Brazilian forward Romario kisses the FIFA World Cup trophy, flanked by Ronaldao (L) and captain Dunga, after Brazil defeated Italy 3-2 in the shoot-out session (0-0 after extra time) at the end of the World Cup final, 17 July 1994 at the Rose Bowl in Pasadena. Italian Roberto Baggio missed his penalty kick to give Brazil its fourth World Cup title after 1958, 1962 and 1970. AFP PHOTO/DANIEL GARCIA (Photo by DANIEL GARCIA / AFP)
Vágólapra másolva!
A labdarúgásban nem az olimpiai aranyérem, sokkal inkább a világbajnoki cím jelenti a csúcsot, legalábbis a válogatott színtéren egészen biztosan. A modernkori futballban (is) hatalmas sztárok emelhették a magasba a trófeát, akiknek a nevét – Diego Maradona, Jürgen Klinsmann, Ronaldo, Zinédine Zidane, Ronaldinho vagy éppen Alessandro Del Piero – szinte mindenki álmából felkeltve is fújja. Viszont akadnak olyanok is, akikről nem sokan gondolnák, hogy világbajnoknak vallhatják magukat, ők akár egy kvízjáték szereplői is lehetnének.
Olyan játékosokat kerestünk 1986 és 2018 között, akikre szinte senki nem emlékszik, vagy akiknek a neve semmit nem mond, illetve hiába értek fel a csúcsra, nem sokat tettek hozzá a sikerhez. A vizsgált időszakban egyedül a 2010-es spanyol válogatott volt olyan, amelyből gyakorlatilag senkit nem lehetett besorolni az ismeretlen kategóriába.
A sztárok árnyékában
1986: Carlos Daniel Tapia (argentin)
Az 1986-os mexikói világbajnokságon aranyérmet nyert csapatból Carlos Daniel Tapiára esett a választás, aki bár hazája két sztárcsapatában, a River Plate és a Boca Juniors együttesében is megfordult a pályafutása során,
Európában szinte teljesen ismeretlen a neve. A Buenos Airesben született középpályás mindössze tíz alkalommal volt válogatott, és a világbajnokságon sem tartozott a meghatározó játékosok közé,
csak néhány percet kapott Mexikóban. Tapia egyébként egyike annak a két focistának Julio Olarticoechea mellett, aki Boca-játékosként nyert világbajnokságot.
Carlos Daniel Tapia nem sokat tett hozzá az argentinok vb-sikeréhez Forrás: Wikipédia
1990: Paul Steiner, Frank Mill, Günter Hermann (németek)
Az 1990-ben vb-győztes NSZK-ban hatalmas sztárok játszottak, mégis akad három olyan játékos is, akik egyetlen percet sem játszottak Olaszországban. Így talán nincs mit csodálkozni rajta, ha
Paul Steiner, Frank Mill vagy Günter Hermann neve nem mond sokat.
Érdemes Steinerrel kezdeni, aki hatalmas meglepetésre került be már a keretbe is. A Köln védője 33 évesen mutatkozott be a Dánia elleni utolsó felkészülési meccsen a tornát megelőzően.
Miután nem lépett pályára vb-n, így egyszeres válogatottként lett aranyérmes.
Egy évvel később vissza is vonult. A Köln mellett – amellyel 1983-ban Nyugatnémet Kupát nyert – az MSV Duisburg és a Waldhof Mannheim csapatában játszott még.
Paul Steiner, Frank Mill és Günter Hermann sem lépett pályára a világbajnokságon Forrás: Origo
A dortmundi Frank Mill is csak „nézőként" figyelte az eseményt, egyetlen percre sem lépett pályára a világbajnokságon.
A 17-szeres válogatott csatár a Rot-Weiß Essenben, a Borussia Mönchengladbachban és a Fortuna Düsseldorfban játszott még a BVB mellett. A Dortmunddal 1989-ben Nyugatnémet Kupát nyert. A válogatottal egyébként Eb, - és olimpiai bronzérmes lett 1988-ban.
Günter Hermann bajnoki címet, Német Kupát és KEK-et is nyert a Werder Bremennel, amelyben 1982 és 1992 között tíz éven át szerepelt, a világbajnoki címhez viszont nem sok köze volt.
Hermann is azok közé tartozik, akik nem játszottak egyetlen percet sem a vb-n. Ez mondjuk nem is akkora csoda, mivel 1988. szeptember 21-én debütált a szovjet válogatott elleni barátságos mérkőzésen Düsseldorfban, de mindössze két alkalommal léphetett pályára a Nationalelfben a pályafutása során.
1994: Ronaldao és Viola (brazilok)
Nem kell megijedni, bár nem sok betű az eltérés a két név között, nem Ronaldóról, hanem Ronaldaóról van szó.
Ronaldao nem kis meglepetésre a japán bajnokságból, a Simizu S-Pulse-ból került be a bombaerős brazil keretbe.
Teljes nevén Ronaldo Rodrigues de Jesus 1991 és 1995 között 14 alkalommal játszott a selecaóban, ám az 1994-es amerikai világbajnokságon nem lépett pályára. A védő hazájában Sao Paulo, a Flamengo, a Santos, a Coritiba és a Ponte Preta együttesében is megfordult, utóbbiból vonult vissza 2002-ben.
Ronaldao (balra) Romario és Dunga árnyékában Forrás: AFP/Daniel Garcia
Bár Viola, teljes nevén Paulo Sérgio Rosa pályára lépett a világbajnoki döntőben csereként, nehéz lenne azt mondani, hogy a torna meghatározó játékosa volt.
Ha valakinek mégis ismerős lenne a neve, akkor az még emlékszik a finálé hosszabbításban bemutatott öncélú cselezgetésére.
A tízszeres válogatott csatár igazi vándormadár volt a pályafutása során, Európában egy-egy szezonban a spanyol Valencia és a török Gaziantepspor labdarúgója volt.
1998: Bernard Diomède (francia)
Az 1998-as franciaországi vb-győztes házigazda válogatottból elképesztően nehéz volt olyan nevet találni – legalábbis a mezőnyjátékosok közül –, akire nem sokan emlékeznek már. A választás Bernard Diomede-re esett, aki bár a vb-n három alkalommal is kezdett,
végül összesen csak nyolcszor volt válogatott, a világbajnokság után például többé nem kapott helyet a nemzeti együttesben.
Ráadásul a klubpályafutása sem hagyott mély nyomot. Legtöbben az Auxerre játékosaként emlékezhetnek rá – innen kerül be a vb-keretbe is –, majd 2000 és 2003 között a Liverpool játékosa volt, ahol mindössze két bajnokin lépett pályára. A 2005-2006 szezont már a harmadosztályú Clermont Foot együtteseinél töltötte, majd 2008. január 18-án végleg bejelentette visszavonulását, mivel már 18 hónapja nem talált csapatot magának.
Bernard Diomede, Lilian Thuram, Didier Deschamps and Thierry Henry a vb-trófeával Forrás: AFP/Daniel Garcia
2002: Júnior és Edílson (brazilok)
Luiz Felipe Scolari elképesztő nevekkel dolgozhatott együtt a 2002-es világbajnoki cím megszerzése során, de így is akad egy-két olyan labdarúgó, aki nem hagyott mély nyomot az aranyérem megszerzése ellenére.
Japán és Dél-Korea közösen rendezett tornáján ott volt Jenílson Angelo de Souza, azaz Júnior is, aki már 1996-ban bemutatkozott a brazil válogatottban, mégis csak 22 válogatottságig jutott. Az aranyérmes csapat egyik legismeretlenebb játékosa éppen a Costa Rica elleni (5-2) összecsapásán szerezte az egyetlen találatát a selecáóban.
A védő főként brazil csapatokban töltötte karrierjét, ám négy évet játszott Olaszországba is, a Parmánál és a Sienánál.
A Costa Rica-i Paulo Wanchope-tól próbálja elvenni a labdát Edílson Forrás: AFP/Jimin Lai
A másik választott a vb-győztes brazil válogatottból nem más, mint a csatár, Edílson, aki 1993 és 2002 között szerepelt a válogatottban, ám a közel tíz év alatt
csak 21 alkalommal lépett pályára. Mentségére szóljon, hogy a 2002-es világbajnokságon is olyan nevek voltak előtte a rangsorban, mint Ronaldo vagy éppen Rivaldo.
A támadó a pályafutása nagy részét hazájában töltötte, de rövid ideig volt kölcsönben a Benfica labdarúgója, illetve megfordult a japán Kashiwa Reysol és az arab emírségekbeli al-Ain csapatában is.
2006: Simone Barone (olasz)
A 2006-os németországi világbajnokságon aranyérmet szerző olasz válogatottban is elképesztő neveket lehet találni, amelyből
nem megbántva, de talán lefelé lóg ki Simone Barone. A világbajnokságon mindössze kétszer kapott szerepet, mindkét alkalommal csereként,
de összesen is csak 16 válogatott fellépésig jutott – 2004. február 18-án mutatkozott be egy Csehország elleni 2-2-re végződött barátságos mérkőzésen Giovanni Trapattoni kapitánysága alatt. A középpályás a világbajnoki címen kívül nem tudott más trófeát nyerni a pályafutása során. Barone igazi sztárcsapatban soha nem játszott, a Parma, a Padova, a Chievo, a Palermo, a Torino, a Cagliari és a Livorno labdarúgója volt. A 2009-2010-es bajnokságban a Cagliariban mindössze ötször volt kezdő, 2012-ben vonult vissza.
Simone Barone és Gianluigi Buffon öröme a németek elleni elődöntőben Forrás: AFP/Aris Messinis
2014: Matthias Ginter, Kevin Großkreutz és Erik Durm (németek)
A 2014-es világbajnok német mezőnyjátékosai közül is hárman vannak, akik egyetlen mérkőzésen sem kaptak szerepet a brazíliai viadalon.
Kevin Großkreutz és Erik Durm a Borussia Dortmund játékosai voltak, míg Matthias Ginter a Freiburgból kapott meghívót.
A hatszoros válogatott Kevin Großkreutz pályafutása a vb után leszállóágba került, jelenleg a harmadik ligában szereplő KFC Uerdingen játékosa a 31 éves szélső védő. A másik dormundi, Erik Durm sem futott be sokkal nagyobb pályát, a hétszeres válogatott balhátvéd kipróbálta magát Angliában, a Huddersfield együttesében, jelenleg az Eintracht Frankfurtban szerepel.
Lukas Podolski mellett Kevin Grosskreutz, Erik Durm és Matthias Ginter Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Jonas Güttler
Ginter a vb idején 20 éves volt, így azért nem akkora csoda, ha nem kapott túl nagy szerepet. A korábbi freiburgi játékos azóta megfordult a Borussia Dortmundban, jelenleg a Borussia Mönchengladbach játékosa. És már 29 válogatott fellépésnél jár.
Kilóg a sorból, mert pályára lépett a vb-döntőben, így azért szerepet játszott a sikerben, mégis
érdemes megemlíteni Christoph Kramer nevét, aki még mindig csak 12-szeres válogatott,
a Mönchengaldbach játékosa pedig nem tudta egyáltalán befutni azt a pályafutást, amit előzetesen vártak tőle.
2018: Florian Thauvin (francia)
A 2018-as oroszországi világbajnokságon aranyérmet szerző válogatottból Florian Thauvinra esett a választás. Már csak azért is, mert a tornán mindössze
egyetlen percet kapott, az Argentína elleni (4-3) siker alkalmával lépett pályára Kylian Mbappé helyére.
Illetve neki sem sikerült eddig átlépni a saját árnyékát, a tízszeres válogatott labdarúgó a Newcastle együttesében nem igazán találta a helyét, így továbbra is az Olympique de Marseille jelenti számára a csúcsot.
Florian Thauvin egy perc játékkal lett világbajnok Forrás: AFP/Franck Fife
Nehéz a kapusok sorsa
A mezőnyjátékosok mellett természetesen kapusposzton is bőven akad olyan név, amelyek még a legnagyobb focirajongóknak sem jelentenek sokat, pedig vb-t nyertek. Persze a kapusok teljesen más helyzetben vannak, mint a mezőnyben játszó kollégáik, mivel legtöbben a saját posztjukon is csak harmadik számú labdarúgónak számítottak, miközben ezen a bizalmi poszton az edzők nem szívesen változtatnak. Ennek ellenére azért érdemes egy-egy aranyérmes kapust is „megnézni."
1986: Héctor Zelada (argentin)
Az 1986-os vb-t nyert argentin válogatott harmadik számú kapusa volt, így nem meglepő, hogy sok vizet nem zavart a tornán.
Hazájában Rosario Centralban védett, majd Mexikóban az Amérika és az Atlante együttesében játszott.
1990: Raimond Aumann (német)
A mindössze négyszeres válogatott Aumann 1989 és 1990 között kapott szerepet a nemzeti csapatban. Tagja volt a vb-győztes csapatnak is, de
a tornán nem kapott szerepet. Igaz, olyan sztárok voltak előtte a rangsorban, mint Andreas Köpke és Bodo Illgner.
A kapus 216-szor lépett pályára a Bayern Münchenben, de védett a török Besiktasban is.
1994: Gilmar Rinaldi (brazil)
A brazil kapus 1986 és 1995 között volt a válogatott tagja, de ennyi idő alatt csak kilencszer védhetett. Ott volt az 1994-es vb-győztes csapatban is, de
nem kapott szerepet Taffarel mögött.
A pályafutása nagy részét hazájában töltötte, de volt a japán Cerezo Osaka kapusa is.
1998: Lionel Charbonnier (francia)
A francia kapus mindössze egyszer volt válogatott 1997-ben, ennek ellenére egy évvel később világbajnoki címet szerzett.
Fabien Barthez és Bernard Lama mellett azonban esélye sem volt pályára lépni a vb-n. 1996-ban bajnok lett Auxerre együttesével, majd a Rangersben inkább csak a kispadot koptatta – így is kétszer bajnok lett. A svájci Lausanne-ból vonult vissza, méghozzá úgy, hogy egyetlen meccsen sem védett.
Lionel Charbonnier nem akármilyen sztárokkal ünnepelhette a vb-címet Forrás: AFP/Rabih Moghrabi
2002: Senkit nem lehetett besorolni az ismeretlen kategóriába a brazil kapusok közül
Ha egy embert mégis ki kell emelni, akkor Rogerio Ceni lenne az, mivel a 2002-es vb-győztes brazil válogatottban Marcos és Dida mögött esélye sem volt pályára lépni - előbbi védte végig az összes találkozót. Ceni hiába volt kilenc éven keresztül (1997-2006) között a selecáo tagja, mindössze 16 összecsapáson kapott szerepet. A 2006-os világbajnokságokon is részt vett, de ott sem volt főszereplő. Viszont ennek ellenére sokan ismerik,
elsősorban a szabadrúgásgóljai miatt imádják sokan a mai napig a São Paulo legendáját.
2006: Marco Amelia (olasz)
A kilencszeres olasz válogatott kapus, Marco Amelia nem volt könnyű helyzetben a vb-n, mivel olyan vetélytársai voltak, mint
Gianluigi Buffon és Angelo Peruzzi. Így nem meglepő, hogy egyetlen percet sem kapott.
Az olasz játékos a legtöbb meccset a Livornóban játszotta, de volt a Milan és a Chelsea kapusa is, az angol csapatban azonban nem lépett pályára.
A 2010-es spanyol válogatottból nehéz lenne bárkire is ráhúznia, hogy ismeretlen lenne: Iker Casillas, Victor Valdés és José Manuel Reina voltak a kapusok.
2014: Ron-Robert Zieler (német)
A Hannover 31 éves kapusa, Ron-Robert Zieler
mindössze hat válogatott fellépésig jutott.
A vb-n sem volt sok esélye pályára lépni, mivel olyan vetélytársai voltak, mint Manuel Neuer és Roman Weidenfeller.
Steve Mandanda, az örök második Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Marius Becker
2018: Steve Mandanda (francia)
A Marseille 33 éves francia kapusa már 2008 óta segíti a válogatott, így már összesen 32 meccsnél jár a nemzeti együttesben, ennek ellenére
mindössze egyetlen találkozója van a világbajnokságok történetében,
méghozzá a Dánia elleni (0-0) összecsapáson védett. A pályafutása nagy részét otthon töltötte, egy kis angliai kitérőt leszámítva, ám a Crystal Palace-nál nem találta a helyét.
Az ismeretlen világbajnokok álomcsapata: Lionel Charbonnier (francia) – Paul Steiner (német), Ronaldao (brazil), Júnior (brazil) – Bernard Diomède (francia), Simone Barone (olasz), Günter Hermann (német), Carlos Daniel Tapia (argentin) – Frank Mill (német), Viola (brazil), Edílson (brazil)
Cserék: Héctor Zelada (argentin), Matthias Ginter, Kevin Großkreutz, Erik Durm (németek), Florian Thauvin (francia)
Címlapi kép: Romario megcsókolja a Világ Kupát az 1994-es amerikai világbajnokságon. Tőle balra Ronaldao mosolyog, jobbra meg Dunga. Mindhárman világbajnokok.
