A lelátón már ott ült az utódom, mégsem merték a szemembe mondani, hogy kirúgnak

Supka Attila, aki a Debrecen csapatával kétszer is bajnokságot nyert, aki a Manchester United ellen vezethette a Lokit a BL-selejtezőben, és akit minden idők legjobb kisvárdai szereplése után sem marasztaltak, most Mezőkövesden kapott munkát. Szerinte a magyar válogatottnak nincs saját játéka, a csapat túlértékelt, a magyar szövetségi kapitányoknak pedig soha semmit sem néztek el a szurkolók. Akkor sem, ha ugyanazt a teljesítményt produkálták, mint később a pajzsra emelt külföldiek. Nagyinterjú.

59 évesen mennyire érzi magát szerencsésnek, kiváltságosnak, hogy még mindig munkát kap edzőként a magyar NB I-ben?
Egy 59 éves ember nem öreg edző. Ötven felett kezdődik az az időszak, amikor egy tréner rutinosabb lesz, amikor sokkal többet tud a futballról, amikor látott már annyit, hogy a játékosoknak át tudja adni a tapasztalatait.

Szerencsésnek azért mondhatom magam, hogy miközben egyre több a fiatal edző a csapatoknál, rám még mindig számítanak.

A 63 éves Várhidi Péter két héttel ezelőtt azt mondta, hogy ennek a korosztálynak lefőtt a kávé, hogy soha többet nem lesznek edzők a magyar élvonalban. Mert a tulajdonosok többsége a külföldi edzőkben gondolkodik. Igaza volt?
Egyet szögezzünk le: azért nem volt Magyarországon olyan sok külföldi edző, aki a klubcsapatoknál elképesztőt alkotott volna. Szergej Rebrov a Fradinál, vagy Marco Rossi a Honvédnál a kivételek közé tartozik, de ez csak két név.

Ugyanakkor rengeteg külföldi edző villámgyorsan távozott a magyar futballból.

'Egy 59 éves ember nem öreg edző, így nem főtt le a mi kávénk" Fotó: Csudai Sándor - Origo

A mi kávénk szerintem még nem főtt le. Ha valaki eredményes, teljesen mindegy, hogy hány éves. Amikor a Honvéd edzője voltam – háromszor dolgoztam ott – mindig kijutottunk a nemzetközi porondra.

Kisvárdán egy kieső csapatból az ötödik helyre hoztam fel őket, nem voltak kiesési gondjaik. Most a második helyen állnak, az alapok lerakásában talán volt némi részem.

Az ön sikerességét senki sem vitatja, de nem érzi úgy, hogy szinte az összes nagy műve befejezetlen, torzó maradt?
Én is hoztam nagyon rossz döntéseket. Ilyen volt a pécsi szerepvállalásom. Oda nem lett volna szabad leszerződnöm. A tulajdonos, Matyi Dezső ragaszkodott hozzám, de az őt körülvevő embereknek más volt az elképzelésük. Úgy mentem el Pécsre, hogy az előző idényben a Honvéddal negyedik lettem, kijutottunk a nemzetközi kupába. Maradnom kellett volna.

Nagyon rossz döntés volt a szombathelyi munka is a Haladással.

Hittem olyan embereknek, akik azt ígérték, hogy mindent megteremtenek a csapatnak. Mire odaértem, kiderült, hogy a játékosok három hónapja nem kaptak fizetést, az egész csapat a csőd szélén állt. Onnan szerettem volna az NB I-be igazolni, de nem engedtek el, majd egy hét múlva kirúgtak. A Honvédnál George Hemingway távozása az én végemet is jelentette, mert az utána érkező tulajdonosok nem engem akartak.

A mai eszével felmondana Debrecenben úgy, ahogy 2006-ban megtette ezt, amikor a macedón Rabotnicki Szkopje nagyon elverte önöket a BL-selejtezőben?
Nem. Az is egy nagyon rossz döntés volt a részemről.

Megsértődött?
Meg.

Nem ismeri azt a mondást, hogy akkor sértődj meg, amikor neked is jó?
Dehogynem.

Csak akkor rutintalan voltam, fiatal, azt gondoltam, hogy nyertem a Debrecennel két aranyérmet az NB I-ben, ide nekem az oroszlánt is. Ha felállok, akkor majd tárt karokkal várnak máshol és kapkodnak értem.

Ott a tulajdonos, Szima Gábor a szkopjei vereség után nagyon keményen belegázolt a magyar edzőkbe.

Park Ji Szung (jobbra) és a debreceni Sándor Tamás csatája a Manchester United-Debrecen labdarúgó BL-selejtezőn 2005-ben. A Loki kispadján Supka Attila ült Forrás: AFP/Martyn Harrison

A felmondásommal valahol a magyar edzőkért is szerettem volna kiállni, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy

viszonzást az ember itt ne reméljen.

Utána viszont jött a Honvéd ajánlata, meg az a Magyar Kupa-döntő 2007-ben, amelyet éppen a Debrecen ellen játszottunk, és meg is tudtunk nyerni tizenegyesekkel. Ez némi elégtételt jelentett. De ha nem jövök el Debrecenből, a harmadik aranyamat is megnyerem a Lokival.

Az igaz, hogy Kisvárdán még ön volt az edző, még javában zajlott az előző szezon, de a lelátón már ott ült az a portugál mester, aki aztán az utóda lett?
Ó, ő sokkal előbb ott ült már.

Idén márciusban egy újságíró felhívott, hogy vigyázzak, mert róka mászkál a kertben. Így figyelmeztetett, hogy ott van már az az ember, aki engem a kispadon követni fog.

Őt már egy évvel korábban oda akarták vinni. Aztán találkoztam is vele, mert ő folyamatosan ott tartózkodott Kisvárdán.

Márciusban történt mindez? Jól értem?
Persze. De ez nem először fordult velem elő, mert a Honvéd edzőjeként is megéltem ezt, amikor Giuseppe Sannino váltott Kispesten. Mondhatom, hogy van ebben némi gyakorlatom (nevet.)

Ebben az volt a legszebb, hogy a Honvéddal a Fehérvár ellen 2019-ben játszottuk a kupadöntőt, s azok az emberek, akik tevékenyen részt vettek abban, hogy engem eltávolítsanak, már ott ültek a lelátón az olasz utódommal.

Annyi karakánság nem volt bennük, hogy azt mondják: nézd, Attila, nem veled képzeljük el a jövőt. Aztán kirúgtak. Látja, Giuseppe Sannino is azok közé a külföldi edzők közé tartozik, akik nagyon gyorsan tűntek el innen.

A kisvárdai történet bántja?
Igen, s azért, mert úgy kerültem oda, hogy a Kisvárda mindig a kiesés ellen küzdött. Az egész csapat és a vezetőség is nagyon kishitű volt. Amikor leszerződtem, mindig azt mondták, hogy csak ki ne essünk, csak ki ne essünk. Megjegyzem, most ugyanez a szituáció Mezőkövesden is. Én meg azt mondtam Kisvárdán, hogy nem azért jöttem oda, hogy a kiesés ellen harcoljak, hanem a legjobb eredményt akarom elérni.

Egész évben egyetlen pillanatig sem voltak kiesési gondjaink. Ezek után elküldtek, ezt azért nehezen emészti meg az ember.

Kisvárdán is elvárták, hogy építsen már be sok magyar fiatalt. Ez a magyar labdarúgás örökzöld dallama.
Nekem mondja? Amikor eljöttem Kisvárdáról, akkor is megkaptam, hogy nem építettem be a magyar fiatalokat.

Persze, hogy nem, mert nem voltak olyan magyar fiatal játékosok, akiket beépíthettem volna.

A mai magyar fiatal focisták sokkal többet képzelnek magukról, mint amit teljesíteni tudnak.

A magyar futball legnagyobb problémája, hogy eltűntek belőle a tehetséges fiatal magyar játékosok Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ott voltam az NB III-as meccseken, ahol a tartalékok játszottak, de nem láttam senkit. Az edzők többsége kényszerpályán van ebben a kérdésben Magyarországon. Mert a klubvezetők kevésbé bíznak a magyar játékosokban.

Egy sportkvízjátékban akár többmilliós kérdés is lehetne, hogy ki az az edző, aki az NB I-ben először adott játéklehetőséget Dzsudzsák Balázsnak?
Az is én voltam (nevet.) Na, látja, ő is fiatal volt és magyar játékos, mégsem volt bennem szemernyi kétség, hogy a mélyvízbe dobjam.

Nincs olyan hülye magyar edző, aki ne küldene pályára egy fiatal magyar tehetséget, csak azért, mert helyette jobban szereti az idősebb, külföldi játékosokat.

Lesz még Dzsudzsák Balázs magyar válogatott?
A nyáron erre a kérdésre azt feleltem, hogy nem. Mert Balázs játékáról azt gondoltam, hogy a játéka lefelé szálló ágban van. Abba a válogatottba, amely a nyári Európa-bajnokságon szerepelt, nem lett volna helye. Csakhogy, azóta eljött az ősz, s látva a nemzeti csapat mostani produkcióját, azt kell mondanom, hogy

Dzsudzsák Balázs tudna segíteni a magyar válogatottnak.

Mi történt a nyár óta a magyar válogatottal?
Először is a nyári Eb után egy kicsit túl lett értékelve az a csapat. Hiszen azzal mindenki tisztában volt, hogy mást kellett játszanunk a németek, a franciák, vagy éppen a portugálok ellen, mint most, Albániával szemben.

"Nem sok közünk volt az albánok ellen vívott két meccshez" Fotó: Csudai Sándor - Origo

Arra alkalmasak voltunk.

Egy nagycsapat játékát bármikor szétromboljuk.

De ha olyan ellenfél jön, amellyel szemben nekünk kellene dominálni, már baj van. Erre képtelenek vagyunk, nem tudunk bátran futballozni.

Ne haragudjon, de a világbajnok franciák ellen tudtunk bátran focizni, az albánok ellen nem? Nem érzi ennek a fonákságát?
Ott mindenki meg akarta magát mutatni. Ott mindenki el akarta magát adni, hitt abban, hogy két meccs jó teljesítménye elég ahhoz, hogy jó szerződést kapjon. Albániát egy kicsit lenéztük.

Az első, tiranai meccshez sem volt szinte semmi közünk, de a budapestihez még annyi se.

Itt jön be, amit mondtam: könnyebb a nálunk magasabban jegyzett ellenfél játékát szétrombolni, mint egy gyengébb csapat ellen a saját játékunkat játszani.

De akkor nekünk nincs saját játékunk?
Nincs. Mi most, a magyar futball hagyományaitól teljesen idegen 3-5-2-es felállásban játszottuk a meccseket.

Na de eddig mindenki azt mondta, hogy ez volt a mi zseniális húzásunk.
Nem találtuk meg a saját játékunkat, holott tényleg a 3-5-2-ben hitt mindenki.

2004-ben tíz napot tölthetett el szakmai tanulmányúton a Bayern München csapatánál. Amikor hazaért, nem döbbent rá arra, hogy voltaképpen teljesen felesleges volt odamennie? Hiszen idehaza nem olyanok a futballt körülvevő lehetőségek, mint a müncheni klubnál. És azóta sem olyanok. És soha nem is lesznek olyanok.
Már akkor nagyon messze voltunk attól a szakmai színvonaltól, amit a Bayernnél láttam, s most is nagyon messze vagyunk.

"A magyar futball a miénk, nekünk ebben kell dolgoznunk Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ez elkeserítő dolog, ugyanakkor mindig azt szoktam mondani, hogy a magyar futball a miénk, nekünk ebben kell dolgoznunk. De azért tudtam ebből a tíz napból néhány dolgot hasznosítani.

Mit?
Nézze, nekem a Bayern korábbi edzője, Csernai Pál volt az egyik példaképem. Ő kétszer nyert aranyérmet a müncheniekkel.

Az ő keménységét, amely a játékosok iránti tisztelettel is párosult, igyekeztem én is elsajátítani. A mai napig ilyen ember vagyok.

Ha másért nem, de ezért mindenképpen érdemes volt elmenni Münchenbe 2004-ben.

Most a Mezőkövesd edzője lett, de vannak még bármilyen szakmai vágyai?
Vannak. A legnagyobb vágyam régen az volt, hogy a Honvéddal bajnokságot nyerjek. Most is ez, ebben nincs változás.

Ez érdekes. Meggyőződésem volt, hogy azt mondja, hogy a Fradi edzője szeretnék lenni.
Nem.

Nem? Nem az a non plus ultra most Magyarországon?
De igen. Az egy teljesen más közeg.

A Honvéd igen. Ha hívnának, azonnal mennék, nem gondolkodnék.

Szövetségi kapitányság?
Az sem. Egy magyar edzőt ott nem fogadják el a szurkolók. Nincs esélyünk. Marco Rossi munkáját – tegyen bármit is – sokkal jobban tolerálják, mint bármelyi magyar trénerét.

Ma már nem beszélünk arról, hogy Egervári Sándor – egy magyar edző – 19 ponttal lett harmadik az Eb-selejtezőn 2011-ben.

Akkor a harmadik hellyel nem lehetett kijutni egy Eb-re.

Egervári Sándor ugyanúgy harmadik lett az Eb-selejtezőcsoportban, mint Bernd Storck, mégsem ajnározta senki Forrás: MTI/Illyés Tibor

Aztán Bernd Storck szintén harmadik lett az Eb-selejtezőben, s ez pótselejtezőt ért. Rossi meg negyedik a következő sorozatban, mégis eljutott az Eb-re, mert a szabályváltozások lehetőséget teremtettek erre.

De sem Storck, sem Rossi nem ért el jobb eredményt, mint a magyar Egervári Sándor.

Neki azonban semmit sem néztek el, mert magyar volt. Nem szeretnék szövetségi kapitány lenni. Van még ezen a pályán 6-8 évem. Szeretnék nyugodtan dolgozni, építkezni és megmutatni, hogy van még bennem kurázsi.

Mezőkövesd ilyen hely?
Mezőkövesd most egy állomás. Nekem itt kell megmutatni, hogy stabilizálni tudom a csapatot, itt kell a lehető legjobb eredményt elérni. A Honvéd nem hívott. A Mezőkövesdnek kellettem. Manapság ez sem kis dolog.