The squad of San Marino poses for a group picture, namely (back L-R) Alessandro Della Valle, Danilo Rinaldi, Michele Cervellini, Pier Filippo Mazza, goalkeeper Elia Benedettini and Juri Biordi; (front L-R) Tommaso Zafferani, Alessandro Golinucci, Giovanni Bonini, Mirko Palazzi and Davide Cesarini, prior to the World Cup qualifying group C soccer match between Germany and San Marino in Nuremberg, Germany, 10 June 2017. Photo: Andreas Gebert/dpa (Photo by ANDREAS GEBERT / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
Vágólapra másolva!
Bizonyára sokan jártak már önök közül az Olaszország által körbe ölelt miniállamban, San Marinóban. Riminiből néhány perc alatt elérhető, és a sok honfitársunk látogatását mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egyik italt árusító boltban a következő magyar nyelvű táblácska látható: "Kedves magyar szesztestvéreink! Itt a legjobb helyre jöttetek! Ingyenes kóstoló, olcsó árak, jó minőség. Forinttal is fizethettek!"
San Marino igazi "egynapos ország". A reggeli érkezéstől az esti távozásig mindent kényelmesen meg lehet nézni néhány óra alatt. Van egy szép történelmi magja, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. A turista kényelmesen leül a palota elé, eszik egy fantasztikus pizzát, és közben csodálja a tengert, meg a kisebb ottani hegyeket. Jót derülhet esetleg azon, hogy a palota viccesen díszőrségnek titulált tagjai is szolgálat közben nyugodtan elsétálnak a közeli boltba, ha éppen megéheznek. Finoman szólva sem lehet olyan szigorú számukra a szolgálati szabályzat, mint volt az annak idején a Kreml előtt Lenin bebalzsamozott testét őrzőké. Nem tudom pontosan, évente hányan kapnak a 30 ezer lakosú miniállamban szívinfarktust, de gyanítom, hogy százalékos arányban nincsenek a világ élmezőnyében ezen a téren.
San Marino festői szépségű miniállam Forrás: Shutterstock
Arról sem hallottam még, hogy San Marino-i drukker rosszul lett volna labdarúgó-mérkőzés közben. Pedig a világ egyik legkomolyabb focikultúrájával rendelkező ország által körülvéve itt is űzik ezt a sportot. Valamilyen szinten.
San Marino 1985 óta saját bajnoksággal rendelkezik. Úgy hívják: Campionato Sammarinese di Calcio.
Többnyire 15 csapat vesz benne részt, de ezek képessége alig haladja meg a nálunk annak idején rendezett vállalati focitornákon induló baráti társaságokét. Ami ezeken túlmutat, hogy a San Marino-i bajnokságot legalább szabvány, nagyméretű pályákon rendezik. A stadion szó ezek esetében enyhe túlzás, mert a mennyiség nem csapott át minőségbe. Ugyanis a mennyiséggel nincs gond, hat pálya is a csapatok rendelkezésére áll, közülük az egyik a kissé fellengzősen hangzó Stadio Olimpico nevet viseli.
Ezek egyébként közösségi tulajdonban vannak, ezért a hazai pálya előnyét nem igazán élvezi egyik gárda sem. A bajnoki kiírás sem hasonlítható egyik európaihoz sem. Mindenki játszik mindenkivel, aztán a hátrább végzőknek elő-rájátszást rendeznek a rájátszásért. Ez utóbbiban nyolcan vesznek részt, és kuparendszerben harcolnak, egy-egy találkozón.
Az igazságtalanság jegyében a legutóbbi bajnokságot toronymagasan megnyerő La Fiorita Montegiardino a döntőben 90 perc alatt nem tudta legyőzni a SS Folgore Falciano Calcio-t, majd miután az utóbbi a hosszabbításban betalált, ő lett a bajnok.
És mehetett a Bajnokok Ligájába. Ez utóbbinak csak szimbolikus jelentősége van, mert már az Európa-bajnokság csoportmeccsei idején kiesett onnan a koszovói aranyérmessel szemben.
A La Fiorita labdarúgócsapata Forrás: fsgc.sm
A La Fiorita jobban szerepelt a Konferencialiga selejtezőjében, mert kihúzta hosszabbításig a máltai Birkirkara ellen, és csak ott bukott el. A bronzérmes Tre Penne-t viszont 7-0-s összesítéssel búcsúztatta a georgiai Dinamo Batumi. Nem véletlenül kell a miniállam képviselőinek ilyen sehol nem jegyzett gárdák ellen előselejtezőt vívnia, ugyanis az UEFA rangsorban San Marino úgy utolsó, hogy a közvetlenül előtte álló Andorra együtthatója is négyszerese az övének. Spanyolországé meg 153-szorosa.
Legjobb focistáikból már több, mint 30 éve összeverbuválnak egy válogatottat. 1987-ben játszott is San Marino három félhivatalos mérkőzést, és ezek közül egyet nem veszített el. Libanon ellen kiszenvedett egy gólnélküli döntetlent.
1988-ban vették fel hivatalosan a szövetséget a FIFA tagjai közé, azóta hivatalosak a találkozói. Először az 1992-es Európa-bajnokságon való részvételért szállt harcba nemzeti csapata.
Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Természetesen az összes mérkőzését elveszítette, első sorozatának legértékelhetőbb eseménye, hogy a nyolc találkozó során sikerült egy gólt lőnie. Románia ellen Waldes Pasolini értékesített egy 11-est. Ez volt a hatodik válogatott mérkőzés, de aki azt hiszi, hogy ettől kinyílt a gólcsap, az téved. San Marino az első 13 mérkőzése után még mindig ezzel az egy találattal dicsekedhetett. Bezzeg a gólokat számolatlanul kapta.
San Marino válogatottja 1988 óta játszik hivatalos mérkőzéseket Forrás: Sports Illustrated
Az 1994-es világbajnokságért kiírt selejtezőben Norvégia ellen rögtön 0-10-el nyitott, pedig akkor Erling Haaland még meg sem született. Ám ebben a sorozatban meglett az első idegenbeli gólja. Nicola Bacciochi szerezte Törökországban a 4-1-es verség alkalmával. Nyugodtan mondható, hogy a miniállam nemzeti csapata igen kis lépésekkel haladt előre. És ez a folyamat az elmúlt 30 évben semmit sem gyorsult. Amióta osztódás útján elszaporodtak a válogatottak Európában, és megjelent néhány kimondottan gyenge is, egy-egy figyelemre méltó produkciót mindegyik letett az asztalra. Kivéve San Marino! A három gyönyörű bástyájáról is ismert meseállam focistái ragaszkodnak az örök vesztes szerephez! Ritkán tesznek olyan pozitív dolgot, ami miatt bekerülnek a híradásokba.
1993-ben viszont két ilyet is tettek! A törökök elleni hazai mérkőzésen 0-0-t játszottak, ezzel először szereztek pontot tétmérkőzésen. Majd november 17-én robbant a bomba! Anglia ellen Bolognaban játszottak vb-selejtezőt, és ők végezték el a kezdőrúgást. Riadtan előre, mert abból csak nem lehet baj. Stuart Pearce haza passzolta a labdát David Seamennek, ám rosszul, és Davide Gualteri a kapuba gurított. 8,3 másodperc után.
Ezt a tettet senki nem veheti el San Marinotól, és kit érdekel, hogy az volt abban az évben az egyetlen szerzett gólja. Több, mint 20 percen keresztül vezetett Anglia ellen.
A vége 1-7 lett.
A Seamennek rúgott gól volt a San Marino-i válogatott akkor hat éves történetének harmadik találata. Melyet a továbbiakban sem követett sok. Egy évvel később még Vatikán ellen sem sikerült betalálni, és senki ne higgye, hogy ez egy ízetlen tréfa! Tényleg volt 1994-ben egy Vatikán-San Marino 0-0-s mérkőzés, és az előbbi csapatban nemcsak 70 év feletti egyházi méltóságok játszottak.
Az 1993-as törökök elleni döntetlen után drukkereinek nyolc évet kellett várniuk egy újabb olyan mérkőzésre, ahol nem kapott ki. A hét szűk esztendőt megtoldották eggyel, de 2001-ben az ő mércéjükkel mérve nem akármilyen sikereket arattak.
Nem csak a rigai 1-1 alkalmával szereztek gólt, hanem kétszer eredményesek voltak Belgium ellen is. A dolog apró szépséghibája, hogy az egyiket 1-4-es, a másikat 1-10-es meccsen lőtték.
De nem kell a kákán is csomót keresni, az ottani foci szereplői sem teszik ezt, és a szisztematikus munka 2004-ben meghozta gyümölcsét: San Marino meccset nyert! A Liechtenstein elleni barátságos találkozó 1-0-s sikerét sajnos csak 200 érdeklődő látta a félelmetesnek aligha mondható Serravalle stadionban, de - ahogy mondani szokás - mindig az első komoly lépést a legnehezebb megtenni. San Marino válogatottja 17 éves korára nyert először meccset! Ám ettől a társaság nem lett nagykorú, és a második győzelemről azóta is csak álmodoznak arrafelé.
A következő 61 meccsét zsinórban elveszítette, közte a mára legendássá váló Németország ellenit, ahol 13-0-ra kapott ki, 2006-ban.
2014-ben tudott ismét vereség nélkül megúszni egy mérkőzést, ekkor Észtországgal játszott 0-0-át. Majd megint jött a végeláthatatlan vereségsorozat. Története során - ahogy az várható volt, és ezért a döntésért köszönet jár az UEFA-nak - a komoly áttörést a Nemzetek Ligájának megalkotása hozta. Hiszen itt a náluk nem sokkal jobb csapatokkal játszhat, és így fordulhatott elő, hogy 33. évében egy év alatt két 0-0-ra is jó volt. Gibraltár és Liechtenstein ellen. Ráadásul egymást követő két meccsről van szó, valószínűleg ezt a tettét soha nem fogja túlszárnyalni!
1987 óta (ha a Vatikán elleni, és az első három félhivatalos találkozóját is számoljuk) San Marino 184 válogatott mérkőzést vívott, ebből egyet nyert meg, nyolcon játszott döntetlent, és 175-öt elveszített. A gólkülönbsége: 26-772. Vagyis átlagban: 0,14- 4,19. Ez ugyebár azt jelenti, hogy meccsenként 4 gól fölött kap, és kb. 7 találkozónként talál be egyszer.
