Vágólapra másolva!
Amikor 40 évvel ezelőtt bajnok lett a Hamburg, és a német szövetségben eldöntötték, hogy az UEFA Kupába az ezüstérmes Stuttgartot, a bronzérmes Kaiserslauternt, a negyedik Bayern Münchent, az ötödik Eintracht Frankfurtot, valamint a Bundesligában csak tizedik, ám az UEFA Kupát akkor, 1979-ben megnyerő Borussia Mönchengladbachot nevezik, nem is sejtették, hogy ezzel egy olyan történelmi névsort postáznak, mely az idők végezetéig benne lesz a futball aranykönyvében.

Ugyanis mind az öt csapat bejutott a legjobb nyolc közé, és az elődöntőben csak Bundesliga-csapat volt. Fantasztikus, felülmúlhatatlan és vélhetően megismételhetetlen teljesítmény.

Kontinensünk labdarúgását azokban az időkben a nyugatnémetek uralták.

Igaz, a válogatott a 1972-es Eb- és 1974-es vb-győzelem után (generációváltás idején) 1978-ban csúnyán leégett Argentínában, de ettől még a legerősebbek között tartották nyilván. A klubcsapataik pedig szárnyaltak az európai kupákban. A Bayern három egymást követő évben BEK-et nyert, a Gladbach ugyanott döntőt játszott, majd UEFA Kupát nyert, a Hamburg pedig az (azóta megszüntetett) KEK-sorozatban ért a csúcsra. 1979-ben három csapat, a Hertha, a Duisburg és a Gladbach is ott volt a mai Európa-liga elődjében a legjobb négy között, végül a Borussia el is hódította a serleget, ezért is indulhatott a megszokott négy helyett öt német csapat a 1979-80-as sorozatban.

És ritka erődemonstrációt tartott. Ősszel az ötök végiggázoltak a mezőnyön.

Egyebek mellett eltüntették a sorozatból az Aberdeent, a Torinót, az Intert, a Sportingot, a Feyenoordot és az előző évi döntős Crvena zvezdát. Tavaszra a Saint-Etienne, a Zbrojovka Brno és a Lokomotív Szófia mellett csak német csapat maradt versenyben. Ha a kiírás lehetővé tette volna pl. nyolc német csapat nevezését, akkor nincs kizárva, hogy a szintén a kontinens elitjébe tartozó (ezt az előző évi sorozat bizonyította) Hertha, Duisburg és mondjuk a Német Kupát 1979-ben és 1980-ban megnyerő Düsseldorf kiszorította volna a legjobb 8 közül az említett francia, bolgár és csehszlovák csapatot. Ám csak öt német lehetett ott, így a Gladbachra várt a Saint-Etienne, a Frankfurtra a Brno és a Stuttgartra a Szófia kiütése. Megtörtént, a három párharc hat meccséből ötöt német alakulat nyert. A negyedik párban a Bayern München 0-1, 4-1-el búcsúztatta a Kaiserslauternt. Így sajátította ki magának a Bundesliga az UEFA Kupát 1980 tavaszán.

Hiába nyert otthon 2-0-ra a Bayern, végül a Frankfurt örülhetett Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Klaus-Dieter Heirler

Az így Bundesliga-kupává vált európai sorozatban az elődöntők első mérkőzésein az otthon játszók szereztek előnyt:

Bayern München - Eintracht Frankfurt 2-0
VfB Stuttgart - Borussia Mönchengladbach 2-1.

A visszavágók közül az utóbbi volt a simább: a Gladbach Lothar Matthäus és Winnie Schäfer góljaival 2-0-ra nyert, így a címvédő döntőbe jutott. A másik visszavágó viszont óriási csatát hozott. A 87. percig csak 1-0-ra vezettek a frankfurti sasok, ekkor azonban Bruno Pezzey kiegyenlített. A hosszabbítás örökre emlékezetes, félórás őrülettel ajándékozta meg a focirajongókat. A csereként beálló Harald Karger 103. percben szerzett góljával a Frankfurt állt továbbjutásra, két perc múlva Dremmler találatával a bajor alakulat, majd újabb két perc elteltével ismét a hazai gárda, újra Kargernek köszönhetően. A végeredményt Werner Loránt állította be, így lett a 90 perc utáni 2-0-ból 5-1, összesítésben 5-3. Így az

Augenthalerrel, Breitnerrel, Rummenigge-vel, Dieter Hoeness-szel felálló müncheni gárda nem jutott a döntőbe.

Ott az első meccset a Gladbach nyerte otthon 3-2-re. A visszavágón sokáig őrizték ezt az előnyt az akkor még nyeretlen elsőéves (egyébként még játékoskorú, 34 éves) és így rutintalan edző, Jupp Heynckes játékosai, ám a túloldalon ülő Friedel Rausch húzott egy váratlant a hajrában. Akárcsak az elődöntőben. A 77. percben lehozta csapata sztárját, Norbert Nachtweint (róla még lesz szó), és beküldött a helyére egy teljesen ismeretlen 19 éves gyereket, Fred Schaubot, akinek ez volt az első nemzetközi szereplése. És négy perc múlva szerzett góljával megnyerte a kupát a Frankfurtnak. A hős Schaub később nem futott be nagy karriert, és sajnos nagyon fiatalon autóbalesetben életét vesztette. Ám az Eintrachtban játszottak a mai rajongók által is ismert focisták. A védő Karl-Heinz „Charly" Körbel, aki máig a legtöbb Bundesliga-találkozón lépett pályára, 602-ön, ez valószínűleg örökre felülmúlhatatlan szám. Ott volt a később ismert edzővé váló Werner Loránt, az első Németországban játszó koreai, Bum-kun Cha és az 1974-es világbajnok csapat tagja, Bernd Hölzenbein.

Jürgen Pahl, a Frakfurt egykori kapusa Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Sven Simon

Tagja volt az ünneplő Frankfurtnak két olyan játékos is, aki meglehetősen komoly áldozatot vállalt azért, hogy a Bundesligában szerepeljen.

A kapus Jürgen Pahlról, illetve a középpályás Norbert Nachtweinről van szó. Előbbi egy Teuchern, utóbbi egy Sangerhausen nevű településen született és ismerkedett meg a labdarúgással, és ugyan arról nehéz fogalmat alkotni ennyi idő elteltével, hogy ezek mennyire voltak élhető, szerethető helyek, viszont egy hibájuk biztosan volt – a nevezett települések a Német Demokratikus Köztársaság területén voltak. Ott, ahol csak a lózungok szintjén létezett a demokrácia, és ahol egy tehetséges labdarúgó esetleg kaphatott egy kétszobás lakótelepi panelcsodát, meg egy soron kívüli Trabant-kiutalást (a legjobbak talán még Wartburgot is), ám komoly tőkefelhalmozásra alig volt esély.

Ezt igen korán felismerte Pahl és Nachtwein is. És amikor 1976 októberében Törökországban játszottak az NDK U21-es válogatottjának tagjaként, máig nem publikált módon az NDK helyett az NSZK-ba tértek haza. Ha lett volna kedvük viccelni elhagyott hazájukkal, mondhatták volna, hogy ők az Odera-menti Frankfurtba (ez az NDK területén volt) igyekeztek, de rossz ajtón mentek be a reptéren, így keveredtek a Majna-menti Frankfurtba. Az NDK futballszövetségének illetékes elvtársai szintén nem voltak humoros kedvükben, de

csak egyéves eltiltást tudtak elintézni a két disszidensnek. Így ők részesei lehettek a frankfurti focitörténelem legnagyobb sikerének.

Pahl ennél komolyabb dolgot nem is ért el pályafutása során, ám Nachtwein sokra vitte. Az Eintrachttal vívott 120 Bundesliga-bajnoki után a Bayern Münchenhez igazolt, akkora összegért, amelynél addig csak két alkalommal fizettek többet futballistáért Németországban. A müncheni sztárcsapattal négyszer is bajnoki címet ünnepelhetett, és 1987-ben BEK-döntőt vívott. Sokak szerint az 1980-as évek egyik legjobb német focistája volt, ám nem volt tagja sem az 1980-ban Európa-bajnoki címet szerző válogatottnak, sem az 1982-ben és 1986-ban vb-döntőt vívónak. Sőt, soha nem volt válogatott, és ennek igen prózai és szomorú oka van. Hiába lett teljes jogú NSZK-állampolgár, és új hazája hiába nem ismerte el idegen országnak az NDK-t, a FIFA másképp gondolkozott. A svájci csinovnyikok az NDK U21-es válogatottban való szereplése miatt nem engedték, hogy egy másik ország nemzeti csapatának mezében is pályára lépjen. A német egyesítés idején pedig (amikor ez már nem lett volna gond) túl volt a csúcson. Így neki az a Frankfurttal elért UEFA Kupa-győzelem volt pályafutása legnagyobb diadala a nemzetközi színtéren. Arra az 1980-as évre persze nemcsak ő emlékszik jó szívvel, hanem mindenki Németországban.

Megismétli a 39 évvel ezelőtti sikerét a Frankfurt? Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Elmar Kremser/Sven Simon

A UEFA Kupa kisajátítása után a német válogatott nyáron az Európa-bajnoki címet is megszerezte. A történelmi tettet végrehajtó négy német csapat azóta is kisebb-nagyobb mértékben meghatározója hazája bajnokságának, ám csak a Bayern München tartozik folyamatosan a kontinens szűken vett elitjébe. Az Eintracht Frankfurt most tesz egy kis kirándulást ismét ezen a tájon, elődöntőt játszik az UEFA Kupa jogutódjában, az Európa-ligában.

Ez lesz-e számára a csúcs ezúttal, vagy esetleg megismétli a 39 évvel ezelőtti sikerét?

Erre a kérdésre a következő napok adják meg a választ.