A mézeskalács-tartományt nyűgözheti le futballjával Sallai Roland

Vágólapra másolva!

Szalai Ádám mellett újabb magyar játékosa lesz a Bundesligának, mert a Freiburg pénteken szerződtette Sallai Rolandot, aki a ciprusi APOEL csapatától érkezett Németországba. Sallai a világ legnyugodtabb csapatának futballistája lesz, egy olyan együttesé, ahol nem számít a kudarc, a kiesés, a feljutás, az érem. Igaz, ez utóbbi a Fekete-erdőben inkább csak az álom kategóriája. Bemutatjuk Sallai Roland új csapatát, a Freiburgot.

Aligha téved nagyot az, aki azt gondolja, hogy Freiburg (pontosabban Freiburg im Breisgau, mert nem messze onnan van egy svájci Freiburg is) nevét egy átlag magyarországi lakos először a Klinika című német gejlben, akarom mondani, filmsorozatban hallotta. A Carola nevű bébiszitterből orvosszeretővé emelkedett szépség járt néha arrafelé szíve választottjához. Varázslatos hely, ez a mára már kultikussá vált sorozatból is kiderült. Schwarzwaldban, vagyis a Fekete-erdőben található. Közel a francia-német-svájci hármas határhoz.

A mesés Fekete-erdő. Ide költözik Sallai Roland Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Thomas Eisenhuth

Bő fél óra autókázásra Strasbourgtól, Baseltől, és még közelebb van hozzá a Titi-tó, meg a mi Dunánk forrása, Donaueschingen. Ez már önmagában is garantálja, hogy nem a rosszul öltözöttek, az alulfizetettek és rendetlenséget kedvelők lakóhelye.

De az idegesítő tökéletességen túl a könnyedség is uralja, nem csak a gótikus székesegyház és a Schlossberg-hegy.

A vasútállomás mellett például szőlőültetvény fogadja az érkezőt, a helyenként rajnai kavicsokból kirakott sétálóutcák szélén 20 centis kristálytiszta erecske csörgedez mindenfelé, de (a hely szellemének megfelelően) nem cigarettacsikkekkel és széttaposott sörösdobozokkal van tele, hanem meleg napokon gyerekek úsztatják ott papír- és műanyag hajóikat, feldagadt lábú turisták pedig ifjonti örömmel sétálnak benne cipőjüktől megszabadulva.

A béke kétszázezres szigete ez,

ahol a felületes szemlélő tapasztalata szerint akkor sem ideges senki, ha egy jócskán 30 fok fölötti nyári napon a város egyetlen villamosán sem működik a légkondi, így ott akár 50-nél is magasabbra szökhet a hőmérő higanyszála.

Na, majd pont a futball miatt lesz itt ideges valaki.

A kép bal szélén Brinkmann professzor a Klinikából (Klausjürgen Wussow), mellette Derrick főfelügyelő (Horst Tappert) és Harry (Fritz Wepper) Forrás: Origo

Pedig a SC Freiburg már a tizenkilencedik szezonját kezdte el az 1963-ban útjára indított Bundesligában. Inkább kevesebb, mint több sikerrel, de ettől keveseknek van arrafelé álmatlan éjszakájuk.

Bár emlékszünk a történelemből olyan fanatikus freiburgi szurkolóra is, aki a bemelegítés alatt egy golflabdával úgy vágta fejbe Oliver Kahnt, hogy a kapus fejét azonnal elöntötte a vér.

Ám ez egyedi eset volt. 2000. április 12-én történt. Képünk is van róla.

2000. április 12-én a Freiburg-Bayern München meccsen a müncheniek kapusát, Oliver Kahnt golflabdával dobták fejbe Freiburgban Forrás: DPA/AFP/Rolf Haid

Sőt, időnként az itteni szurkolótábort választják a Bundesliga aktuálisan legsportszerűbbjének. Igaz, nem nagy létszámú ez a tábor. Német mércével semmiképpen sem az. Az elmúlt szezonban a 18 német első osztályú csapat közül a Freiburg rendelkezett a legalacsonyabb átlagnézőszámmal, 23.884-gyel. Ez bizony 20.000-rel kevesebb, mint a Bundesliga-átlag. Igaz, menti a helyzetüket, hogy a Schwarzwald-Stadion a legkisebb a Bundesligában, mindössze 24.000 néző fér el benne, de a rendszeresen üres 116 szék miatt illik szégyenkezni arrafelé.

Kis város, kis csapat, kis stadion

Bajnok nem volt, kupát nem nyert, a legjobb eredménye az 1994-95-ös szezonban elért harmadik hely. Négyszer végzett olyan pozícióban, hogy nemzetközi kupába nevezhetett. Ott nem váltotta meg a világot. Háromszor esett ki az első osztályból, nem különösebb tragédiaként megélve a dolgot, és nagyobb népünnepély nélkül időről időre vissza is tért oda.

A Schwarzwald-Stadion idei első meccsén a Freiburg-szurkolók Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Patrick Seeger

A Facebookon 240.000 követője van, összehasonlításként a Bayern Münchennek 47,4 millió. A Bundesliga eddigi 55 éve alatt készített öröktabellán 22-ik az 55 csapatból 719 ponttal (itt is a Bayern a csúcskategória, a rekordbajnok az első fordulóban aratott győzelmével 3612 pontnál jár).

A Freiburg 1993-ban mutatkozott be a legmagasabb osztályban.

Képzeljék, volt olyan forduló, amikor vezette a tabellát.

Az idei szezonnyitó vereséggel együtt játszott 613 találkozót, ebből megnyert 188-at, elveszített 270-et, 155 meccsen pedig döntetlent játszott. Rúgott 756 gólt, kapott 982-t, nem kell nagy jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy idén ősszel meglesz az ezredik bekapott is. A másodosztályban 22 évet töltött (vagyis többet, mint az elsőben), az ottani örökranglistán a rangsorolt 125 csapat közül a hetedik helyet foglalja el, de ez kétes dicsőség.

Freiburg, meseváros Forrás: robertharding/Christian Kober/Christian Kober

Ha a múlt meghatározó freiburgi játékosain gondolkozik az ember, elsőre talán a „grúz vilik” ugranak be. Előfordult, hogy egyszerre 5-6 ilyen névvégződéssel rendelkező focistája is volt a Freiburgnak Volker Finke edzősége idején. Közülük Iasvili, Kobiasvili és Ckitisvili vitte a legtöbbre. Sokaknak lehet ismerős innen Jörg Schmadtke, Sebastian Kehl, Makiadi, Cardoso és Baumann neve.

De a legérdekesebb, hogy pályafutása legfontosabb szakaszát itt töltötte Joachim Löw.

Az első válogatott játékosa Jens Todt volt, aki anno Magyarország ellen szerepelt először a német nemzeti csapatban, Matthias Ginter pedig freiburgiként lett világbajnok 2014-ben. A huszonnyolcas keretből 21 játékos német, ami manapság kuriózumnak mondható.

A Freiburg a legnémetebb csapat a Bundesligában. Igaz, nem a játéktudását, stílusát, hanem az összetételét illetően. Ami az igazi nyugalomról árulkodik: az elmúlt 27 évben gyakorlatilag három edzője volt. 1991-től 2007-ig Volker Finke, 2007-től 2011-ig Robin Dutt, azóta Christian Streich.

Christian Streichnek soha nincs oka az aggodalomra, amíg ő a Freiburg edzője Forrás: AFP/Thomas Kienzle

Lehet eső, lehet szél, lehet napsütés, lehet siker-kudarc-stagnálás, arrafelé nem a világ minden részén megoldásnak tekintett edzőcserében látják a megoldást. Ott tényleg nyugodtan lehet építkezni, az aktuális trénert kedvelik, segítik.

De miért is ne lenne népszerű a mézeskalács-tartományban a jelenlegi mester, Streich, aki élete eddigi 53 évében szinte ki sem lépett Baden-Württembergből?

Ha a szezon előtt valaki olyan merész vállalkozásba kezdett volna, hogy próbálja megjósolni, milyen lenne az SC Freiburg ideális összeállítása, akkor talán így gondolkozik innen a távoli Magyarországról (persze vállalva annak az ódiumát, hogy nem tartják teljesen normálisnak, vagy megszállottként tekintenek rá): Schwolow - Stenzel, Gulde, Heintz, Günter - Frantz, Haberer, Höfler, Waldschmidt – Niederlechner - Petersen.

Közülük egy átlagember csak Petersen nevét ismeri, róla is talán elsőre az ugrik be, hogy a brazíliai olimpiai döntőben kihagyta az utolsó, mindent eldöntő tizenegyest az orosz rulettben.

Közéjük elvileg simán beférhet Sallai Roland.