Vágólapra másolva!
„Fél Magyarország" megindult Bécsbe, hogy ott legyen azon a mérkőzésen, amelyen a magyar labdarúgó-válogatott kijuthatott az 1986-os mexikói világbajnokságra. Ebben persze volt némi költői túlzás – hiszen „csak" 6000 szerencsés magyar szurkoló lehetett ott a Hanappi-stadionban. Ők azonban valódi futballcsodát láthattak és élhettek át. Mezey György csapata 35 éve jutott ki a mexikói focivébére.

13 éves voltam 1985-ben. Általános iskola, 7. osztály, hétköznap szigorú napirend, este 8-kor lefekvés, nem volt kegyelem, nem voltak kivételek.

De 1985. április 17-én minden másképp alakult.

Ezen az estén eldőlhetett, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kijut-e a mexikói világbajnokságra. Ehhez Bécsben kellett legyőzni az osztrákokat.

A selejtező 6 mérkőzése

Magyarország-Ausztria 3-1
Hollandia-Magyarország 1-2
Ciprus-Magyarország 1-2
Magyarország-Ciprus 2-0
Ausztria-Magyarország 0-3
Magyarország-Hollandia 0-1
A magyar csapat 5 győzelemmel és 1 vereséggel, csoportelsőként jutott ki a mexikói világbajnokságra.

Hosszas kérlelés után engedték meg szüleim, hogy a szobámban lévő Minivizor-tévékészüléken nézhessen a közvetítést és láthassam a Mezey György vezette csapat mennybemenetelét.

Labdarúgó világbajnoki selejtező, 5. csoport. 5. forduló
Ausztria-Magyarország 0-3 (0-2)
Bécs, 22.000 néző. Vezette: Baumann (svájci).
Ausztria: Koncilia – Lainer, Weber, Pezzey, Degeorgi (Türmer) – Hörmann, Prohaska, Jara, Oberacher (Polster) – Schachner, Krankl.
Magyarország: Disztl P – Sallai, Róth, Garaba, Péter Z. – Kardos, Nagy A., Détári – Kiprich, Nyilasi, Esterházy.
Gól: Kiprich (21., 34.), Détári (48.)

Azóta ezerszer megnéztem már Détári Lajos szédületes, visszahúzós gólját (ez volt a harmadik), ehhez hasonlóan szép gólt a szőke magyar talán a lengyeleknek lőtt szabadrúgásból 1987-ben a Népstadionban. Csakhogy annak a meccsnek közel sem volt akkora jelentősége, mint az 1985-ös bécsi találkozónak. Amelyre kisebb népvándorlás indult meg Magyarországról.

Az osztrák szövetség hivatalosan 3000 jegyet adott át az MLSZ-nek, de a meccsen mégis 6000 magyar énekelt a lelátón.

Hogy csináltuk? Hát csak annyi történt, hogy az osztrák jegytulajdonosok szerdán délelőtt a bécsi Mariahilferen jegyüzérré változtak és szemrebbenés nélkül adták el saját jegyeiket az erre áhítozó magyaroknak. Sokan ugyanis jegy nélkül lépték át a határt, abban reménykedve, hogy Bécsben majd megoldják valahogy. Megoldották.

Így utólag visszanézve a legendás meccsek sorába emeljük ezt a 3-0-t, de a tabellán már a kezdés előtt nagyon biztos volt a magyar válogatott helyzete. A Mezey-csapat 4 meccsből 8 pontot szerezve (a négy győzelem között volt az 1984-es rotterdami siker Hollandia ellen, amely a maga nemében sokkal elképesztőbb volt, mint a bécsi 3-0) az első helyen állt. A hollandoknak és az osztrákoknak 4-4 pontjuk volt, de azt mindenki tudta, hogy egy újabb győzelem a mexikói repülőjegy megváltását jelenti a magyar együttesnek.

Az osztrák keringő, vagy a magyar csárdás szól-e szebben a mérkőzésen? – tette fel a kérdést Knézy Jenő, a Magyar Televízió Bécsbe kiküldött riportere, idézve az osztrák újságokat. Meghökkenést csak az keltett, hogy

az osztrák szövetség a mindössze 22 ezer néző befogadására képes Hanappi-stadionba vitte a találkozót.

Éppen azért, hogy megakadályozzák a még több magyar szurkoló kiutazását, hiszen így sokkal kevesebb jegyet kellett átadni a magyar szövetségnek.

A mérkőzés két hőse: Détári és Kiprich ünnepel a Magyarország - Ausztria világbajnoki selejtező mérkőzés után a bécsi Hanappi-stadionban Forrás: MTI/Németh Ferenc

„Kiprich József olyan tehetség, akinek már most meg kell tanulni a nevét" – mondta a meccs után Beppo Mauhart, az osztrák szövetség elnöke. A tatabányai fiatalember lőtte a magyar csapat első két gólját, igazi klasszisteljesítményt nyújtva a csatárposzton.

„Kiprich, nagyszerű, be lehet fejezni egy szólóval. Nagyszerű a cselsorozat, gól. Fantasztikus gólt lőtt Kiprich. Ezt a hidegvért, ahogy végigvitte a labdát, ahogy kicselezett mindenkit, ez valami egészen káprázatos dolog volt. Éppen az osztrákok elleni budapesti mérkőzésen volt először válogatott Kiprich Jóska. Azóta megragadt a nemzeti tizenegyben. 22. perc a Hanappi-stadionban, megvan a vezetés." (Knézy Jenő.)

Az ország ekkor tényleg futball-lázban égett. (A 2016-os Eb-szereplésig nem is volt többször olyan év, amikor ehhez hasonlót átélhettünk.) A magyar válogatottal párhuzamosan, egészen az UEFA Kupa-döntőig menetelő Videoton és a Mezey-csapat olyat adott a futballkedvelőknek, amelyre a mai napig hátborzongató visszaemlékezni. Akkor is, ha e feledhetetlen bécsi este után a Népsport április 19-i értékelésében a cikkíró máris megpróbált relativizálni.

Tessék már megmondani: alig 24 órával a valóban szenzációs győzelem után tényleg erről kellett értekezni?

„Détári, majd Sallai tolja meg nagyon finoman, Esterházy. De kár, be kéne adni Marci, úgyis van. Nyilasi, nincs bent... de ez igen és Kiprich a második gólját lövi. Bravó, Jóska. 2-0. 34. perc. Itt a nyerő ember. Esterházy megforgatja, leülteti, és Nyilasi már befejelhetné, de pont Konciliának. Aztán Nyilasiról Kiprich elé vágódik, Kiprich csúszik, megy, odaér és még éppen időben ér oda. Már egy picit megijedtem, hogy Nyilasi kihagyta a helyzetet, hogy megint megmenekül az osztrák kapu a góltól, de Nyilasi továbbment, és így van lehetősége Kiprichnek, hogy a második magyar gólt lője a Hanappi-stadionban" (Knézy Jenő.)

A külföldi lapok kissé más hangvételben írtak a szenzációs magyar teljesítményről. A spanyol El Pais kiemelte, hogy Európából elsőként a magyar csapat jutott el a mexikói vb-re. A Radio Nacional nevű spanyol rádióállomás sportriportere egyenesen úgy fogalmazott, hogy

a világbajnokságon jó lenne elkerülni Magyarországot.

Az angol lapok szintén nagy terjedelemben foglalkoztak a meccsel. A Daily Mail azt írta, hogy Détári Lajos gólja volt a pecsét a Mexikóba utazó magyar játékosok útlevelében.

„Jön a labda, Détári rá tud-e dőlni? Visszahúzza, gól! Nagyszerű, micsoda Détári-gól, hát itt csupa klasszis megoldást látunk ma. A legutóbbi bajnoki fordulókban Détári szenzációsan játszott, s hogy nem véletlen a jó forma, micsoda gól, kérem. Ahogy ez meg van írva a nagykönyvben. Az olyan játékos, aki ilyen hidegvérrel, ilyen megoldást választ...mutat egy lövőcselt, visszahúzza, átteszi a másik lábára, Koncilia ott toporog előtte, de hiába. Nincs mese." (Knézy Jenő.)

Ekkor már a 6000 magyar szurkoló folyamatos Mexikó, Mexikó kiabálással szórakoztatta önmagát és hergelte a játékosokat. Amikor pedig a svájci bíró lefújta a meccset, olyan öröm vette kezdetét, amelyet nagyon régen láttunk.

Nyilasi Tibor kapura tör az Ausztria-Magyarország világbajnoki selejtező mérkőzésen a bécsi Hanappi-stadionban. A magyar csapat megnyerte a mérkőzést 3:0-ra. MTI Fotó: Németh Ferenc Forrás: MTI/Németh Ferenc

Mezey Györgyöt a játékosai a levegőbe dobálták, miközben az osztrák tévések a lefújás után szinte azonnal beadták a vége főcímet és elvették a képet. Knézy Jenőnek is el kellett búcsúznia. Más volt akkor a világ. Ma egy ilyen diadal után másfél óráig hallgatnánk a nyilatkozatokat, az értékeléseket.

Akkor pillanatok alatt magunkra maradtunk, hogy ki-ki vérmérséklete, tudása szerint próbálja meg feldolgozni azt, ami Bécsben történt.

1985. április 18-án, csütörtökön boldogan és büszkén mentem reggel az iskolába. A folyosón, az osztályteremben, a tornaöltözőben egyetlen téma volt aznap: hogyan győzte le 3-0-ra Magyarország Ausztriát az előző estén a bécsi Hanappi-stadionban. Mi a magunk módján próbáltunk örülni. Aztán elolvastunk egy Nyilasi Tiborral készített interjút a Képes Sportban, amelynek egy bekezdését most ideteszem, hiszen aligha van olyan olvasó, aki erre emlékezne. Vissza is szálltunk a földre, rögvest.

Mezey György, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya örül a Magyarország-Ausztria világbajnoki selejtező mérkőzés végén a bécsi Gerhard Hanappi Stadionban Forrás: MTI/Németh Ferenc

„Még ezután a mérkőzés is volt, aki cinkosan elárulta nekem, hogy ő jól tudja, a második gól előtt lepattintottam Konciliáról a labdát Kiprich elé, mert ugyebár mégsem akartam gólt szerezni az osztrákok ellen.

Arról sem írtunk sokat – s akkor, 1985 áprilisának közepén nem sejtettük -, hogy

ennek a csapatnak ez lesz az utolsó olyan tétmérkőzése, amelyre így lehet emlékezni.

Mert a következő vb-selejtezőn, 1985. május 14-én, Budapesten kikaptunk Hollandiától, az utána következő tétmeccs pedig már a szovjetek elleni 0-6 volt a mexikói világbajnokságon. Ezt ugyan követte még egy diadal Kanada ellen (2-0), de a mexikói vb-n több siker már nem jutott Magyarországnak, amely nem került a 16 közé és hazautazott. Még döbbenetesebb, hogy a következő sikeres tétmeccse a csapatnak az 1987. február 8-i Ciprus-Magyarország Eb-selejtező volt, amelyen már Verebes József irányította a magyar válogatottat. De addigra már szétzavarták a Mezey-féle válogatottat, azaz a fürdővízzel a gyereket is kiöntötték. Kár volt. De ezt már csak mai fejjel írhatjuk le. Akkor senki sem akadt, aki felemelte volna a szavát.

Egy másik április 17-e

1991.április 17. is nevezetes dátum volt a magyar labdarúgó-válogatott történetében. A csapat ekkor játszotta az első meccsét a szovjetekkel azok után, hogy 1986-ban Mexikóban 6-0-ra nyertek ellenük Jakovenkóék. A Népstadionban 1991. április 17-én 60 ezer néző gyűlt össze. A felfokozott várakozás annak szólt, hogy a Mészöly Kálmán vezette társaság ennek az évnek az elején 4-2-re legyőzte barátságos meccsen a spanyolokat Santanderben. Meg annak, hogy 1990 őszén 1-1-et játszottunk hazai pályán a vb-bronzérmes olaszokkal az Eb-selejtezőn. A Népsport az Év meccsének kiáltotta ki a 91-es magyar-szovjetet. A sportsajtó a végletekig felspannolta a közvéleményt. Ezek után óriási volt a csalódás, mert a szovjet csapat Mihajlicsenko góljával 1-0-ra nyert a Népstadionban. Ezzel a magyar együttes Eb-selejtezős reményei egy pillanat alatt szálltak el.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.