismét a Bundesliga3-ban játszott.

Most ismét feljebb lép onnan, a bevezetőben említett mérkőzés után már Bundesliga 2-esnek mondhatja magát.

Az egyetlen keletnémet csapat, amely nyert nemzetközi kupát, ezúttal szeretne huzamosabb ideig a második vonalban szerepelni.

Mert merészebb álmai egy jó ideig úgysem lehetnek.