Volt, akinek nem engedték, hogy jobb lábbal érjen labdához
Az ausztráliai Perthben megrendezett világbajnokságon szereplő magyar kispályás labdarúgó-válogatott tagjairól azt már tudhatjuk, hogy a pályán kiválóan teljesítenek, ám azt talán kevesebben tudják, hogy kik azok a játékosok, akik eddig nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Négy játékost választottunk ki, az ő történeteik következnek.
Ladányi Dávid: Az egész életemet végigkísérte a kispályás foci
„Szandaszőlősi vagyok, a pályafutásom pedig Szolnokon kezdődött. Érdekesség, hogy 13-14 éves koromig nem nagyon nagypályáztunk, a kispályás fociban értünk el jó eredményeket, például a Diákolimpiát is megnyertük. Csapattársam volt Tóth Bence is, aki a Fradiban is megfordult. Ezt követően a Szolnoki MÁV utánpótlásába kerültem, ott jött a debreceni lehetőség. A Lokinál már nem nagyon jöttek össze a dolgaim.
Ezt követően több helyen is megfordultam, Tiszaújvárostól Nagyhalászig, ahol négy éve vagyok a megyei első osztályban. Ami a kispályás focit illeti, az egészéletemet végigkísérte, nagyon szeretem az 5+1-et.
Barabás Miklós: Apám nem engedte, hogy jobb lábbal érjek a labdához
„Gyerekkoromban édesapám mindig kivitt a játszótérre, és nem engedte, hogy jobb lábbal érjek a labdához, mivel bal lábbal csak a buszra szálltam, semmi másra nem volt alkalmas. Emiatt mindig sírtam, de így utólag nagy hálával tartozom érte, mai napig azt gondolják, hogy ballábas vagyok. A BVSC-ben nevelkedtem pár évig, többek között együtt játszottam Gulácsi Péterrel is.
Viszont utána inkább teniszeztem versenyszerűen a foci helyett, így elég hosszú időszak kimaradt nekem. Fucsovics Mártonnal nem játszottam, mert két évvel az én korosztályom alatt volt. Húsz évesen kezdtem el kispályázni, előtte
a gimnáziumban már odáig jutottam, hogy még testnevelés óra alól is felmentést kértem, mert nem akartam megizzadni.
Mivel édesanyám orvos, így nem volt nehéz dolgom. A futsalt is kipróbáltam, de nem játszottam teljes szezonokat, inkább csak egy-egy meccset. A nagypályás labdarúgást nem erőltettem, mivel túl keveset találkozik az ember a labdával, így az nem jött be nekem.
Sikur Lajos: Alacskától Ausztráliáig
„Egy Borsod megyei kis faluból, Alacskából származom. A labdarúgó karrierem Diósgyőrben kezdődött, az utánpótlástól kezdve eljutottam az NB I-ig, ott töltöttem az életem nagy részét.
Az élvonalban három alkalommal léphettem pályára, Veréb György volt a kapusedzőm, őt senkinek sem kell bemutatni.
Ezt követően felkerültem Budapestre, ahol a nagypályás felnőtt profi része megszűnt számomra a labdarúgásnak, amelyet a futsal váltott fel.
Az Aramisban töltöttem kilenc évet, több mint 600 mérkőzés van a hátam mögött. Azt, hogy ez így alakult, Kövesfalvi Istvánnak köszönhetem. Diósgyőrben az elsőszámú kapus, Takács Tamás megsérült, így a helyére hozták Kövesfalvit.19 éves koromban nagy lehetőség előtt álltam, végül így nem tudtam bizonyítani.
Az életemben már nem tölt be akkora szerepet a labdarúgás, de semmiképpen nem hagynám itt a válogatott addig, amíg azt nem mondják, hogy már nincs rám szükség.
34 éves vagyok, még van öt jó, és négy rossz évem, remélem Nagy Lajos is így gondolja.
Seregy Tamás: Thomas Doll is akart engem
„Az óvodában ismerkedtem meg a labdarúgással, majd az édesapám elvitt a Baráti Bőrlabda nevű utánpótláscsapathoz. Azonban az első edzés után sírva mentem haza, mert nem igazán tetszett, így azt mondta, akkor hagyjuk abba és többet nem is mentem edzésre. Amikor bekerültem az iskolába szünetekben fociztam, de nagyjából ennyi volt számomra a foci. Általános iskola 4. osztályban jutott el odáig édesapám, hogy azt mondtad, ha kitűnő leszek, akkor mehetek edzésre. Sikerült ezt az elvárást teljesítenem, úgyhogy a Kelennél elkezdtem játszani. Pár éven belül megkaptam a 10-es mezt is, csapatkapitány lettem, így az utánpótlás-vezetőnk azt tanácsolta,
menjek el a Fradihoz próbajátékra. Édesapám azt mondta, hogy valószínűleg nem kellek nekik, de akkor lássuk, hogy hol tartok.
Egy hét próbajáték utána leigazoltak, bár ők küldtek, a Kellenél teljesen meglepődtek ezen.
Egészen az U19-ig ott játszottam, nemzetközi tornákon is részt vettem a csapattal. Amikor az U19-be kerültem, akkor kezdődtek a problémák. Hatan maradtunk fiatalabbak, akik sem ott, sem az NB III-as csapatban nem játszottak, mert az egy évvel idősebbek kaptak lehetőségek, így egy évig csak edzettünk, többek között Lipcsei Péter kezei alatt. De talán nem is ez a legérdekesebb sztori az eddigi pályafutásomban.
A Fradi akkori edzője, Thomas Doll ugyanis három játékosra, köztük rám felfigyelt az egyik nemzetközi tornán a Lazio ellen. Fel is szeretett volna vinni minket edzeni, majd kipróbálni az egyik Ligakupa-meccsen, de mivel nem volt profi szerződésünk, így Theo Schneider azt mondta, nem lehet.
Így hárman az NB III-as csapatból bizonyíthattak. Ezt követően a futsaloztam két évet az NB II-ben, az 5+1-es focival pedig a Kaminokupán keresztül ismerkedtem meg, a Mates Team csapatában játszottam" – mondta a 21 éves Seregy Tamás, aki még közel sem adta fel az álmait, szeretne visszatérni a profi foci világába.
A magyar kispályás labdarúgó-válogatott szombaton reggel 7 órakor Afganisztán ellen zárja a csoportmérkőzéseket Perthben.