Ordítozó igazgató, Ronaldo-uralom - a Serie A lett a marketingkirály

Félidejénél jár az olasz labdarúgó-bajnokság 2018/2019-es szezonja, melynek első felében hiába reménykedtek az újdonságra vágyók abban, hogy valamelyik rivális megállítja a zsinórban nyolcadik aranyérmére hajtó Juventust: a nyár óta Cristiano Ronaldót is a soraiban tudó torinóiak már az őszi idényben jelentősen elhúztak az üldözőiktől, ráadásul az elmúlt évek tapasztalatai alapján tavasszal várhatóan még rátesznek majd egy lapáttal. Hogy ettől unalmassá vált volna a Serie A? Aligha, de ha egyeseknek mégis, az sem tragédia, hiszen – nem kis mértékben a portugál szupersztár jelenlétének is köszönhetően – a liga iránti érdeklődés, a nézettség, a piaci érték folyamatosan nő.

Rövid, alig kéthetes pihenőjüket töltik az olasz élvonalbeli labdarúgócsapatok. Hétvégén a még versenyben lévő együttesek kupamérkőzésekkel térnek vissza a stadionokba, a bajnokság viszont csak január 19-én folytatódik. A Serie A küzdelmei éppen a felénél tartanak, és továbbra is, ahogy az elmúlt hét évben mindig, a régi lemez pörög.

Amikor a Juventus 2012-ben (a Calciopoli-botrány miatt elvett bajnoki címeket nem számítva) kilenc év elteltével szerezte meg ismét az aranyérmet, kevesen gondolták volna, hogy minden idők legtartósabb hegemóniája veszi kezdetét az olasz pontvadászatban.

A Juventus zsinórban hét scudettónál tart, ami már önmagában rekord, és egyelőre elképzelhetetlen, hogy ne legyen meg a nyolcadik is.

A Juventus C. Ronaldóval robog sorozatban a nyolcadik bajnoki címe felé Forrás: AFP/Isabella Bonotto

Bár a szezon elején sokan úgy gondolták, az alaposan megerősödött Inter vagy a kulcsembereit megtartó és a rutinos, korábban trófeahalmozónak számító Carlo Ancelottit a kispadra szerződtető Napoli akár az utolsó pillanatig harcban lehet a Juvéval az aranyért, jelenleg ezt nehéz elképzelni.

A torinóiakra ugyanis eddig az volt a jellemző, hogy az őszi idényben még akadtak botlásaik, néhány éve például a tizedik helyről kellett felkapaszkodniuk, de ezúttal már a bajnokság első szakaszában taroltak, olyannyira, hogy mióta elkezdődött ez az elképesztő széria, még egyszer sem produkáltak ilyen lehengerlő őszt.

Lássuk a száraz tényeket: 19 találkozó a Serie A-ban, ebből 17 győzelem és 2 döntetlen. A Juve minden komolyabb riválisát megverte, a pontvesztések meglepetésre a nem túl acélos Genoa elleni hazai, illetve az Atalanta elleni idegenbeli összecsapásokon történtek. Sokan próbálják megfejteni, minek köszönheti az Öreg Hölgy ezt a fajta majdhogynem sebezhetetlenséget, azt, hogy

a vetélytársak bárhogy is erőlködnek, egyszerűen nem tudnak hosszú távon a közelébe férkőzni.

Nos, természetesen többféle magyarázat létezik, rosszindulatúak is, merthogy a trónfosztásra hiába áhítozó ellenfelek nem feltétlenül csak magukban keresik a hibát. No de kezdjük talán a legkézenfekvőbbel: egész egyszerűen semelyik másik klubnak nincs olyan erős kerete, amilyen Massimiliano Allegrinek: a Juve vezetőedzője adott esetben simán ki tud állítani egy olyan B-csapatot, amelyben egy konkrét poszton „ketteske" nagyjából ugyanazt a szintet és teljesítményt hozza, mint az ott elvileg első számú játékos.

Wojciech Szczesny kiválóan pótolja Buffont Forrás: AFP/Miguel Medina

A kapusoknál a numero uno szerepe a tapasztalt Wojciech Szczęsnyé, de helyettesnek ott van az anno az olasz futball egyik legnagyobb tehetségének kikiáltott Mattia Perin. A védelem közepén a Chiellini-Bonucci kettős világklasszis párost alkot, de bármikor bevethető helyettük Barzagli, Benatia vagy a folyamatosan fejlődő fiatal Rugani. Szélső hátvédként Cancelo, Alex Sandro és De Sciglio is az elitet képviseli.

A középpályán és a támadósorban valósággal hemzsegnek a sztárok: Pjanic, Khedira, Douglas Costa, Matuidi, Cuadrado, Bentancur és Emre Can, illetve Dybala, Mandzukic, Bernanrdeschi és persze az isteni Cristiano Ronaldo. Egyetlen csapat sem tud versenyezni ezzel a portfólióval, és ez hozza magával a Juventus már korábban említett úgymond sebezhetetlenségét:

a B-csapat sem nyújt rosszabb produkciót, mint a legjobb(nak vélt) tizenegy.

Ami az említett rosszindulatú oldalt illeti: a nem Juventus-érzelműek immár hagyományosan azzal jönnek, hogy a játékvezetők rendre, legalábbis az esetek döntő többségében a torinóiaknak kedveznek, főleg a rangadókon és azok kétes szituációiban.

Az AS Roma megszorongatni sem tudja a Juventust Forrás: NurPhoto/Silvia Lore/NurPhoto/Silvia Lore

Hatalmas port kavart a Rai 2 televíziós csatorna napokban kinevezett új igazgatója, Carlo Freccero, aki bemutatkozó beszédében egyenesen kijelentette, hogy az immár a Serie A-ban is alkalmazott videobíró-rendszer, sőt

az egész sportág a Juve irányítása alatt áll. „Ez nagyon irritáló... Forza Roma!" – kiabálta bele a kamerákba a direttore,

aki utólag visszakozott, sőt bocsánatot kért, mondván ő csak viccelni akart egy jót, de azért az eset jól mutatja, milyen népes a kárörvendők és irigykedők tábora akár a legmagasabb szinteken is Olaszországban.

Vissza a futballhoz: Ronaldo sztorija önmagában is megér egy misét: sokan meglepődtek, amikor kiderült, hogy a portugál csillag kilenc év és négy Bajnokok Ligája-diadal után elhagyja a Real Madridot, és abba az olasz bajnokságba igazol, ahol a világ legkeményebb védelmei igyekeznek útját állni. Nos, bár az első néhány fordulóban még valóban akadozott nála a gépezet, egyszer csak beindult a henger, és 14 találattal mégis csak ő vezeti a góllövőlistát.

Ami ezenkívül még feltűnő:

Ronaldo talán sehol máshol nem volt ennyire csapatember, mint a Juvéban.

Számos olyan szituáció volt az ősszel, amilyenben még Real-játékosként talán esze ágában se lett volna másnak átengedni a befejezést, legendás önzősége azonban a torinóiaknál mérséklődött valamelyest. Jól jelzi ezt az az összesen hét gólpassz, melyet a Serie A- és a BL-mérkőzéseken kiosztott.

Cristiano Ronaldo igazi csapatember Torinóban Forrás: NurPhoto/Giuseppe Cottini/NurPhoto/Giuseppe Cottini

Nem lehet elmenni amellett sem, hogy Ronaldo személyében nemcsak a világ (egyik) legjobb, hanem marketingértékét tekintve is legvonzóbb futballistáját szerezte meg a Juventus. A Serie A küzdelmei iránt jelentősen megnőtt az érdeklődés, amit számokkal is szépen alá lehet támasztani, és ez nem kis mértékben a portugálnak köszönhető.

Nem véletlen, hogy a nyár végi szezonkezdet előtt Magyarországon és máshol is az utolsó pillanatokig tartottak a tárgyalások a televíziós közvetítési jogok megszerzéséért, hiszen

Ronaldo szerződtetésével a Juve alaposan felverte az árakat.

Az elmúlt években a Serie A meccseit nagyságrendekkel olcsóbban lehetett megszerezni, mint a spanyol La Liga, és főképp az angol Premier League találkozóit. Utóbbi két pontvadászat ugyan továbbra is jelentősen drágább e tekintetben, mint az olasz, de Ronaldo jóvoltából azért csökkent valamelyest a különbség.

A Juventus rangadóit több mint 200 országban közvetítették, vagyis gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy az egész világon, Bhutántól a Cook-szigeteken át Arubáig.

A Serie A új szurkolók millióival gazdagodott, akiket eddig nem érdekelt az olasz bajnokság, de kizárólag Ronaldo miatt most már leülnek megnézni egyes mérkőzéseket.

Érdemes megnézni a klubok kereteinek értékét is, hiszen míg tavasszal a 20 élvonalbeli csapat játékosainak összértéke csak 3 és fél milliárd eurót tett ki, addig ez a szám 2018 végére 4,8 milliárdra kúszott fel, vagyis közel 40 százalékos emelkedésről beszélhetünk. Ronaldo érkezése tehát nemcsak a Juventus szempontjából volt értéknövelő tényező, hiszen az élesedő versenyben a riválisok és még az Európa-liga-indulásért harcoló középcsapatok is igyekeztek a maguk szintjén minőségi futballistákat igazolni, a Serie A presztízsének növekedése pedig a játékosok értékét is folyamatosan növeli.

Carlo Ancelotti sem tudott eddig csodát tenni Nápolyban Forrás: AFP/Marco Bertorello

Ami a Juve fő üldözőit illeti: a Napoli Ancelotti megszerzésével valóban acélosabb csapat lett, a szakember jóval inkább a rotáció híve, mint elődje, a rendre a kedvenc 12-13 játékosát pályára küldő Maurizio Sarri, de a déliek futballja messze nem olyan látványos, mint az elmúlt években. Sok az egygólos, kiszenvedett győzelem, olykor indokolatlanul is a stabil védekezésen van a hangsúly, ami Ancelotti esetében nem meglepő, de kérdés, mennyire tudnak ezzel megbarátkozni a nápolyi szurkolók. Ráadásul úgy tűnik, ezek a racionális változások sem tudják megtörni a Juve hegemóniáját,

a Napoli számára az ezüstérem megszerzése lehet a reális cél.

Akárcsak az Internél, amely minőségi kezdőtizeneggyel rendelkezik, de ha a kulcsemberek közül egy-kettő megsérül vagy formán kívüli lesz, már jelentkeznek a bajok, vagyis messze nem olyan a merítési lehetőség, mint a Juventusnál. Időnként ráadásul problémák vannak a támadások átütőerejével is, amitől látványosan tud szenvedni Luciano Spalletti gárdája.

A Lazio, a Milan és a Roma nagyon szeszélyesen teljesít, esetükben a maximum az lehet, hogy megcsípik a negyedik, még Bajnokok Ligája-indulást érő pozíciót.

Nagy Ádám kezd beépülni a Bolognába Forrás: Bologna FC/Twitter

Végezetül essék szó a Serie A egyetlen magyar légiósáról, Nagy Ádámról. A válogatott középpályás hullámzó idényt tudhat maga mögött a Bolognában: eleinte keveset számított rá Filippo Inzaghi vezetőedző, aztán bejátszotta magát a csapatba, mígnem egy nagyobb hibáját követően (a Torino elleni egyik bekapott gól az ő lelkén száradt) ismét a kispadon találta magát. Szerencsére

az év végi hajrában újra megkapta a lehetőséget, sőt többször is csapata legjobbjai között volt.

Nagy összességében kilencszer volt kezdő, háromszor csere, és szerepelt a Bologna két kupameccsén is. Tavasszal neki és a piros-kékeknek is borzasztó nehéz dolguk lesz, hiszen az együttes a 18., vagyis kieső helyen várja a folytatást.

Elképzelhető, hogy tavasszal láthatunk még egy magyart, sőt még egy Nagyot a Serie A összecsapásain: a Legia Warszawa támadója, Nagy Dominik iránt ugyanis – több másik külföldi klub mellett – a Fiorentina és a Genoa is érdeklődik.

„Tavaszi" rajt tehát jövő hétvégén, addig pedig fókuszban az átigazolási piac, pletykákkal és valós üzletekkel.