Kikukkantottak a Vasfüggöny mögül: a nagyszombati futballcsoda

Az 1960-as években senki nem kapta fel a fejét, ha az újságban azt olvasta, hogy egy kelet-európai csapat bejutott a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) elődöntőjébe. Azt ugyanakkor nem állítjuk, hogy ugyanez a Spartak Trnava nevével ne lett volna hírértékű. Miközben, talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a valaha volt egyik legjobb csehszlovák csapat dübörgött át Európán, hogy a mese végén, hajszál híján még a Cruyff-fal, Piet Keizerrel felálló, Rinus Michels irányította legendás Ajaxot is elkapják.

„Ha csak a helyzeteik felét belövik, most a BEK-döntőjére készülhetne a Spartak Trnava" – írták a csehszlovák lapok 1969. április 25-én, miután a nagyszombatiak 2-0-ra legyőzték az Ajaxot. Kellett volna még egy gól a hosszabbításhoz, és akkor ki tudja, mi lesz a mese vége.

Az 1923-ban alapított nagyszombati (Trnava) futballcsapat 1953-ban vette fel a szocialista blokkban jól csengő Spartak nevet, miután a kommunista államosítás és iparosítás jóvoltából addigra volt már minden Sokoltól Zománcig (bizony, ZTJ Kovosmalt Trnava, csodálatos név).

Vörös (és fekete) vér folyik az ereikben Forrás: Spartak Trnava

A csapat, ezzel nyilván senkinek nem mondunk újat, a csehszlovák bajnokságban próbált megkapaszkodni, és valamilyen eredményt elérni. Kivétel volt ez alól az 1938 és 1945 közötti időszak, amikor Csehszlovákia szétdarabolása folytán az önálló életre kelt szlovák bajnokságban vitézkedtek a „szlovák Róma" néven is emlegetett város focistái.

Maradjunk annyiban, nem volt könnyű dolguk. Az 1925-től létező csehszlovák bajnokságot először 1949-ben tudta megnyerni szlovák csapat (NV Bratislava), máskülönben teljesen kisajátították a ligát a cseh, sőt a prágai csapatok. A pozsonyiak sikeréig csak a Sparta és a Slavia Praha osztozott a bajnoki címeken, leszámítva az 1927-28-as kiírást, amikor a szintén prágai Viktoria Zizkov örülhetett. De ez így volt természetes, miután a második világháború előtt a csehszlovák futball – ahogy a többi ún. Duna-menti ország, azaz Ausztria, Magyarország és Jugoszlávia focija is – Európa, egyúttal a világ élmezőnyébe tartozott.

Nem véletlenül játszottak a csehszlovákok vb-döntőt 1934-ben, jutott elődöntőbe ugyanezen a tornán Ausztria, hogy négy évvel később a mieink is döntőt játszhassanak.

A második világháború után a keleti blokk elszigetelődése, és a nyugat-európai országok gazdasági megerősödése miatt némileg átrendeződtek az európai foci erőviszonyai, amit az 1954-es vb-döntőben az Aranycsapat NSZK elleni veresége szimbolizált a leginkább. A klubcsapatok versengésében ez a változás kicsit lassabban ment végbe, köszönhetően annak is, hogy kevesebb ország, kevesebb csapata jutott szóhoz, az erős bajnokságok nem szállták meg három, négy csapattal a sorozatokat, ahogy teszik most a Bajnokok Ligájában.

Az 1955-ben elindított Bajnokcsapatok Európa-kupájában persze kezdettől ott basáskodott a Real Madrid, de azért az elődöntőbe átlagban minden második évben eljutott egy kelet-közép-európai csapat – egészen 1999-ig, amikor a Rebrov-Sevcsenko-féle Dinamo Kijevvel lezárult ez a korszak. Crvena zvezda, Vasas, Rapid, Győri Vasas ETO, Partizan Beograd, Dukla Praha, Legia Warszawa, Újpesti Dózsa, CSZKA Szófia, Widzew Łódź, Dinamo Kijev, majd a nyolcvanas évek príma román csapatai, a Dinamo és a kiírást 1986-ban meg is nyerő Steaua Bucuresti.

Anton Malatinsky szobra a róla elnevezett nagyszombati stadion előtt:

Inclusief mooie regenjas, standbeeld van trainer Anton Malatinsky, naamgever van het stadion in Trnava. Was van ‘76 tot ‘78 trainer van FC Den Haag...#slwned#oranjepic.twitter.com/F64w74K2Ls

— Pascal Kamperman (@PascalKamperman) May 31, 2018

De kanyarodjunk vissza Nagyszombatra, ahol 1963-ban Anton Malatinsky ült le a kispadra, pontosabban tért vissza, miután 1956-60 között már edzősködött, játékosként pedig kétszáznál is több mérkőzésen húzta magára a Spartak mezét.

Malatinsky óriási lelkesedéssel kezdett hozzá egy új csapat felépítéséhez, amellyel rögtön feljutott az élvonalba, ahol előbb tizedik, majd hatodik, az 1966-67-es kiírásban pedig bronzérmes lett. Ennél sokkal nagyobbat szólt, hogy a Spartak megnyerte a közép-európai csapatok számára kiírt Mitropa Kupát. Európa első nemzetközi klubtornája a magyar mellett jugoszláv, román, csehszlovák, osztrák, svájci és olasz együtteseket vonultatott fel. A győzelmével zárult kiírásban a Spartak sorrendben a Honvédot, a Laziót, a Fiorentinát és az Újpesti Dózsát verte meg – egyik sem volt amatőr csapat,

pláne nem az az Újpest, ahol ekkor már összeállt a Fazekas, Zámbó, Göröcs, Bene, Dunai II.

támadósor, amelynél hatékonyabbat aligha találunk a magyar foci történelmében. A Spartakban viszont Jozef Adamec és Ladislav Kuna járt a termelési verseny élén.

Kuna és Adamec

Előbbi a klubban lejátszott mérkőzések (428), míg utóbbi a lőtt gólok (139) számában vezeti a nagyszombati örökrangsort. A 44-szeres csehszlovák válogatott Adamec tagja volt az 1962-ben vb-ezüstérmes csapatnak, és főszereplője a Spartak öt csehszlovák bajnoki címének, „bemelegítésként" pedig a Dukla Prahával is nyert két bajnokságot (1962 és 1963), négyszeres csehszlovák gólkirály. Edzőként már nem volt ennyire sikeres, 1977 és 2008 között összesen hússzor cserélt csapatot, négyszer ült le a Spartak kispadjára, de irányította többek között a DAC-ot (1996-97), a Slovant, az Inter Bratislavát, a Bohemianst és a szlovák válogatottat (1999-2002) is. 2018. december 24-én, 77 éves korában halt meg. Ladislav Kuna 1964-től 1980-ig játszott Nagyszombaton, majd visszavonulása előtt még három évet töltött az Admirában. Ő is részese volt persze mind az öt csehszlovák bajnoki címnek, 47 válogatott meccsen 9 gólt szerzett. Az 1970-es vb-n tagja volt a csoportkörben búcsúzó csapatnak.

A következő évben, azaz az 1967-68-as szezonban egy kiadós jugoszláv körutazás végén – az AS Roma mellett a Zseljeznicsar Szarajevó, a Vardar Szkopje és a belgrádi Crvena zvezda voltak az ellenfelek – a csapat második lett a Mitropa Kupában, de ami ennél sokkal fontosabb, fennállása során első ízben bajnoki címet ünnepelhetett, így elindulhatott a BEK 1968-69-es kiírásában.

Az európai szövetség (UEFA) is érezhette a 20. század második világháború utáni legfontosabb „idényét" – csúcsra járt a vietnami háború, meggyilkolták Martin Luther Kinget és Robert Kennedyt, terrortámadások Európában, miközben a mozikban a 2001: Űrodüsszeiát és a Majmok bolygóját vetítették, a Beatles kiadta utolsó lemezét (White Album), visszatért Elvis Presley, a Rolling Stones pedig letarolta a rockzenét a Beggars Banquet című lemezzel. A következő évben pedig jött Woodstock és a „szerelem nyara".

Az UEFA először engedélyezte, hogy a meccsek folyamán bármikor végre lehessen hajtani két cserét, kőbe vésték a kéthetente szerdai játéknapot (milyen romantikusan hangzik még ma is: kupaszerda), és bevezették az idegenben lőtt gól szabályát.

Ernest Wilimowski, Paolo Rossi, Lionel Messi és Jozef Adamec tudott mesterhármast szerezni a brazilok ellen (1968. június, Pozsony: Csehszlovákia–Brazília 3-2).

Deeply saddened by the news of passing of Jozef Adamec. The Player, the Fighter, the (Top)Scorer. The Legend of @SpartakTrnava1, Slovak and Czechoslovak football. For me, the Legend of all legends. @sfzofficial@ceskarepre_cz@[e-mail]/IHAGguWNol

— Boris Greguška (@Boris_Greguska) December 24, 2018

Az iménti kis felsorolásból azonban kimaradt egy, az egész 1968-69-es kiírást alapjaiban befolyásoló esemény: az 1968. január 5-től, Alexander Dubcek kinevezésétől augusztus 21-ig tartó prágai tavasz, az „emberarcú szocializmus" megteremtésére tett kísérlet, mely a Varsói Szerződés csapatainak bevonulásával ért szomorú, de előre megjósolható véget. Az UEFA a következő kupaszezon kiírásaiban előbb összesorsolta a megszállásban részt vevő – csak Románia maradt távol a „baráti hadgyakorlattól" – országok csapatait, majd kizárta őket.

Ki vagytok zárva!

A zvezda, a Carl-Zeiss Jena (NDK), a Dinamo Kijev (szovjet), Ruch Chorzów (lengyel) és a Levszki Szófia (bolgár) mellett a magyar bajnok Ferencváros sem indulhatott a BEK-ben. Fölösleges a mi lett volna, ha kezdetű morfondírozás, de azért, ha megnézik ezt a névsort, amihez, ha hozzátesszük, hogy nagyjából ez a csapat nyerte meg 1965-ben Torinóban a Juventust legyőzve a Vásárvárosok Kupáját, majd jutott be a döntőbe (és maradt alul a Leeds Uniteddel szemben), akkor azért eljátszhatunk a gondolattal, hogy, ha a Spartaknak sikerült...

A július 10-én megtartott első sorsolás alapján a Ferencváros a Celticcel találkozott volna, az augusztus 30-án megtartott új sorsolás után pedig Levszkire készülhettek Alberték – de csak tíz napig, mert szeptember 10-én az UEFA végrehajtó bizottsága valamennyi kupaküzdelemből kizárta a Csehszlovákia megszállásában részt vevő országok csapatait.

A bajnoki cím után távozó Malatinsky helyére leülő Ján Hucko vezette nagyszombatiaknak így azért nem volt olyan nehéz útjuk a legjobb négyig. Az első körben az ekkor még korántsem félelmetes Setauát lőtték ki (1-3, 4-0, az odavágó gólját Kuna lőtte, a visszavágón pedig Adamec triplázott), majd a következő körben a még állva maradt 13 rivális közül megkapták a legkönnyebbet, a finn Reipas Lahtit (a Milan és a Benfica játék nélkül jutott a nyolc közé). Itt aztán már nem volt irgalom: 9-1 idegenben, 7-1 hazai pályán, a 16-2-es siker a BEK (BL) történetének holtversenyben második legnagyobb összesített különbségű sikere. A harmadik körben, azaz a negyeddöntőben a görög bajnok, AEK Athén volt az ellenfél, és a nagyszombati 2-1-es győzelem nem volt éppen életbiztosítás a görögországi visszavágó előtt.

Klubtörténelem szlovákul, de klassz archív felvételekkel:

Csakhogy a Spartak nem rezelt be a majd' harmincezer görög drukkertől, és Valér Svec (aki az 1970-71-es szezonban már edzőként lett bajnok a Trnavával) góljával az első félidő végén megszerezte a vezetést. A görögök csak negyedórával a lefújás előtt tudtak egyenlíteni, azaz a Spartak első szlovák és második csehszlovák (két évvel a Dukla Praha után) csapatként bejutott a BEK elődöntőjébe. A játékosokat hősként ünnepelték, erőfeszítéseiket pedig díjazták is: az elődöntőbe jutásért felajánlott 5000 korona prémiumot további 2000-rel toldották meg a meccs után.

A holnap óriása

Az elődöntőben az európai hegemóniáját gőzerővel építő, a totális futballt egyre tökéletesebb formába öntő Ajax várt Hucko csapatára. Rinus Michels (négyszeres bajnok és egyszeres BEK-győztes az Ajaxszal, spanyol bajnok és VVK-győztes a Barcelonával, Német Kupa-győztes az 1. FC Kölnnel, vb-ezüstérmes (1974) és Eb-győztes (1988) a holland válogatottal) már letette a nagy csapat alapjait, ott volt Johan Cruyff, Piet Keizer, Henk Groot, Klaas Nuninga, Bennie Muller, aki egyetlen más csapatban sem játszott (kivéve a holland válogatottban, ott 43-szor is).

Az ekkor sorozatban három bajnoki címet begyűjtő amszterdamiak igazolni látszottak a papírformát,

és az Olimpiai Stadionban Cruyff, Swart és Keizer góljával 3-0-ra győztek. A visszavágóra első ízben telt meg a kiírás során a Spartak stadionja, és közel 28 ezer szurkoló a klub történetének legjobb mérkőzését láthatta.

Síró Ajaxot és madridi utat vizionáltak a hazai drukkerek:

Spartak Trnava fans hold up a banner saying they will make Ajax cry. European Cup, 1969 pic.twitter.com/33ZUbZFv1R

— Beyond The Last Man (@BeyondTLM) June 18, 2016

A hazai klub jócskán kibővítette az egyébként alig húszezres stadiont, és még így is több ezren nem jutottak be a zsúfolásig telt tribünökre. Hollandiából közel háromezer Ajax-drukker érkezett, a meccset pedig tizenegy országban közvetítették.

Miután a 23. percben, fogalmazzunk így, a hazaiak kiiktatták Cruyffot a játékból, egyértelműen a Spartak került fölénybe: a 29. percben Kuna hatalmas gólja, majd az 55. percben a második találata teljesen nyílttá tette a mérkőzést.

A hazaiak sorra dolgozták és hagyták ki a helyzeteket, a meccs végén 13-0 volt a kaput eltaláló lövések száma, az osztrák játékvezető, Ferdinand Marschall pedig érvénytelenített egy szabályos gólt. Ha 3-0 lett volna a vége, akkor újrajátszás következett volna Bécsben.

„Az első meccsen dőlt el a továbbjutás, az Ajax a maga nagyobb rutinjával ránk kényszerítette az akaratát. Védekeznünk kellett, pedig mi támadásban voltunk igazán jók" – mondta a nagy siker 45. évfordulóján Jozef Adamec.

Így aztán 3-2-es összesítéssel az Ajax jutott be a döntőbe, ahol 4-1-re kikapott az AC Milantól. A következő szezonban egy másik holland csapat, a Feyenoord nyerte meg a BEK-et, hogy aztán

1971 és 1973 között sorozatban háromszor nyerjenek a Cruyff repítette piros-fehérek.

A Spartak Trnava a szezon végén behúzta a második bajnoki címet, majd másolva az Ajaxot az 1969-70-es ezüstérem után sorozatban három bajnoki címet nyert. Ezt követően viszont 45 évet kellett várni a következő sikerre, amit 2018-ban ünnepelhetett a klub, immár abban az Anton Malatinsky Stadionban, ahol a szlovák válogatott a mienket fogadja az Eb-selejtezőn március 21-én.