„Előttem van a pillanat, ahogy beállok a Leverkusen ellen,
de a bemutatkozásomat megelőző hét is, ahogy készülünk, edzőmeccset vívunk a Kaiserslautern ellen a bajnokit várva. Januárt írtunk, hét nappal korábban érkeztem Madridból" – idézte fel Szalai Ádám a Képes Sportnak az első perceket a Bundesligában. Hozzátette, a mai napig elfogja az egészséges drukk minden egyes mérkőzése előtt, akkor sem volt másképp.
Szalai Ádám arra már nem emlékszik, Thomas Tuchel mit mondott, amikor az oldalvonal mellett állt a bevetésre várva, de elárulta, hogy sokat köszönhet a PSG jelenlegi trénerének.
„Thomast ifista korom óta ismerem, ő volt a másodedző a Stuttgart korosztályos csapatában, amikor odakerültem.
A közös múlt sokat segített a beilleszkedésemben, az szintén, hogy Lőw Zsolt is a Mainzban futballozott akkor."
A beszélgetésből kiderült, hogy Edinson Cavani sérülése után nem ajánlotta be magát a PSG-hez Szalai, ugyanis szerinte a barátságot és a munkát nem szabad összekeverni. Majd egy másik fiatal német edző, Julian Nagelsmann neve is előkerült.
„Valóban az, mindketten nagyon nagy hatással voltak a karrieremre, mindketten tágították a horizontot, minden héten, de talán minden egyes nap képesek voltak valami újat mutatni."
"Julian azért is különleges, mert vele a harminchoz közel, illetve túl a harmincon dolgozhattam együtt, megtapasztalva már egy s mást, mégis rendre meg tudott lepni valamivel" – mondta a magyar válogatott támadó, majd hozzátette, hogy lehetelten választani a két edző küzül, már csak azért is, mert Tuchel tíz évvel ezelőtt edzette, azóta pedig Dortmundot is, most pedig Párizsban világsztárokkal dolgozik, rengeteget fejlődött. Szalai ezt követően magáról is ejtett pár szót.
„Engem azért sosem elsősorban a gólok határoztak meg. Egy csatár esetében nyilván nagyon fontos a gól,
én is rendkívüli kvalitásnak gondolom, ha valaki mindig, minden helyzetből képes betalálni, és persze én is bevettem néhányszor a kaput, de az edzőim is az egyéb erősségeimet értékelték, hogy milyen pozíciót veszek fel a pályán, hogy miként csinálok helyet a társaknak, hogy jellemez egyfajta mentális erő, amivel a nehéz helyzetekben is a csapat segítségére lehetek."
A Kaiserslautern elleni súlyos sérülésével kapcsolatban elmondta, hogy
kevesen gondolták akkor, akár csak hobbiszinten is folytatni tudja a futballt,
de hatalmas munkával és a megfelelő hozzáállással sikerült a Bundesligában, ráadásul magas szinten folytatnia.
Szalai elárulta, hogy máig a Schalkéhoz köti az egyik legmeghatározóbb élménye, amikor a Bajnokok Ligája selejtezőjében a PAOK ellen kiharcolták a főtáblára jutást.
Igaz, hogy adtam egy gólpasszt és szereztem két gólt, de pazar akciók végén találtam be, csak a kapuba kellett passzolnom a labdát. Nem ezért nagy élmény, hanem mert mindenki ezt akarta,
a játékosok, a klub, valamennyi szurkolónk, és mi megvalósítottuk a vágyakat. Gyerekkori álmom volt a Bajnokok Ligájában szerepelni, megadatott, és akkor is csodálatos emlék, ha a nyolcaddöntőben jött aztán a Real."
A Hoffenheimben töltött időről elmondta, két korszakra bontható: az elsőben a számos nehézséggel küzdő klub a kiesés elkerüléséért harcolt, a másodikban viszont az európai kuparészvételért. És hogy mi motiválta a Mainzba igazolást?
„A futballban előfordul, hogy az új edzővel nem egyezik az elképzelésed, ez egyáltalán nem ritka, úgy láttam jónak, hogy az aktív pályafutásom utolsó éveinek jót tenne a környezetváltozás, történetesen a Mainz.
Nemcsak a karrierem, az életem meghatározó tíz éve volt ez, ebben az évtizednyi időszakban nőttem fel, lettem gyerekből férfi,
ezalatt érett meg a gondolkodásom. A tízet persze kibővíthetjük tizenhatra, amelyet Magyarországtól távol töltöttem. Ezalatt határoztam el, amíg játszom, arra törekszem, hogy a lehető legmagasabb szinten futballozzam."
A Bundesliga csapatai elkezdték a kiscsoportos foglalkozásokat, ami azt sejteti, a karantén után nemsokára akár a bajnokság is beindulhat, elsőként a topligák közül.
„Két hét otthonlét után két hete edzünk már ötfős csoportokban, távolságot tartva, tehát nincsenek párharcok, olyan gyakorlatok, amelyek fizikai kontaktussal járnának. Mindenki külön öltözik, nem is az edzőcentrumban fürdünk, de
mindenkinek máris sokkal jobb a hangulata. A Bundesligában úgy gondolják, három hét múlva talán lehet már zárt kapus bajnokikat rendezni,
persze most nem ez a legfontosabb, sokkal inkább az, hogy minél kevesebben betegedjenek meg, még inkább pedig, hogy a halálozások száma csökkenjen. Vannak tehát sokkal fontosabb dolgok is annál, mint hogy mikor folytatódik a Bundesliga, és azért veszélyforrás a zárt kapus mérkőzések esetén is lenne, mert egy-egy meccsre biztosan összeverődnének néhányan, együtt néznék a tévében. Úgyhogy elég sok egyelőre a kérdőjel."