A szovjet ökölcsapás és a magyar vér bevonult a pólótörténelembe

Zádor Ervin, vízilabda, 1956 Melbourne
Hungarian water-polo player Ervin Zador goes out of the swimming pool with the face cover of blood after having been wounded during a clash with USSR team on December 06, 1956 during the semi-final of the Melbourne Olympics water-polo event. In final, Hungary won the gold in front of Yugoslaviaa (silver) and USSR (bronze). / AFP PHOTO / INP / STAFF
Vágólapra másolva!
Egy időben minden nyári olimpiára azzal a kérdéssel engedtük el a magyar sportolókat, hogy „ugye aranyat nyer a férfi vízilabda-válogatott?" Nos, olimpiai aranyérmet legutóbb 2008-ban nyertek a férfi pólósok – Ázsiában, a kínai fővárosban, Pekingben. A mostani olimpia ismét az ázsiai kontinensen lesz, abban a városban, ahol 1964-ben szintén aranyérmes lett Magyarország.

Ausztria-Magyarország 5-4
Belgium-Magyarország 6-5

Így a magyar válogatott pont nélkül az utolsó előtti helyen végzett az olimpián, csak Franciaországot előzte meg. A mieinket az első fordulóban legyőző Ausztria, miután elveszítette a Nagy-Britannia elleni döntőt, a negyedik helyen végzett, Belgium pedig harmadik lett, mert az ezüstéremért zajló csatában kikapott Svédországból. A belgák 5 meccset játszottak ezen az ötkarikás játékokon, a svédek és az osztrákok 4-4-et, a britek 3-at, a magyarok és a franciák 2-2-t. Aki nem érti, az ne a saját készülékében keresse a hibát, azokat nézze gyengeelméjűnek, akik ezt a kiírást kitalálták.

Majd ha ez megtörtént, tegye fel a kérdést: vajon melyik sportág eseményéről van szó?

Nyilván senki nem gondolná, hogy a (férfi) vízilabda a helyes válasz. Bizony, amikor először vett részt a magyar válogatott az olimpián, akkor ilyen gyalázatosan szerepelt. 1912-ről van szó, és a Djurgardsbrunnsvikenben zajló tornáról, mely a stockholmi olimpia része volt. Talán innen ered a mondás: minden kezdet nehéz. Szerencsére a folytatás lényegesen jobban sikerült.

A következő 100 évben kilencszer lett olimpiai bajnok éppen aktuális válogatottunk.

Először 1932-ben, ám az akkori lebonyolítás sem volt sokkal komolyabb, mint a már említett 1912-es. Az első Los Angeles-i játékokon négy kontinens öt csapata vett részt, de közülük Japánt nehéz a komoly gárdák közé sorolni. Ugyanis három mérkőzésen 38 gólt kapott, de egyet sem lőtt.

Komjádi Béla Forrás: mtva.hu

A korabeli híradások nem szólnak arról, hogy valaki esetleg belefulladt volna a vízbe közülük, tehát legalább úszni tudhattak. És ezzel a teljesítménnyel negyedikek lettek, mert Brazíliát a torna közben kizárták. Ugyanis a németek ellen elveszített mérkőzésük után annak játékvezetőjét, a magyar szövetségi kapitányt, Komjádi Bélát részrehajlással vádolták, és rátámadtak. Óriási tömegverekedés alakult ki, és ennek folyományaként több mérkőzést nem játszhattak a brazilok, és addigi eredményeit is törölték. Így lett negyedik Japán, a mieinktől 7-0-ra kikapó Egyesült Államok pedig a harmadik helyen végzett.

Az egyetlen vízilabda-mérkőzésre emlékeztető találkozón Magyarország 6-2-re verte a címvédő Németországot.

Már 6-0-ra is vezettek Komjádi Béla tanítványai, aztán kicsit kiengedtek, de így sem forgott veszélyben az aranyérem.

Ezzel vette kezdetét a mai napig tartó fantasztikus sorozat. A kilenc bajnoki címből hármat Kemény Dénes irányításával szerzett a csapat a mostani évezred első három olimpiáján, kettőt Rajki Béla vezetésével az '50-es években, míg egyet-egyet jegyez kapitányként Komjádi Béla (1932), Beleznay László (1936), Laky Károly (1964) és Gyarmati Dezső (1976).

Nehéz a kilencből kiemelni egyet, de nyilván az 1956-os egészen különleges volt. Számtalan dokumentumfilm, játékfilm készült belőle, nemcsak hazánkban, hanem a világ sok részén. Talán sokan túlzottan bele is magyaráztak dolgokat abba a bizonyos szovjet-magyar találkozóba,

de tény, hogy vér folyt a medencében, vér folyt a parton, lincshangulat uralkodott az uszodában. Néhány héttel a magyar forradalom vérbe fojtása után.

Sokan úgy tudják, hogy ez a döntő volt, de nem. A játékokon szereplő 10 csapatot három csoportba sorolták, mindegyikből 2-2 válogatott jutott a hatos fináléba. Mivel a csoportok létszáma nem volt azonos a Szovjetuniónak és Jugoszláviának 3-3, a többi végjátékba jutónak 2-2 találkozót kellett vívnia. A csoporttársak az egymás elleni eredményt magukkal vitték, így az első napon játszott Jugoszlávia-Szovjetunió 3-2 is beszámított a végjátékba. Így a szovjetek kis túlzással az olimpia nyitónapján elveszítették az esélyüket az aranyéremre. Utána már hiába nyerték a meccseiket, abban is reménykedniük kellett, hogy valaki megveri Jugoszláviát. Az utolsó előtti játéknapig az őket legyőző válogatott csak egy pontot adott le, míg Magyarország pontvesztés nélkül állt. Ekkor került sor a szovjet-magyarra. Már a mérkőzés kezdetén őrült hangulat volt az uszodában, hisz mindenki hallotta, hogy a kis magyar nemzet szabadságvágyát milyen brutálisan taposta el az agresszor óriás.

A hatezer nézőt befogadó uszodában legalább nyolcezren szorongtak, ahogy mondani szokták, „a csilláron is lógtak".

15-20-szoros áron cseréltek gazdát a jegyek, sokan semmi pénzt nem sajnáltak, hogy ott lehessenek. Pedig akkor még nem is tudták, hogy milyen történelmi találkozó lesz ez. A játékról kevés szó esett azóta is, pedig a magyar csapat lenyűgöző produkciót nyújtott. Rajki Béla remek taktikával küldte vízbe játékosait, és azok maradéktalanul megvalósították a mester kérését. Esélye nem volt a szovjet válogatottnak! Már 4-0-ra vezetett a magyar csapat, amikor az utolsó percben történt az ominózus eset. Valentyin Prokopov úgy ütötte meg Zádor Ervint, hogy annak felrepedt az arcbőre a szeme alatt. Viszonylag nem volt súlyos a sérülés, de nagyon látványos. Folyt a vér Zádor arcán, majd amikor kimászott a medencéből, az egész testén. Amíg végigment a medence partján, mindenki szörnyülködve látta az ütés következményeit.

A Zádor Ervin vérző arcáról készült kép bejárta a világot, és eggyé forrt a majd' húszezer kilométerre zajló magyarországi forradalommal Forrás: AFP/Staff

Az olimpiák történetének egyik legismertebb fotója készült a véres testű fiatalemberről. Az egyébként is felajzott, és végig a magyaroknak drukkoló nézők százai másztak át a kordonon, hogy elégtételt vegyenek a szovjet játékosokon. Őket rendőrök menekítették az öltözőbe. Zádor Ervin évtizedekkel később a következőképpen emlékezett az esetre: „Megbocsátottam a pofont. Mi nem utáltuk őt, és a csapatát. Amit a szovjetek tettek a hazánkkal, azt nem a sportolók tették. Az ilyen eset a medencében előfordul, ha ez máskor, más csapatok találkozóján történik, nem lett volna belőle szenzáció. Attól lett az, hogy pont az olimpián történt és egy hónappal a forradalom leverése után."

Szó sem lehetett a mérkőzés folytatásáról. A nemzetközi szövetség dicséretes rugalmassággal nem ragaszkodott a hátralévő idő lejátszásához, és a botrány pillanatában aktuális állást fogadta el végeredménynek. 4-0-s magyar győzelem került a jegyzőkönyvbe. Ám ez még nem jelentett olimpiai bajnoki címet.

Ez a találkozó délután volt, este Jugoszlávia 2-1-re megverte Olaszországot, így másnap a hamisítatlan aranymérkőzést a magyar válogatott a „jugókkal" vívta. Ez a csata csak annyiban különbözött a mostanában szokásos döntőktől, hogy Zádoréknak a döntetlen is olimpiai bajnoki címet jelentett volna.

Nem lett döntetlen, Magyarország 2-1-re győzött, így 100%os teljesítménnyel lett aranyérmes.

Ez volt a negyedik cím, melyet még további öt követett. Ebből hármat Kemény Dénes irányításával szereztek a játékosok. A korábbi sikerkapitány szerint idén meglehet a 10. Vagyis a magyar válogatott az aranyérem egyik esélyese. Az olimpia előtt egy hónappal közös edzőtábor során Sibenikben edzőmérkőzésen kétszer is legyőzte Horvátországot. Aki erre képes, az bármit elérhet Tokióban! Igaz, július első hétvégéjén a budapesti BENU Kupán 13-11-gyel visszavágtak a horvátok, de ezekből az eredményekből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a legjobbak között bármi előfordulhat. A magyar csapat ugyanezen az eseményen 11-11-et játszott a spanyolokkal.

Märcz Tamás szövetségi kapitány hasznosnak ítélte a tornát, és utána még néhány napig a Margitszigeten gyakorolt a csapat a nem olimpiai résztvevő Oroszországgal. Június 16-án utazik Tokióba, és 25-én Görögország ellen kezd.

A harmadik olimpiai arany megszületésének pillanata Pekingben, 2008-ban. A kép közepén Kemény Dénes tart a víz felé Forrás: AFP/Martin Bureau

A csapatnak lesz lehetősége, hogy folyamatosan szokja meg az olimpia légkörét, és vegye fel az üzemi fordulatszámot. A hatcsapatos csoportból a továbbjutás nem okozhat gondot, mivel négy válogatott megy tovább. Japán és Dél-Afrika nagyon kilóg lefelé a hatosból, az Egyesült Államok valószínűleg negyedik helyen megy tovább, míg az első három helyen várhatóan Görögország, Olaszország és Magyarország osztozik.

A már említett '50-es évekbeli lebonyolítás jócskán megváltozott, ma már a csoportból továbbjutók az egyenes kieséses szakaszban tiszta lappal indulnak.

Vagyis nem lehet megmondani, hogy hányadik helyen jó végezni, még az is lehet, hogy egy harmadik kellemesebb riválist kap a legjobb nyolc között, mint az első. A negyeddöntőben a leendő ellenfelek között lehet három jugoszláv utódállam, Szerbia, Horvátország és Montenegró, valamint Spanyolország. Egyik sem könnyű, de aki olimpiát akar nyerni, annak mindegy milyen sorrendben jönnek az ellenfelek. Egy biztos: az utolsó három mecset meg kell nyerni! Továbbá az is biztos: a magyar válogatott erre képes!