Az 1974-75-ös bajnoki idény tavaszi szezonjának nyitányán utazott Pécsre a Dózsa.
Ráadásul úgy, hogy Várhidi Pál csapata addig veretlen volt a bajnokságban, míg a Pécs a tizedik helyen állt a bajnokságban.
Nem lehetett azt mondani, hogy a lila-fehérek lebecsülték volna a Pécset, elég csak megnézni, kik játszottak ezen a meccsen a Dózsában.
Zámbó, Noskó, Bene, Fazekas, Nagy.
Elképesztő nevek, olyam futballisták, akik akkor nemcsak az Újpest, hanem a magyar válogatott meghatározó játékosai voltak.
A Verseny utcai pályán a fákon is fürtökben lógtak az emberek, a Népsport tudósítója, Lakat T. Károly 15 ezer nézőt jelentett. Idézzük most fel azt a négy gólt, amelyet Dárdai Pál ezen a mérkőzésen szerzett.
13. perc: Az újpesti védők Bálintot buktatták a jobboldali oldalvonal mellett. A szabadrúgást Zombori végezte el, jobb belsővel nagy ívben a lila-fehérek kapujának előterébe nyeste a labdát. Dunai III és Horváth Szigethire várt, a kapus ki is mozdult a kapuból, de megtorpant, így a balösszekötő helyén magasan felugró Dárdai Pál öt méterről a hálóba fejelt. 1-0.
Ezt követte Fazekas és Schumann gólja, a 35. percre tehát megfordította az állást a bajnokcsapat. 1-2 után azonban már csak Dárdai gólok következtek.
67. perc: Zombori cselezgetett a jobboldalon, majd jól látta meg, hogy Dárdai Pál helyzetbe hozta magát, eléje gurított, a pécsi középpályás pedig jobbal 18 méterről ritkán látható nagy gólt lőtt a bal felső sarokba. 2-2.
69. perc: Dárdai Pál ugrott ki az újpesti védők gyűrűjéből, már a tizenhatoson belül járt, lövőhelyzetben volt, amikor Juhász Péter buktatta. Somlai játékvezető tizenegyest ítélt. A büntetőtőből Dárdai nagy erővel a bal felső sarokba lőtt. 3-2.
89. perc: Szögletrúgást végzett el a PMSC. Tóth beadása jól ívelődött az újpesti kapu előterébe, ahol a védők ismét elméláztak, és a szemfüles Dárdai Pál 6 méterről belsővel elegánsan a kapu közepébe továbbított. 4-2.
A Dózsa egy teljes idény utáni veretlenség után hagyta el a pályát vesztesen.
Túl azon, hogy a négy gólt szerző Dárdai Pál megkapta a tízes osztályzatot, a meccs összefoglalásakor egyetlen szót sem ejtettek róla.
A játékosok egyéni értékelésében annyit írtak, hogy négy gólja önmagáért beszél, de ezen kívül is remekelt, szinte minden támadásból kivette a részét. Ő lett a mezőny legjobbja.
Természetesen nem arról van szó, hogy a tudósító ne vette volna észre Dárdai Pál kiemelkedő teljesítményét.
Akkoriban egészen más szempontok alapján írtak meg a Népsportban egy tudósítást, mint ma. Sokkal rövidebben, nem egy-egy játékos egyéni teljesítményére fókuszálva. Az általános bírálatban nem lehetett egy-egy kiugró produkciót értékelni, arra ott voltak az egyéni értékelések - minimális terjedelemben.
A PMSC edzője, dr. Dunai János meccs utáni nyilatkozatában szintén nem említette meg Dárdai nevét. Annyit mondott, hogy nagyon örül a győzelemnek, a becsületes felkészülés meghozta az eredményét. Csapata a szünet után is jól bírta erővel és ez döntötte el a meccset.
Egy nappal később aztán már interjú is készült a hét játékosának megválasztott labdarúgóval. Most ezt idézzük fel.
Hányas osztályzatot adna magának?
Úgy érzem, hogy a nyolcast még a megszorított mércével is megérdemelném, de majdnem ennyit a többieknek is kapniuk kell. Három gólomban a társaim is főszerepet játszottak. Az elsőnél Zombori Sanyi úgy nyeste a fejemre a labdát, hogy csak köszönnöm kellett, a második gólnál szintén ő gurított elém. A harmadik egyéni akció volt, hiszen a büntető előtt már helyzetbe hoztam magam. A negyediket a szögletspecialista Tóth Jóskának köszönhetem.
Melyik góljának örül a legjobban?
A futballista minden gólnak örül, még annak is, amely a hálót sem éri el. De ha mégis választani kell, akkor a másodikra szavazok. Ezt 1-2-es állásnál értem el.
Döntő jelentősége volt, mert utána szárnyakat kapott a csapat, a közönség, így együtt összefogva győztük le a bajnok Dózsát.
Számított a jó játékra, az esetleges győzelemre?
Azt tudtam, hogy a téli erős felkészülésünknek a mérkőzéseken meg kell látszania. De, hogy mindjárt a Dózsa ellen... Magamról csak annyit: éreztem, hogy feszül bennem az erő, bárkit képes lennék lefogni, de a játéktól még féltem. Utoljára Komlón játszottam ennyire nyugodtan.
Mi volt a taktikai feladata ezen a mérkőzésen?
Inkább védekeznem kellett. Nálunk a középpályások közül Zombori szervezi a legjobban a játékot, ezért leginkább neki van kötetlen feladata. Azt tudtam, hogy Zámbó kitűnő futballista, őrzése nehéz lesz, de
arra nem számítottam, hogy a végén engem kell őrizniük az újpestieknek.
Úgy érzem, hogy a védekező feladatomat elláttam, mellette a lövőerőmet is sikerült kamatoztatni.
Most biztosan nagyon boldog...
Nem tagadom, az égig tudnék ugrani az örömömben. De vár apám, aki a legszigorúbb kritikusom. Kíváncsi vagyok a véleményére.
Ha most sem tetszett neki a játékom, hát, visszavonulok".
Idősebb Dárdai Pál a magyar labdarúgás történetének negyedik olyan játékosa volt, aki a maximális osztályzatot kapta a sportlaptól. Előtte ez a bravúr az ugyancsak pécsi Rapp Imrének, valamint a ferencvárosi Páncsics Miklósnak és Szabó Ferencnek sikerült.
„Ki az a Dárdai?" – tette fel a kérdést a Képes Sport hasábjain Lukács László sportújságíró, majd így folytatta. „Az immár 24 éves játékost még szűkebb környezetében sem ismerték eddig, hát még másutt. Mindez újra felveti az égető kérdést: miért érnek be ilyen későn a nagy magyar tehetségek? Dárdai Pál nyilván eddig is játszott, de vagy nem fedezték fel az erényeit, vagy nem bíztak benne, hiszen
aligha hihető el, hogy egy szürke labdarúgó egyik napról a másikra és csak 24 éves korában képes arra, hogy szétbombázzon egy válogatottakból álló védőfalat."
Az 1974-75-ös bajnokságot az Újpesti Dózsa nyerte meg. A PMSC kiesett. Id. Dárdai Pál soha nem szerepelt a magyar válogatottban.
A cikket az Arcanum Digitális Adatbázis segítségével írtuk meg.