Pont az adja a dolog különlegességét, hogy a Gladbach ellen ünnepelhetnek a müncheniek.
Ugyanis a Bundesliga történetében ezzel a csapattal vívta a leghosszabb, és legkiegyensúlyozottabb párharcot a Bayern.
Más együttes olyan hosszan nem tudott a '70-es évek eleje óta lépést tartani a rekordbajnokkal, mint az akkori Gladbach. Döbbenetes, de az elmúlt 40 évben soha nem fordult elő, hogy egymást követően három szezonnál több teljen el Bayern-arany nélkül.
1969 és 1977 között viszont a Gladbach egy szinten volt a müncheni csapattal. Az ebben az időszakban kiosztott kilenc bajnoki cím mindegyikét ez a két csapat szerezte, gyakran egymás között eldöntve annak sorsát.
Pedig a két együttes egyike sem volt alapítója a Bundesligának, mindkettő csak 1965-ben jutott fel oda. Ám hamarosan megtalálta ott a helyét mindkettő. A '60-as évek végén már mindkét helyen világklasszisok varázsoltak. Az 1968-69-es szezonban szerzett először Bundesliga-aranyat a Bayern. A Gladbach akkor a harmadik helyen végzett. Kettejük közé az Alemannia Aachen furakodott be.
Egy évvel később viszont a Gladbach kicsavarta a Salátástálat a bajorok kezéből.
Berti Vogts, Günter Netzer, Rainer Bonhof , Herbert Wimmer már akkor játszott a legendás edző, Hennes Weisweiler irányította csapatban. Persze világsztárokból a másik csapatnál sem volt hiány. Münchenben már ekkor kialakult a később világverő gárda váza: Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Hans-Georg Schwarzenbeck, Bule Roth, Gerd Müller. Ám ekkor csak az ezüstérem jött össze. Négy pont volt a különbség a két csapat között, ez a kétpontos rendszerben, azt jelenti, hogy gladbachi Bayern győzelemmel a sorrend fordított lehetett volna, ám ez csak játék a számokkal. Azt a találkozót a fekete-fehér-zöldek (ez a hivatalos klubszínük) nyerték, megszerezve ezzel első bajnoki címüket. A látványos, fiatalos, ficánkoló támadójátékuk miatt ekkor kapták a „csikók" becenevet, melyet a mai napig büszkén viselnek.
Sőt, egy ideje már a kabalájuk is emiatt egy csikó, Jünter. A nevét a legenda, Netzer keresztnevéről kapta, arrafelé ugyanis így ejtik a „Günter"-t. Ha majd visszatérnek a nézők a stadionba, ez nagyfejű és nagypatájú, kedves jószág buzdítja a szurkolókat minél nagyobb hangerőre.
Az 1970-71-es szezonban Jünter Fohlen még nem „élt", ám a Gladbach a Bundesliga történetében az első csapat lett, amely megvédte a címét. Egészen pici különbséggel előzte meg vetélytársát. Sőt, az utolsó játéknap előtt még a Bayern vezetett.
Azonos pontszámmal állt a két csapat, és mindkettő 34 gólt kapott. A Bayern 74-et szerzett, a Gladbach eggyel kevesebbet, 73-at.
Nem lett volna ennyire kiélezett a hajrá, ha a Bayern hazai pályán legyőzi a Gladbachot, ám hiába vezetett, a 90. percben, a vendégcsapat pontot mentett. Egy új szerzemény, bizonyos Jupp Heynckes góljával. Fordított pályaválasztással pedig 3-1-es Borussia-siker született, így jöhetett ez az elképesztő izgalmakat ígérő utolsó játéknap. Amely csak 55 percig volt izgalmas. Addig állt mindkét gárda döntetlenre, amely a bajorok végső győzelmét jelentette volna. Ám a virtuális párbajt a Gladbach nyerte, mely győzött Frankfurtban, a Bayern pedig kikapott Duisburgban.
Ez volt a Bayern első komoly pofonja a Bundesligában azt követően, hogy 1963-ban a szövetség nem fogadta el a nevezését.
Ám a verést amolyan bajor Ludas Matyi módjára háromszor adta vissza a Bayern. Hiába választották kétszer egymás után is a szezon legjobbjának Jünter „keresztapját", Netzert, hiába lett 1974-ben Heynckes holtversenyben gólkirály Gerd Müllerrel, három egymást követő évben a Bayern lett a bajnok. Ilyen sem volt korábban a Bundesligában. Ráadásul az 1971-72-es évadban a Schalke volt az elsőszámú üldözője, egy évvel később pedig senki nem tudta megközelíteni. A Gladbach 1972-ben 12 ponttal kevesebbet gyűjtve harmadik lett, 1973-ban 15-el kevesebbet szerezve csak ötödik. Ám játékosai nem felejtettek el focizni.
Ezt bizonyítja, hogy az 1972-es Eb 18-as keretébe csak öt játékos nem Gladbachból vagy Münchenből érkezett.
A Szovjetunió elleni (győztes) döntőt kezdő 11 focistából kilenc játszott a Bayernben és a Borussiában. Az 1974-es Hollandia elleni (szintén győztes vb-döntőben) pedig nyolc. Ugyanis Netzert a kölni Wolfgang Overath miatt kifúrták a müncheniek.
A közös válogatottbeli sikerek ellenére sem voltak jóban a két csapat játékosai. Érthető ez, hisz az 1973-74-es évadban ismét óriási versenyfutás volt köztük a bajnoki címért. Az őszt szinte végig vezette a Gladbach, ám a téli szünetet már a Bayern töltötte az élen. Ám nem tudta lerázni üldözőjét, az őrült tavasz során szinte végig egy ponttal loholt mögötte vetélytársa. Ez volt a helyzet két mérkőzéssel a vége előtt is, ráadásul az utolsó játéknapon Mönchengladbachban találkoztak. Annak a hétnek a végén, mely során a Bayern először vívott döntőt a Bajnokcsapatok Európa-kupájában. Micsoda végjátékra volt kilátás. Ám nem így történt. A 33. játéknapon a Gladbach 1-0-ra kikapott, a Bayern 1-0-ra nyert, így eldőlt a bajnoki cím.
Minden idők legizgalmasabbnak ígérkező német bajnokijából minden idők legmókásabb bajnokija lett.
Ez volt az a találkozó, amelyen a Bayern játékosai részegen ténferegtek a pályán. A BEK-történelem egyetlen megismételt döntőjét pénteken este nyerték meg, és ezt követően másnap délutánig tartott a mulatozás. A fél négykor kezdődő (már nem sorsdöntő) meccsig. Ráadásul Brüsszelből még el is kellett utazni Mönchengladbachba – még szerencse, hogy volt a vezetők között valaki, akinek eszébe jutott ez a találkozó. A Gladbach 5-0-ra végezte ki a friss BEK-győztest, de ebben benne volt a tisztelet a német klubfutball addigi legnagyobb sikerét szállító csapat tagjai iránt. A Bayern edzője, Udo Lattek minden kapott gól után harsányan kacagott a kispadon.
Ám nem nevetett a következő szezon első felében. Ugyanis a kontinens trónján ülő csapata otthon nem volt próféta. A történelemben annál nagyobb fölénnyel csak egyszer előzte meg a Gladbach a Bayernt, mint az 1974-75-ös bajnokságban. Előbbi gyakorlatilag vetélytárs nélkül nyerte meg a bajnokságot. 16 ponttal és kilenc hellyel végzett bajor óriás előtt. Aki abban a szezonban megvédte a címét a BEK-ben, míg a Fohlenelf először nyert UEFA Kupát. Akkor az európai Szuperkupáért a BEK-győztes a KEK elhódítójával mérkőzött, így ezen a színtéren elmaradt a csata a két német rivális között. Ahogy elmaradt a következő bajnokságban is.
A Gladbach szinte végig vezetve védte meg címét, a Bayern csak a hátát nézte az egész szezonban.
A téli szünetben 10. volt, végül befutott a harmadik helyre. Ám ez alig valakit érdekelt Münchenben, ugyanis a csapat zsinórban harmadszor is elhódította a BEK-serleget. Nagyon magabiztosan, igazából egy ellenfele lehetett volna ezen a színtéren: a Mönchengladbach. A Borussia előbb az osztrák Wacker Innsbruckot, majd a Juventust búcsúztatva jutott a legjobb nyolc közé. Ott két döntetlennel, idegenben lőtt kevesebb gólja miatt esett ki a Real Madriddal szemben. Veretlenül. Az elődöntőben Bayern-Real volt, vagyis itt is összejöhetett volna a két nagy német uralkodó összecsapása. Ám itt is elmaradt.
Akkoriban még nem akasztgattak mindenféle (manapság divatos) címkéket egyes párharcokra, de nyilván ekkor ez a vetélkedés kiérdemelte volna a Der Klassiker elnevezést.
Mert Németországban ilyen sokáig tartó, ilyen magas szinten vívott vetélkedés azóta sem volt. És a jelenlegi Bayern-dominanciát elnézve mostanában nem is várható.
Kilenc csodálatos, izgalmas, színvonalas évadon keresztül zajlott a két csapat késhegyre menő küzdelme, mely gyakorlatilag 1977-ben ért véget. Méghozzá nem várt módon. Ugyanis az 1976-77-es szezonban a Bayern minden téren lemaradt a Gladbach mögött. A csikók szinte végig vezetve lettek bajnokok, a bajorok hét ponttal kevesebbet gyűjtve csak hetedikek lettek. A BEK-ben pedig ezúttal azért nem találkoztak, mert
a Bayern a negyeddöntőben kiesett az akkor világuralomra törő szovjet Dinamo Kijevvel szemben.
Akit azonban az elődöntőben eltüntetett a Borussia. Így komoly esély volt rá, hogy a bajnoki cím után a BEK-trófeát is a hazai vetélytárs örökölje a müncheni alakulattól. Ám a BEK-finálé előtt négy nappal komoly csatát kellett vívnia.
Münchenben. 33 forduló után a Gladbachnak két pont előnye volt az üldöző Schalkéval szemben, de rosszabb gólkülönbsége miatt Schalke győzelem esetén pontot kellett szereznie Münchenben. A Schalke nyert is, így a BEK-döntőre készülő gárda élet-halál harcot vívott a minden téren trónfosztott, de így is nagyon veszélyes vetélytársával szemben. Igazi sztárparádé volt 78.000 néző előtt az Olimpiai Stadionban.
A világverő focisták közül a hazaiaknál még játszott Maier, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Kapellmann, Hoeness, Müller és már volt Rummenigge, a vendégeknél még volt Vogts, Wimmer, Bonhof, Heynckes és már csatlakozott Stielike és Simonsen.
Óriási meccsen végül a Gladbach összehozott egy 2-2-t, így zsinórban harmadszor is bajnok lett. Összesen ötödször, ezzel eredményesebb volt akkor a Bayernnél. A szombati müncheni vígjátéktól elfáradva viszont szerdán tragédia főszereplője lett: a Liverpool 3-1-re legyőzte Rómában. A BEK-ben nem sikerült a Bayern örökébe lépni.
Majd a következő szezonban ugyan a Bayern előtt maradt, de egy hajszállal lemaradt minden sikerről. Úgy lett második a bajnokságban, hogy csak rosszabb gólkülönbsége miatt szorult a Köln mögé. Hiába nyert az utolsó fordulóban kissé arcátlan módon 12-0-ra a Dortmund ellen.
A BEK-ben pedig az elődöntőben esett ki a Liverpoollal szemben.
A Bayernt viszont 16 ponttal és 10 hellyel utasította maga mögé. Úgy tűnt hosszú távon is elé kerülhet. Ám ezen vágya látványosan zuhant össze a következő pontvadászatban. Az 1978-79-es évadban a Bayern két meccsen 10-et rúgott neki. Gladbachban 7-1-re nyert az akkor még korántsem rekordbajnok.
Az a találkozó vetett véget a két csapat 10 éves rivalizálásának. Az igazi német Klassikernek. Ugyan 1979-ben a Mönchengladbach másodszor is megnyerte az UEFA kupát, ám több sikere nemzetközi szinten azóta sem volt. 1977 óta pedig újabb bajnoki címet sem szerzett.
A Bayern München 1980 óta nyert újabb 25 Salátástálat, 15 Német Kupát, 3 Bajnokok Ligáját, egy UEFA Kupát. Most a Borussia Mönchengladbach ellen ünnepelheti a 30. Bundesliga aranyát