Bognár György: A statisztikára annak van szüksége, aki nem érti a futballt

A Ferencváros 72 gólos csúcsát megdöntve, 76 rúgott góllal állított fel rekordot a csak magyar focistákkal játszó Paks, amely negyedik lett az NB I 2020-21-es szezonjában. A magyar mezőnyben meghökkentően látványos játékot játszó tolnai csapatot az a Bognár György vezeti, aki korábban másfél évtizedig önként vonult ki az NB I-es edzők közül, aki a bloggerek miatt hagyta abba a tévés szakkommentátorkodást, s aki szerint a futball végtelenül egyszerű játék. Bognár őszintén vallott arról a szenvedélyéről is, amelyről sikerült leszoknia, s beszélt azokról a napokról, amikor a koronavírus kórháza kényszerítette. Nagyinterjú.

Amikor a Budafok elleni bajnoki mérkőzésen csapata berúgta a hetedik, majd a nyolcadik gólt, nem szólt be a kispadról a játékosainak, hogy elég lesz?
Soha nem csinálnék ilyet, mert egy edző abban a pillanatban elveszti a hitelét a játékosai előtt, ha ezt megteszi.

Mindig azt kérem, mindegy, mi az eredmény, menjünk a a kapu felé, támadjunk, szerezzünk gólokat.

Viszont amikor berúgtuk a nyolcadikat, átfutott az agyamon, hogy jaj, csak ne legyen tíz. Ott, abban a pillanatban egy kicsit megsajnáltam a Budafokot.

Utolsó helyen állt a Paks, amikor átvette a csapatot Osztermájer Gábortól. A bajnokság végén nagyon kevésen múlt, hogy nem lettek nemzetközi kupaindulók. Mérges emiatt?
Ugyan, dehogy. Hiszen ez nem a mi kezünkben volt, mi akkor nevezhetnénk most az Európai Konferencia Ligába, ha a MOL-Fehérvár nyerte volna meg a Magyar Kupát, s ezzel bennünket segít hozzá a nemzetközi szerepléshez.

Bognár György nem csalódott és nem szomorú amiatt, hogy a Paks nem indulhat az Európai Konferencia Ligában Fotó: Csudai Sándor - Origo

Akkor lennék dühös, ha mi rontottuk volna el ezt. Azt gondolom, hogy ebben az új kupában a selejtezőben 1-2 fordulót sikeresen tudtunk volna venni azzal a focival, amit a magyar bajnokságban mutattunk.

Én nem változtattam volna semmit. Ugyanúgy nekimentem volna egy kazah, vagy egy albán csapatnak, mint idehaza a Puskás Akadémiának, vagy a Fehérvárnak.

Ez egyben szakmai válasz is lett volna, hogyan működik az a nemzetközi téren, ami idehaza működött.

Tudja, hogy ebben a Konferencia Ligában az európai top-bajnokságok hetedik helyezettjei is elindulnak? Mondok pár csapatot: Villareal, AS Roma, Union Berlin. Ezeknek a csapatoknak is nekirontott volna?
Ész nélkül nem. Alkalmazkodni akkor kell az ellenfélhez, ha az nyilvánvalóan jobb csapat.

De a Pakssal a Fehérvárnak is nekiment.
Mert a Fehérvár sem nyilvánvalóan jobb csapat, mint a Paks.

De a Puskás Akadémiának is nekiment.
Mert ők is ugyanebbe a körbe tartoznak, meg is vertük őket Pakson 6-2-re. A magyar NB I-ben mindenkit meg lehet verni.

A Bundesliga hetedik helyezettje nyilván más kategória. Ilyenkor nem lehet letámadni az ellenfél tizenhatosánál, hanem óvatosabban kell megtenni ugyanezt.

Én mindig mindenhol ugyanezt játszattam. Budaörsön, vagy éppen Csákvárral. A fontos az, hogy mindig tanuljunk a történtekből, s vallom, hogy csak a kudarcból lehet tanulni.

A Paks csapata az idény utolsó edzését tartotta a tolnai városban Fotó: Csudai Sándor - Origo

A sikerből nem. Minden bajnokság előtt úgy voltam, hogy egyszer verjenek meg minket, mert ez sokat segít rajtunk. A Budaörs edzőjeként 2018. július 20-án az angol másodosztályú Barnsley-vel játszottunk egy felkészülési meccset Telkiben.

Az angolok le akartak vonulni, mert azt mondták, hogy durvák vagyunk. Tudod, hogy rúgtak az angolok? Mint a ló. 1-1 lett a vége, nem kaptunk ki.

Majd ezek után játszottunk a Pakssal egy edzőmeccset, ahol 5-0-ra kaptunk ki. Én mégis nagyon boldog voltam, mert abból a vereségből tudunk a legtöbbet tanulni.

Van önben bármiféle dac, hogy megmutassa a kritikusainak: Bognár György jó edző, érti a szakmát és nem felejtette el mindazt, amit megtanult?
Semmiféle dac nincsen bennem. Nem is volt soha. Rólam leperegnek az igaztalan kritikák. Régen megtanultam, hogy olyat nem lehet csinálni, ami mindenkinek jó.

Amikor a tévében szakértőként dolgoztam, akkor is őszintén mondtam, amit gondoltam. Ott sem volt púder.

Ez sokaknak tetszett, sokaknak nem. De azért vannak dolgok, amelyek érdekelnek. Például az, hogy 76 gólt rúgtunk a bajnokságban és ezzel rekordot értünk el a 12 csapatos NB I-ben, és húsz évre visszamenőleg is biztosan. Erre nagyon büszke vagyok. Nem érdekel, hogy 59-et, vagy 64-et kapok, mert amíg a legtöbb gólt te lövöd, addig nem lehetnek rossz eredményeid.

Ez a Verebes József-féle iskola tanítása?
Igen. Két olyan edző volt, akinek a tanítását, egyéniségét próbálom ötvözni az enyémmel. Az egyik Mezey György, a másik Verebes József. Mezeytől a szervezettséget és a szakma alapjait tanultam meg, ez 75 százalék.

Mezey Györgytől, a magyar válogatott volt szövetségi kapitányától nagyon sokat tanult Bognár György Forrás: MTI/Németh Ferenc

A másik 25 százalék Verebesé, aki soha nem félt.

Mondjuk olyat sosem mondanék, amit ő mondott Híres Gábornak: te jobb vagy, mint Franz Beckenbauer. A Boda Imrének meg azt, hogy jobb vagy, mint a dán Elkjær Larsen.

Ezek jópofa túlzások voltak. Tehát én sem mondom azt az NB I gólkirályának, Hahn Jánosnak, hogy jobb vagy, mint Cristiano Ronaldo. Mert nem jobb. És azzal sem lesz jobb, ha azt mondom neki, hogy jobb.

Amikor az 1986-87-es szezonban bajnok lett az MTK-val, az egyik újság körkérdést intézett a csapat tagjaihoz, kit tartanak a legjobb edzőnek. Két játékos volt, aki nem az MTK mesterét, Verebes Józsefet nevezte meg. Ön volt az egyik, Mezey György nevét mondta. Nem volt ebből akkor nagy feszültség?
Petry Zsolt volt a másik. Én akkor is csak azt mondtam, amit gondoltam. Verebes olvasta a cikket, bejött az öltözőbe és azt mondta: srácok, semmi baj, a Bognár Gyuri másképp gondolta. Edzés után felrendeltek az irodába, ahol az akkor ott dolgozó Berzi Sándor közölte, hogy Verebes azt szeretné, ha engem elcserélnének Újpestre a Rostás Sanyi meg jönne az MTK-ba.

Verebes József, aki az MTK-ban edzette Bognárt, majd később a válogatottban is számított rá Forrás: MTI/Füzesi Ferenc

Majd hozzátette: azt mondtuk a Verebesnek, hogy a Bognár még akkor is itt fog játszani, amikor ő már nem lesz az MTK edzője. Ebben maradtak.

Lejött a Verebes az öltözőbe. Kezet nyújtott, azt mondta, hogy mindenben támogat. És soha nem szegte meg a szavát.

Olyannyira, hogy az 1986-os mexikói vb utáni első válogatottságom 1987 februárjában a Ciprus elleni idegenbeli Eb-selejtező volt. Komora Imre ugyanis kihagyott a mexikói vb utáni pár meccsen. Kellett a hely a Dömének (Détári Lajosnak – a szerk.)

Hú, emlékszem, mekkora téma volt annak idején a sportsajtóban, hogy a Détári és a Bognár nem tud egyszerre játszani a válogatottban.
És mekkora butaság volt mindez. Akkor is kellett volna három-négy ilyen játékos, mint amilyenek mi voltunk a Lajossal. Az nem is zavart volna, ha ezt a marhaságot a sajtó írja le. De több szakember is hasonlóan vélekedett. Hogyan tudott játszani egy csapatban a Xavi, az Iniesta és a Messi? Simán. Akkor meg mi volt a probléma azzal, hogy Détárival egyszerre voltunk fent a középpályán? A világon semmi.

Annak idején, 25 évesen úgy lett a magyar válogatott tagja, hogy előtte a közelébe sem jutott, s nem csinálta végig azt a három évet Mezeyvel, amelyiket a magyar foci utolsó aranykorának nevezünk. Tudja, amikor megvertük idegenben a hollandokat, az osztrákokat, a nyugatnémeteket.
A sérült Nyilasi Tibor mögé keresett Mezey György egy játékost. 1985. október 30-án Pécsett rendeztek egy Magyarország B – Bulgária meccset. Ide hívott be Mezey György. Amúgy ez is egy aranyos sztori. 1985 nyarán nősültem és nászúton voltam, ezért egy héttel később kezdtem meg a felkészülést az MTK-val.

Az edzőm, Both József kikelt magából, azt mondta, ezt az egy hetet én már soha többet nem fogom tudni behozni.

Én csak mosolyogtam ezen – amúgy klubvezetői engedéllyel voltam távol -, Both nem, mert nem akart a kezdőbe rakni. Kevés időt kaptam, általában csereként küldött be a bajnokikon, de ez alatt mindig csináltam valamit. Majd jött a Tatabánya elleni meccs, amikor nem volt ballábas játékosunk, ezért a balszélre tett a Both. Jól ment a játék, a lelátón ott ült Mezey György, aki a meccs után lejött az öltözőbe, hogy meghívjon a B-válogatottba. Pécsett a bolgár A-csapatot 3-1-re vertük meg és onnan kerültem be az A-válogatotthoz.

Bognár György (jobbra) kapura tör a labdával a Franciaország-Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban Forrás: MTI/Németh Ferenc

Nem mondom, alaposan megleptem a többieket, méregettek, mit keresek ott 60 kilósan, 25 évesen abban a csapatban, ahol az ország kedvencei játszottak. Az első edzésen lőttem egy hatalmas gólt, onanntól kezdve nem volt több kérdés. Befogadtak.

Gondolta volna 1986-ban, hogy 35 évvel később úgy beszélünk erről a mexikói vb-ről, hogy ebben a három és fél évtizedben egyszer sem jutunk ki világbajnokságra?
Nem. Mindig vannak olyan korosztályok, amelyeknek lehetnek részsikerei, de azt mégsem hittem, hogy az összes azóta rendezett vb-t Magyarország nélkül játsszák le. Az európai középszintet szerintem el lehet érni.

Itt tartunk most, pár nappal az Európa-bajnokság előtt?
Igen. Az kellene még, hogy klubszinten is elérjük ezt, erre a Fradi BL-szereplése volt bizonyság. Most már csak állandósítani kellene mindezt.

És tudomásul venni, hogy nekünk ennél nagyobb magasságokban nem osztanak lapot. A profi foci pénzfüggő.

Nem lehet megvenni a Messit, a Ronaldót, a De Bruyne-ét. Ahhoz még az a pénz is kevés, ami a mai magyar fociban benne van, s amit sokan horrorpénznek gondolnak.

Igen, de a foci az egyetlen olyan sportág a világon, ahol egy teljesen esélytelen is le tud győzni egy favoritot. Még a Feröer-szigetek is meg tud nyerni Athénban egy Eb-selejtezőt. A többi csapatsportágban ez lehetetlen.
Legyőzheti, megverheti – egyszer. A ZTE is megverte a Manchester Unitedet. Majd a visszavágón kapsz egy ötöst és kijön a realitás. Az egy győzelem szép, de semmire sem elég. Itt az nyer, aki mindig nyer, vagy legalábbis sokszor.

Bognár György szerint az európai középszint a magyar futball számára is elérhető Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mi is elmentünk Santanderbe és négyet gurítottunk a világsztárokkal felálló spanyoloknak – barátságos meccsen.

Közben meg eljött Málta Budapestre, egy Busuttil nevű jóember úgy forgatta a védőinket, mint a grillcsirkét, aztán örülni kellett, hogy 1-1 lett és nem kaptunk ki a Népstadionban. Máltától.

Amikor azt hallja, hogy a Fradi, vagy a Fehárvár edzőváltásra készül, nem szomorodik el, hogy nem önt hívják edzőnek?
Dehogy is. Tisztában vagyok azzal, hogy hol van a helyem. Én szándékosan vonultam ki az NB I-ből 15 évre. Miért kellene szomorúnak lennem? De akkor nagyon szomorú vagyok, amikor azt látom, mi történik mondjuk a DVTK együttesével.

Hogy az elmúlt 15 évben senki sem tudott ott normális focit csinálni.

Egy olyan városban, ahol egy pici siker esetén is 15 ezer ember lenne a lelátón. Az bánt, hogy elvesztik a szurkolóikat, hogy kiesnek. Nem az, hogy nem én vagyok a DVTK edzője.

Sokan azt mondják, hogy az NB I egyik legnagyobb edzői húzása volt a csatár Böde Dániel védelembe rakása Pakson. Egyetért ezzel?
Túlzás. Böde Dániel pályafutása elején védekező középpályás volt. 2010-től Baján voltam edző, onnan jártam át a Paks hazai meccseire, ahol a Böde nem elöl, hanem középen játszott. Daninak már nincs meg az a sebessége, hogy centert játsszon. Őt már nem lehet indítani, de ha az ellenfelet odaszorítjuk a kapu elé, akkor még mindig nagyon hasznos tud lenni a kapu előtt is. Amikor átvettem a Paksot, a csapaton végigment a koronavírus. Képtelenek voltunk két belső védővel játszani, mert ehhez nem volt meg a sebességünk. Nem tudtunk úgy támadni, ahogy szerettem volna.

Böde Dániel szó nélkül ment vissza a védelembe játszani Forrás: Paksi FC/Facebook

Ezért kellett három belső védő. Bödéről tudtam, hogy a védelemben a párharcokat megnyeri, ha közel kerül az ellenfélhez, leszereli.

Sokszor nyilatkoztam, hogy hátra kellene őt vezényelni,

meg a legjobb barátjának, a csapat mellett dolgozó Éger Lászlónak is elmondtam ezt. Tudtam, hogy tovább fogja adni a Daninak. Az első edzésen Böde azzal jött oda hozzám, hogy „ok, mester, akkor megyek hátra, ugye?" Nekem az volt a célom, hogy újra élvezze a focit. Mert elöl nem élvezte. Egy évig szenvedett a Pakssal, hogy elöl tartották. A Dani az első perctől kezdve partner volt ebben. De mindig mindent megcsinált, amit kértem. És élvezte a focit.

Ahogy most hallgatom, újra és újra azt hiszem, hogy a foci végtelenül egyszerű játék.
Valóban, nem túl komplikált.

Ugyanakkor van ma egy olyan nézet, egy olyan vonulat, hogy ezt már csak adatalapon, statisztika-alapon, mérésekkel lehet játszani. Tudja például mi az az XG-mutató?
Nem tudom. De azt tudom, hogy maga a játék nem bonyolult. Egy csapatot összerakni, egy győztes mentalitású társaságot összehozni, az már igen. De nem vagyok teljesen vak, látom ezt a tendenciát. Annak idején ezért hagytam ott a tévét.

Amíg nem jelentek meg a sporttévében a bloggerek, Bognár György örömmel ment oda szakérteni Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mert amíg a futballról beszélgettünk a Nyilasi Tibivel, a Puhl Sanyival, a Várhidi Péterrel, abban én maximálisan partner tudtam lenni. Egyszer csak feltűntek ott olyan emberek, akik magukat szakértőnek nevezték és elkezdtek arról mesélni, hogy hány szöglet, meg hány bedobás volt az első félidőben. Nem értettem, mi történik, hiszen azt, hogy hány szöglet van egy meccsen, a néző is látja. Statisztikára annak van szüksége, aki nem érti a futballt. Citálja a számokat, s alátámasztja a saját véleményét.

Erről szól ez az egész. Ez a foci 5-10 százalékát teszi ki – nem többet. Ott van az erőnléti edző. Feltette már magának azt a kérdést, hogy mire jó egy erőnléti edző? Hogy levezesse a bemelegítést?

Nem inkább, hogy beterelje a játékosokat a konditerembe?
Milyen konditerembe? Ne vicceljünk már. Aki úgy érzi, hogy erre van szüksége, az meg fogja csinálni maga. Minden programnak akkor van értelme, ha azt rendszeresen és folyamatosan csináljuk.

Mi történt a mi időnkben, amikor télen nem lehetett a pályákat használni? Bementünk a tornaterembe és két hónapig súlyzóztunk és felüléseket csináltunk.

De csak abban a két hónapban, sem előtte, sem utána. Akkor mi értelme volt az egésznek? Tudom, erre most azzal jönnek, hogy nézzük meg Cristiano Ronaldo hasát. Láttam én is, sok munka van benne, magának csinálja, mert jól akar kinézni. De nem a kockás hasától zseniális focista. Látta ön már egyik-másik paksi játékosnak a hasát? Elmondom, van olyan, mint Cristiano Ronaldóé. Most akkor mire helyezzem Pakson a hangsúlyt? Arra, hogy még kockásabb legyen a hasuk?

A paksi játékosoknak is van olyan hasizmuk, mint Cristiano Ronaldónak, csak épp Ronaldót nem kell megtanítani a labda levételére Fotó: Csudai Sándor - Origo

Egy fenét! Hogy megtanítsam nekik levenni a labdát. Jönnek nekem olyan bűvös számokkal, hogy az egyik játékos 90 százalékos hatékonysággal passzolt a meccsen. Hát persze, hiszen ő volt a belső védő, nagy baj is lenne, ha nem lenne meg a 90 százalék. De mit tesz ez hozzá magához a játékhoz? Én látom, hogy ki mit nyújt és ehhez tervezem a taktikát. Sok edző véleményével szemben állok, hogy nem lehet az egész pályás letámadást csinálni. Dehogynem. Gyorsasági állóképesség kell hozzá és nem statisztika. A Paks azért tud 90 percig futni, mert ez a képességünk megvan. Hét közben nem hajtom agyon a játékosokat, aztán a meccsen mégis mi futunk a legtöbbet a mezőnyben.

Az edzés nem más, mint egy eszköz. A lényege, hogy a meccsre készüljünk fel. Nem edzéskirálynak kell lenni.

Ott vagyok minden tréningen, de sokat átvesz tőlem a fiam, meg a Kiss Tamás. Én azért vagyok ott, hogy lássam az intenzitást. A meccset, a focit imádom. Ez az életem.

De ha ez így van, akkor mi az, ami miatt nem a Paks az NB I aranyérmese?
Mert képességbeli hiányosságok vannak, amiket nem lehet pótolni. Meg az, hogy az adott posztokon még magasabb kvalitású focistáink legyenek. Ez pedig már pénzkérdés. Ezért bajnok a Fradi és ezért negyedik a Paks. De a mi negyedik helyünk – csak magyar játékosokkal – maga a csoda.

Hogyan vészelte át a koronavírust, hiszen ön is kórházba került.
Életem során elkerültek a betegségek. Egyszer csak szóltak, hogy pozitív lett a tesztem. Odahaza próbáltam gyógyítani magam, de rajtam a brit mutáns ment át. Otthon minden nap rosszabbul lettem, de ezt nem akartam tudomásul venni.

A páromnak akkor lett az egészből elege, amikor ülve sem kaptam levegőt, ekkor hívta ki a mentőket.

A mentők oxigénre kötöttek, egyből jobban éreztem magam. Azonnal kórházba kerültem, kétoldali tüdőgyulladással. De én ekkor sem ijedtem meg, miközben emberek ezrei haltak meg a járványban. Az orvos azt mondta, hogy maradnom kell, nem vitatkoztam. Egy papucsban, egy melegítőben és pólóban mentem be.

Bognár Györgyöt a koronvírus ledöntötte a lábáról Fotó: Csudai Sándor - Origo

Kilenc napig kaptam az oxigént, közben teljesen leépültem. A WC-re még kibotorkáltam, de vissza már nem tudtam menni, a falba kapaszkodva másztam vissza az ágyig, hogy a számra tudjam illeszteni az oxigént. Nem gondolkodtam én semmin, nem filozofáltam, örültem, hogy kapok levegőt.

Az első pár napban a Hahn János nagypapája volt a szobatársam. Ő sokat segített abban, hogy ezt az időszakot átvészeljem.

A mostani helyzet sem annyira jó. A szívem rendben van, a tüdőmben viszont vannak foltok – pontosabban hegesedés látható. A tüdőgyógyász sem tudott mit mondani, mert nem volt semmilyen tapasztalata. Napról-napra jobban vagyok, ez most a legfontosabb. Néhány hete 53 százalékos volt a tüdőkapacitásom. Ennél most sokkal jobb a helyzetem.

Mezey Györggyel szokott még találkozni?
Nagyon ritkán sajnos. 2019 szeptemberében Egervári Sándor születésnapján voltunk együtt. Halmai Gábor szervezte az eseményt, oda eljött a Gyuri bácsi. Egervári ekkor már túl volt az agyvérzésen, de az ő társaságát tényleg élvezni lehetett.

Annyira jó volt látni, ahogy abban a szörnyű helyzetben is, amibe az élet és a betegség belekényszerítette, élvezni tudta a társaságunkat, a poénokat, a vicceket.

Tudja, az volt az igazán döbbenetes, hogy mikor a koronavírus miatt kórházba kerültem, Egervári és Mezey volt az, akik nagyon sokszor kerestek.

Egervári Sándor többször is telefonált a kórházban fekvő Bognár Györgynek Forrás: MTI/Illyés Tibor

A kórházban nem vettem fel a telefont, esténként egy perccel beszéltem a családommal, de még az édesanyámat is arra kértem, hogy ne keressem. Erre, amikor kikerültem a kórházból,

felhívott az Egervári és kissé letolt, hogy annyiszor kerestek már a Mezeyvel és sosem vettem fel a telefont és annyira aggódtak. Érti? Egy olyan ember aggódott értem, akinek az agyvérzése következtében fél oldala lebénult.

Minden embernek vannak az életében olyan periódusok, amire nem szívesen gondol vissza. Ha Bognár György a mai napig bárhol megjelenik, dolgozni kezd, akkor a média egy része és azok, akik nem kedvelik önt, azonnal előszedik a Kaszinós Gyuri megszólítást. Együtt tud ezzel élni?
Egyrészt ez is lepereg rólam, másrészt nincs nekem arra időm, hogy hülyeségeket olvassak.

Ezért tartom magam távol a közösségi médiától, ezért nincs okostelefonom, jó nekem a nyomógombos, régi.

Megtanultam kezelni ezt a helyzetet, mint ahogyan a meccselést, a stresszet, a kudarcokat. Akik nem tudnak okosat mondani, azok veszik elő ezt. Aki normálisan gondolkodik, reálisan látja a dolgokat, nem ül bele ebbe a hintába.

Dehát ez is ön. Vagyis ön volt, nem? Játszik még?
Kaszinóban? Tíz éve egyáltalán nem.

Nehéz volt leszokni róla?
Nem. Nekem nem nagyon volt soha félelemérzetem, ez lehet, hogy hiba. Amikor játszottam, senki sem érdekelt, csak magammal foglalkoztam.

Bognár György már nem jár kaszinóba Fotó: Csudai Sándor - Origo

Amikor ebből probléma lett, akkor döbbentem rá, hogy itt nem csak rólam van szó. A családomról, a gyerekeimről, az édesanyámról.

Amíg csak magamra gondoltam, nem láttam a problémákat. Az volt a döntő, hogy rájöttem: másokért tartozom felelősséggel. És akkor befejeztem a kaszinózást. Végleg."