A város, amelynek a DVTK és az EDDA jelentett mindent
1980. május 21. volt a diósgyőri labdarúgás máig utolsó nagy napja, amikor a miskolci csapat Veszprémben 15 ezer néző előtt legyőzte a Vasast a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében. A DVTK 1977-ben már megnyerte egyszer a kupát, 1979-ben bajnoki bronzérmes volt az NB I-ben. 1980-ban talán egyetlen miskolci drukker sem gondolta, hogy ezzel az MNK-arannyal véget érnek a boldog esztendők: a DVTK az elmúlt 40 évben egyszer sem tudott dobogóra állni az NB I-ben és egyszer sem tudta megnyerni a Magyar Kupát. Pedig azóta kétszer is bejutott a döntőbe ebben a sorozatban.
Egészen különlegesen alakult a labdarúgó Magyar Kupa 1979-80-as kiírása és az eredmények is. A 32-es főtábla mérkőzéseit (tehát a legjobb 16 közé jutásért zajló találkozókat) 1979. december 22-én rendezték meg.
Ebben a körben 10 NB I-es csapat esett ki!
Köztük a Ferencváros is, amely 3-3-as döntetlent ért el Gyöngyösön. Az akkori szabályok úgy szóltak, hogy az alacsonyabb osztályban futballozó együttes akkor is továbbjut, ha döntetlent játszik a magasabban rangsorolt ellenfelével. Ez történt Gyöngyösön is, ahol 2800 néző előtt lett 3-3 az eredmény. A Fradi nem vette félvállról a meccset, nézzük csak az összeállításukat: Zsiborás – Tepszics, Judik, Rab, Major – Mészöly, Jancsika, Ebedli (Rubold) – Pusztai, Szokolai (Takács), Pogány.
A meccsen a rendkívül lelkesen játszó Gyöngyös is berámolt hármat Zsiborásnak – jelentette a Népsport. Ebben a körben a Ferencváros mellett a következő NB I-es csapatok búcsúztak: MÁV Előre, Bp. Honvéd, Rába ETO, Videoton, Pécs, ZTE, PVSK, DMSVC, MTK-VM.
A Népsport 1979. december 23-i számában alaposan neki is ment az élvonalbeli együtteseknek, leírva azt, amit hetekkel korábban már beszéltek:
az NB I-es klubok többsége a háta közepére nem kívánta az egész MNK-sorozatot.
Az előző bajnokság aranyérmese, az Újpesti Dózsa továbbvergődött, hogy a következő körben kiessen a szintén alacsonyabb osztályú Nyíregyháza otthonában. Mire kialakult a legjobb nyolc mezőnye, a következő csapatok maradtak még versenyben.
- Vasas
- DVTK
- Gyöngyös
- Üllő
- Sabaria SE
- Nyíregyháza
- Komló
- Salgótarján
A Vasas a Fradit verő Gyöngyöst verte 5-0-ra (ezen a meccsen 8 ezer néző volt a hevesi városban, ez minden idők legtöbb nézője gyöngyösi futballmeccsen), a DVTK-Üllő meccs vége 2-0 lett, a Sabaria hosszabbítás után győzte le a Nyíregyházát, a Komló meg 2-0-ra a Salgótarjánt. Az elődöntőben a DVTK Komlón nyert 2-1-re, a Vasas pedig Szombathelyen, 12 ezer néző előtt 1-0-ra verte a Sabaria SE-t. Ott Komjáti András a 87. percben szerzett góllal lőtte a fináléba az angyalföldi csapatot.
Így érkeztünk el tehát a döntőhöz, amelynek a tétje a KEK-ben való indulás lehetősége is volt. Az MLSZ a kor szokásainak megfelelően semleges pályára, Veszprémbe rendelte az összecsapást.
Miskolcról óriási szurkolói karaván indult meg a bakonyi városba, a MÁV-nak több különvonatot kellett beállítania.
A DVTK-t nagyon motiválni sem kellett, hiszen az egyetlen kupagyőzelmüket épp a Vasas ellen szerezték meg 1977-ben, abban az évben, amikor a Vasas a mai napig utoljára bajnok lett az NB I-ben.
A veszprémi MNK-döntő előmérkőzése sem volt éppen érdektelen, azon a Temesvári Miklós irányította NB II-es válogatott az olasz B ligaválogatottal csapott össze. Mielőtt legyintenénk erre (amúgy 1-1 lett a végeredmény) érdemes két nevet kiemelni az olaszok közül.
Az egyik Daniele Massaro, aki a Milan együttesével Bajnokok Ligáját nyert (1994-ben két gólt lőtt a döntőben a Barcelona ellen), 21 évesen ott volt az olaszok keretében az 1982-es világbajnokságon, s bár ott nem lépett pályára, mégis világbajnok.
Ő volt az, aki az 1994-es vb-döntőjében kihagyta az egyik olasz tizenegyest a brazilok elleni fináléban. Meg ő volt az, akiről 1994-ben azt írta az újság, hogy az NB I-es Pécs csapatába igazol.
Ebből nem lett semmi, de Veszprémben legalább ott volt az olasz B ligaválogatottban. A másik ismerős név Pietro Vierchowod, akit a Sampdoriából ismerhetünk és aki egy egészen rövid ideig – 2014-ben – a Budapest Honvéd edzője is volt.
Már az előmérkőzést is 10 ezer néző tekintette meg, de a döntőre még többen érkeztek, mire Palotai Károly jelt adott a kezdésre, 15 ezer szurkoló szorongott a nem túl tágas veszprémi stadionban.
Labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa, döntő.
DVTK-Vasas 3-1 (1-0)
Veszprém, 15 ezer néző. Vezette: Palotai.
DVTK: Veréb – Szántó, Salamon, Kutasi – Oláh, Kerekes, Görgei, Kádár – Borostyán (Teodoru II.), Fükő, Fekete (Szalay).
Vasas: Mészáros – Török, Híres, Komjáti, Rácz – Birinyi, Hegedűs, Müller (Somogyi), Zombori – Kiss L., Várady (Szebegyinszky).
Gól: Kutasi, Fekete, Szalay, illetve Kiss L.
Csak a nevek alapján ennek a kupadöntőnek az esélyese a Vasas volt. Nem véletlenül nyilatkozta Mészöly Kálmán a mérkőzés után, hogy teljesen értetlenül áll a csapat teljesítménye előtt.
A szaksajtó korszerűen játszó miskolci csapatról és a területet az első félidőben érthetetlen módon átengedő Vasasról írt.
Egy biztos, hogy a DVTK győzelme a miskolci foci máig utolsó nagy diadala volt.
A DVTK amúgy a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének meghatározó vidéki csapata volt. Az együttesből sokan ott voltak abban az olimpiai válogatottban, amely az 1980-as moszkvai részvételért csatázott. Az MLSZ a hazai olimpiai selejtezőket a DVTK stadionjában rendezte meg, mert
Dr. Lakat Károly szövetségi kapitány a diósgyőri focistákra építette az olimpiai csapatot.
A három hazai olimpiai selejtezőn gólt sem kapott a magyar válogatott, a románokat és a csehszlovákokat egyaránt 3-0-ra, a lengyeleket 2-0-ra verte. Igaz, az olimpiára így sem sikerült kijutni. De volt olyan A-válogatott meccs 1979-ben Nyíregyházán a csehszlovákok ellen – amelyen a magyar nemzeti együttesben öt DVTK-játékos szerepelt.
Az EDDA együttes mellett (amely szintén miskolci volt) a DVTK focicsapata volt az, amely ebben az időszakban Magyaroszág második legnagyobb városában az ott élő embereknek kapcsolódási pontot, a feltétlen rajongást jelentette. Nem véletlen, hogy ebben a sikerkorszakban többször is 20-25 ezer néző előtt játszotta le bajnoki mérkőzéseit a Diósgyőr.
A Ferencváros mellett ez a csapat vonzotta a legtöbb nézőt az NB I-ben.
Az 1977-78-as KEK-szereplés szintén örökké emlékezetes. A Vasas elleni MNK-diadal után elsőként a török Besiktas ellen idegenben 2-0-ra kikaptak a magyarok, de a visszavágón 5-0-ra nyert és ezzel a második fordulóba jutott. A következő körben a jugoszláv Hajduk Split következett. A hazai pályán elért 2-1-es győzelmet Splitben 2-1-es vereség követte, majd tizenegyesekkel a DVTK kiesett. Ezt akkor igazi drámaként élte meg mindenki, aki szerette ezt a csapatot.
Ami az 1980-as utójátékot illeti, az kissé kínosra sikerült a DVTK és a Vasas számára is. Mindkét csapat idegenben lépett pályára az NB I 29. fordulójában. A Vasas Dunaújvárosban szenvedett 3-1-es vereséget, a DVTK azonban még ennél is rosszabbul járt, mert hazai pályán verte őket el a Volán SC 2-0-ra.
A DVTK számára a Kupagyőztesek Európa Kupájában való szereplés sem tartott hosszú ideig, mert a miskolciak már az előselejtezőben kiestek.
Igaz, rettenetesen nehéz ellenfelet, a skót Celticet kapták.
Az első, glasgowi mérkőzésen a Celtic 6-0-ra nyert, ezzel minden kérdés eldőlt. Viszont az nagyon szép eredmény volt, hogy a visszavágón a DVTK 2-1-re legyőzte a skótokat, akik így 7-2-es összesítéssel jutottak tovább.
A miskolci szurkolók azóta is várnak valami hasonlóan gyönyörű időszakra, mint amit a hetvenes évek közepétől megéltek, s amelynek a vége ez a Celtic elleni hazai összecsapás volt.
A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.