Miután a magyar válogatott hat perc híján továbbjutott az Eb-k történetének legerősebb csoportjából, a szövetség megújította a kapitány szerződését, és a tornán látottak alapján az egész ország (benne Marco Rossival) reménykedve, optimistán várta a szeptemberi selejtezőket. De vajon megalapozottan tette?
"A szeptemberi selejtezőknek már egész más állapotban vágtunk neki, mint ahogy az Eb-t lezártuk. Nem is minden játékos érkezett a válogatotthoz megfelelő fizikai állapotban, ám ez a kisebbik baj volt. A nagyobb
sokkal inkább emberi, mint szakmai probléma volt: a játékosok nyugodtabbak, lazábbak voltak, és nem tudtak megfelelő mentális állapotban pályára lépni.
Ennek volt köszönhető, hogy az angolok ellen a hajrában teljesen szétestünk" – mondta a Molcsapatnak adott interjújában Marco Rossi.
Nem tudtunk végig koncentrálni, és a taktikához sem tartottuk magunkat, a súlyos vereség pedig rányomta a bélyegét a másik két szeptemberi selejtezőre is. Észleltük a veszélyt a stábbal, tisztában voltunk vele, hogy nem szakmai a probléma,
hanem nagyon is emberi, de a kezelése már az angolok elleni meccsel rendkívül nehézzé vált, mert elvesztettük Szalai Ádámot" – tette hozzá az olasz szakember, aki hozzátette, hogy
Szalai az ő meghosszabbított keze a pályán. Karizmájának köszönhetően ő az öltöző vezére is, egy olyan biztos pont a közösségen belül, ami nélkülözhetetlen egy edző számára. Rossi szerint, ha Szalai a pályán van, a csapat nem veszíti el a fókuszt,
végig koncentrált marad, és tartja magát a taktikához. A vezérünket veszítettük el a sérülésével.
"Hogy taktikailag mit jelent számunkra, azt nyilván a szurkolók is pontosan tudják. Nem akarok senkit megsérteni, de rengeteg NBI-es meccset látok, és hiába kerestem hasonló karakterű játékost, kijelenthetem, hogy
Ádámon kívül jelenleg nincs ilyen magyar csatár. Erős kijelentésnek tűnhet, de a magyar bajnokságban pillanatnyilag nincs nemzetközi szinten bevethető középcsatár."
Rossi hozzátette, Szalai pótlását szerkezetváltással próbálták megoldani az októberi selejtezőkben ("mozgékonyabb játékosokkal egy 3-4-2-1-es formációra álltunk át"), és az angliai döntetlen, illetve a statisztikák alapján vállalható Albánia elleni meccs azt mutatta, hogy a kényszermegoldás is működött úgy-ahogy. De Rossinak nem is ezzel van baja.
"Érzelmileg nagyon megviseltek az elmúlt hetek" - sóhajtott Rossi. "Úgy gondolom, az érkezésem óta felépítettünk valamit a magyar válogatottnál.
Tudom, hogy a futballban nincs múlt idő, csak a jelen számít, de bevallom, arra számítottam, hogy a csapattal felhalmoztunk annyi bizalmi tőkét, amit nem tud elsodorni néhány rosszul sikerült mérkőzés. Tévedtem. Néztem az újságcikkek címeit, itt-ott elolvastam néhány reakciót, és nem értettem, mi történik. Aztán elkezdtek jönni a gyalázkodó üzenetek, méghozzá privátban, és ettől végképp elkeseredtem.
Nemzeti hősökből idióták lettünk alig néhány hét leforgása alatt."
"Emocionális pasas vagyok, sokszor a döntéseimet is inkább a szívemre hallgatva hozom meg. Akkor is így tettem, amikor
top bajnokságokban szereplő klubok ajánlatait utasítottam vissza, mert hittem benne, hogy még nem értem el az utam végére a magyar válogatottal. A pénz csupán sokadlagos szempont számomra"
- szögezte le Rossi.
Azt kívánja, hogy minden egyes szurkolónak el tudja magyarázni a döntéseit, a mögötte húzódó gondolatokat, és azt, hogy miért teljes tévedés extrém elvárásokat támasztani a magyar válogatottal szemben.
"Annyit kellene megérteni, hogy ha csak a pályára lépő futballisták játéktudása dönt, akkor ha nem történik semmi rendkívüli, a magyar válogatott kikap. És nem az angolok, vagy a németek elleni meccsről beszélek, hanem például az albánok elleniről is. Maximálisan bízom a játékosaimban, de tény, hogy míg Albánia négy topligás futballistát tud becserélni (három Serie A- és egy La Liga-játékos) ellenünk, addig nekünk a keretben összesen van ennyi, így tiszta sor, hogy nem mi vagyunk a meccs esélyesei" – mondta Rossi.
"A gond az, hogy mivel mi elég sokszor borítottuk a papírformát az utóbbi három évben, sokan már elvárják tőlünk, hogy ez mindig így legyen. De hogyan lehetne mindig így?
Szervezettséggel, okos taktikával és elszántsággal sok mindent lehet kompenzálni, de nem mindig, és nem mindenki ellen. Vékony a jég, amin járunk, mégis egészen jól haladunk előre. Tudtuk, hogy néha be fog szakadni alattunk, csak arra nem voltunk felkészülve, hogy ezt sokan ennyire képtelenek elfogadni tőlünk."
Majd arról beszélt, hogy amikor megérkezett a válogatotthoz, nem is álmodhattak róla, hogy egy ligában fogunk játszani Európa legjobbjaival.
„Nagyon mélyen volt a csapat, ennek ellenére most arról beszélünk, hogy kint voltunk az Európa-bajnokságon, és a Nemzetek Ligája legmagasabb osztályába jutottunk, ahol sztárcsapatok ellen léphetünk majd pályára. Kérdem én, az olaszok és a spanyolok ellen is elfogadhatatlan lesz, ha esetleg kikapunk?
A helyzet a következő: szervezettséggel, küzdeni tudással és alázatos játékkal egy-egy meccsen lehet palástolni az ellenfelek és köztünk meglévő tudásbeli különbséget, de attól a szakadék még ott marad. "Nekünk magunkhoz képest tökéletesen kell játszanunk, hogy eltakarjuk a szakadékot, de hogy várhatnánk el a csapattól, hogy mindig tökéletesen játsszon? Azt gondolom, így is az elvárhatónál többször sikerül átugranunk azt a bizonyos szakadékot, és ezért tiszteletet érdemelnek a fiúk, nem gyalázkodást az első alkalom után, amikor mégsem sikerül" - szögezte le Rossi.
A Rossi-érában mutatott játék, illetve az eredmények javulása azt mutatja, hogy a kapitány erősen túlteljesít a válogatottal. De vajon nem arról van-e szó, hogy a kapitány is felmérte: ez nagyjából a legtöbb, amit ki lehet hozni a csapatból. Más szóval elérte a plafont, és nem vezet tovább út előre.
Ha így gondolnám, már nem én lennék a szövetségi kapitány, hanem egy klubcsapatot irányítanék valahol. Pont azzal szeretném bizonyítani, hogy másként látom a kérdést, hogy itt vagyok, és a magyar válogatottért dolgozom minden erőmmel.
Úgy éreztem, ha elmennék, azzal elárulnám a csapatot, és ahogy említettem, emocionális ember vagyok, nálam ez nem fér bele. Hiszem, sőt tudom, hogy vezet még előre út, és én szeretnék lenni az a kapitány, aki végigkíséri rajta a csapatot."
"Erről győzött meg az angliai mérkőzés is.
Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy pontot szerzünk,
hiszen az Európa-bajnokságon látott kezdőcsapatunk fele hiányzott az Eb-döntős otthonában, és a többi előjel sem volt éppen kedvező. A döntetlenben az volt a legjobb, hogy egyrészt visszataláltunk azokhoz az erényekhez, amiknek köszönhetően sikerrel szerepeltünk az utóbbi időszakban, másrészt (és ez a fontosabb), hogy a játékosaim saját magukban megtalálták azt az extrát, amivel pontot hozhattunk el az angoloktól. Ez minden játékosnak a személyes harca volt, mélyre kellett nyúlniuk, hogy megtalálják, ami az utóbbi hetekben néhol hiányzott, de megtették, és ezért nagyon büszke vagyok rájuk."
"Ez a büszkeség az, ami visz előre. Szeretem a csapatomat, és hiszek a játékosokban, többek között pont azért, amit Angliában mutattak. Magukba tudtak nézni, és találtak ott bent valamit, amit a csapat szolgálatába tudtak állítani,
márpedig erre csak az képes, aki tényleg mindent megtesz a győzelemért. És ez az, ami nélkül számunkra nincs remény a topcsapatok ellen."
