2001. október 6-án az angol válogatottnak egy pontra volt szüksége ahhoz, hogy egyenes ágon kijusson a következő évi japán-koreai labdarúgó világbajnokságra. Ezt a pontot az ellen a görög válogatott ellen kellett megszereznie, amelyiket négy hónappal korábban könnyedén vert idegenben 2-0-ra, és amelyik a tíz ponttal kevesebbet gyűjtve, mint Sven-Göran Erikson csapata, nem léphetett már előrébb a negyedik helyről a csoportban. Amit a 16 pontos angolok vezettek az ugyancsak 16 pontos németek előtt a jobb egymás elleni eredményüknek köszönhetően, hiszen míg a Wembley-ben ugyan 1-0-ra kikaptak, addig Münchenben 5-1-re verték a németeket, akik a csoport harmadik helyén álló finneket fogadták.
Az angol-görög meccset Manchesterben rendezték, azaz Beckham (és Gary Neville, Paus Scholes, Andy Cole és a pár hónappal korábban még szintén MU-játékos, Teddy Sheringham) is hazai pályán, az Old Traffordon futhatott ki a gyepre. A mérkőzés azonban nem a várt fiesztát hozta: a görögök Angelosz Hariszteasz révén vezetést szereztek a 36. percben, amit Sheringham ugyan a 68. percben kiegyenlített, de egy perccel később már újra a görögöknél volt az előny Nikolaidisz jóvoltából. A németek eközben 0-0-ra álltak otthon a finnek ellen, azaz ők álltak továbbjutásra. Ekkor jött a 90+3. perc, amivel Beckham beírta magát az angol futball történelmébe:
Ezt a felvételt a legtöbb futballszurkoló már látta-hallotta, ahogy maga Beckham is számtalanszor. A rádiós közvetítést viszont saját bevallása szerint életében először hallgatta meg, és nem sok híja van, hogy elsírta magát.
Anglia 17 ponttal csoportgyőztesként jutott ki a vb-re, míg a németek az Ukrajna ellen összesítésben 5-2-re megnyert pótselejtezővel váltották meg a repülőjegyüket. Azt a Távol-Keleten míg Beckhamék a negyeddöntőben búcsúztak (1-2 Brazília ellen), addig a németek döntőbe jutottak, ahol 2-0-ra kikaptak a braziloktól.