Vágólapra másolva!
2007. március 16-án olyan csodát láthattak a Sport Klub közvetítése jóvoltából a magyar focirajongók, amilyet addig soha. Az Augsburg 3-0-ra győzött az Allianz Arénában az 1860 München vendégeként. De az a találkozó nem az eredmény miatt, hanem azért maradt emlékezetes, mert a mérkőzés napján a müncheni szuperstadion pénztárai ki sem nyitottak. Ugyanis az összes jegy elővételben elkelt. Két órával a kezdés előtt már több tízezren tomboltak az arénában. Amikor elindult a találkozó 69 ezren szurkoltak. Aki azt hiszi, hogy ez egy óriási téttel bíró mérkőzés volt az téved. Ugyanis a másodosztály kilencedik helyezettje fogadta a nyolcadikat. És az is téved, aki azt hiszi, hogy ennél többen soha nem voltak Németországban másodosztályú találkozón! Mert a Bundesliga 2-ben ez a nézőszám csak a kilencedik helyre elég.

A legnézettebb Bundesliga 2-es csatát szintén Münchenben vívták. De azt még egy kisebb helyszínen, az Olimpiai Stadionban. 1977. április 2-án az 1860 München-Stuttgart találkozón 77.573-an zsúfolódtak össze. Hivatalosan 63 ezren fértek be oda, de akkor még nem székeken ültek a nézők, hanem falócákon. Azon meg a 10 emberre tervezett helyen 12-13-an is elfértek. Ha nem is túl kényelmesen.

Berlinben hat másodosztályú találkozón is volt a bevezetőben említettnél több néző, és 1991-ben a Schalke-Darmstadtra is 72.000-en váltottak jegyet Gelsenkirchenben. Ám van egy találkozó, mely azért

nincs ezen a hivatalos listán, mert nehéz eldönteni, hogy melyik osztályban játszották, és a fizetőnézőknél lényegesen többen zsúfolódtak össze a stadionban.

Azon is az 1860 München fogadta az Augsburgot.

Csak úgy özölöttek a nézők a meccsre Forrás: fcaugsburg.de

1973. augusztus 15-én került sor az ütközetre a Regionalliga Südnek hívott osztályban.

A Bundesligában akkor (akárcsak ma) 18 csapat szerepelt és ez alatt volt öt egyenrangú regionális liga, összesen 83 csapattal. Földrajzi elhelyezkedés alapján osztották szét a klubokat, a bajorok természetesen a déli csoportban szerepeltek. A magyar történelemben is komoly szerepet játszó Augsburg (Lech-mezei csata, Lehel és Bulcsú vezetésével) 60 kilométerre van Münchentől. Az FC Augsburg a város két kisebb csapatának egyesülése útján négy évvel korábban, 1969-ben jött létre. A 109 évvel korábban, 1860-ban létre hozott müncheni klub viszont alapítója volt a Bundesligának 1963-ban. Bajnoki címet is szerzett 1966-ban, de 1970-ben kiesett onnan. Vagyis az alulról érkező fiatal csapat először találkozott bajnoki mérkőzésen az öreg oroszlánnal, ráadásul annak barlangjában.

A mérkőzésre szerdán került sor, vagyis munkanapon. Mégis több mint 30 ezer szurkoló indult el Augsburgból az Olimpiai Stadionba.

A vonatokon egy gombostűt nem lehetett leejteni a szurkolók között, az autópályán 40 kilométeres szurkolói karaván araszolt.

Helmut Haller, aki világbajnokságokon ezüst- és bronzérmet is nyert a német válogatott tagjaként, és sikeres olaszországi légiós évek után igazolt vissza szülővárosa, Augsburg csapatába, saját sportkocsijával érkezett a szomszéd városok rangadójára. Nem volt könnyű neki. Elmondta, hogy szinte állt a sztráda és óriási rendőri segítséggel lehetett csak eljutni Augsburgból Münchenbe. Az egyenruhások megpróbálták az egész vendégkonvojt együtt tartani, és különböző útlezárások, kordonok segítségével terelni őket az Olimpiaparkig. Ám a találkozóra nem csak a vendégdrukkerek voltak kíváncsiak.

Az 1860 akkor még népszerűbb csapat volt, mint az ugyanitt, de a legfelsőbb osztályban szereplő Bayern München. Pedig a Bayern annak a szezonnak a végén története során először nyerte meg a BEK-et (a mai Bajnokok Ligája elődjét) és kevesebb, mint egy év múlva ebben a stadionban rendezték az NSZK-Hollandia világbajnoki döntőt.

Nem lehet azt mondani, hogy az arrafelé élő szurkolók ritkán láttak színvonalas focit. Mégis őrült futball-láz tört ki azon a nyári szerdai napon.

A beszámolók szerint 100 ezer néző zsúfolódott össze Forrás: www.augsburger-allgemeine.de

Akkoriban még nem volt internet, így a belépőket csak a helyszínen lehetett venni. Elővételben nem nagyon vásárolták a jegyeket a szurkolók, gondolták egy ekkora stadionba csak beférnek. A meccs reggeléig mindössze ötezer jegy talált gazdára. Aztán a csata napján minden elképzelést felülmúltak az események. Már jócskán a kezdés előtt megtelt a hivatalosan 63 ezres stadion. De kint még tízezrek vártak bebocsátásra. Manfred Amarell, a müncheni csapat menedzsere később elmondta, hogy a szabályok ellenére 79 ezer jegyet nyomtattak a mérkőzésre. De még ez sem volt elég. Eladták az összeset, a kapuknál a mai viszonyokhoz képest villámgyorsan ment a beléptetés, ám az este nyolc órakor történt kezdőrúgás idején még nem mindenki tudott olyan pozíciót szerezni, hogy nyugodtan kövesse az eseményeket.

Az elfoglalni a helyét kifejezés ebben az esetben egyáltalán nem helytálló, mert az ideálisnál 16 ezerrel többen voltak bent. Kint pedig további tízezrek tomboltak. Háborús állapotok voltak ott.

És ebben az egyébként is nehezen kontrollálható helyzetben a harmadik percben a hazaiak megszerezték a vezetést, Werner Luxi révén. Elszabadult a pokol.

Stadionon belül és kívül is. Belül azért, mert a fizető nézők jó része alig látott valamit az eseményekből, hiszen az elviselhetőnél jóval többen voltak bent. És folyamatosan érkeztek a nézők, akik minden talpalatnyi területet birtokba vettek. A kint rekedtek pedig semmiképpen nem akartak kimaradni az élményből. A gól után több ezren megrohamozták a stadiont. Átmásztak a kerítésen, cibálták egymást azon keresztül. Az Olimpiai Stadionban a nem fedett részeken a legfelső sor felett széles közlekedő rész van, így az illegálisan bejutottak egymás hegyén-hátán őrjöngtek. Óvatosabb becslések szerint is 90 ezernél többen voltak a pálya körül,

de a legtöbben azt állítják, hogy ez a szám elérte a 100 ezret. A megvadult tömegben 147 ember szenvedett különböző sérülést, közülük 35-en súlyosat.

A zúzódásoktól a vágott sebeken át a bokatörésig minden előfordult. A kerítésen átmászás közben szerezték azokat, továbbá amint egymást taposták, hogy valamit lássanak a találkozóból. 70 mentőautóra volt szükség a sebesültek ellátására. Eckhart Müller-Heydenreich, München akkori polgármestere szerint csoda történt, hogy egyetlen halálos áldozata sem lett annak az estének.

A gyepen az 1860 München gyorsan növelhette volna az előnyét, de a kapufa mentett az augsburgiak helyett. Majd Klaus Vöhringer találatával egyenlített a vendégcsapat.

A játékosok később elmondták, hogy ők a gyepen nem nagyon észlelték, hogy milyen borzalmas események történnek a nézőtéren,

de azt természetesen érzékelték, hogy nem mindennapi kulisszák között szerepelnek.

A találkozó végeredménye 1-1 lett.

Ennél többen soha nem voltak futballmérkőzésen Németországban. És mivel a jelenlegi stadionok egyike sem tud 90 ezer nézőnél többet fogadni, és mivel manapság jegy nélkül képtelenség bejutni, valószínűleg soha nem is lesznek.