A magyar foci zsákutca: bundázás is a megélhetésért

Vágólapra másolva!

A legtöbb kisfiú története úgy kezdődik, mint az Egy játékos naplója című könyv szerzőjének a sztorija. Gyermekként a televízió előtt ülve, a nagy sztárok fantasztikus cseleit, góljait látva a futball varázsa beszippantja egy életre az embert, és semmit más nem szeretne lenni, csakis futballista. A mű szerzője, Kóczián Dávid is mindent erre tett fel, ám végül nem minden úgy alakult, ahogy azt korábban, az álmaiban látta.

Kóczián Dávid - Egy játékos naplója Fotó: Polyák Attila - Origo

„A regény létező személyekről szól, nem nélkülözi a valós alapokat, de összekuszáltam a szálakat. Egy jó barátom története inspirálta a könyvet, amelynek nem én vagyok a főszereplője, de a személyes életem is része a műnek."

A magyar foci számos problémája visszaköszön a regényből. Az öltözői élet, az emberi kapcsolatok hátterében ott húzódik meg a focit mérgező bundázás"

– kezdte Kóczián Dávid.

A korábban az Egri FC-nél, az FC Hatvannál, a Gyöngyösi AK-nál, Tiszafüreden, Jászapátiban, Kecskeméten és Ausztriában is megfordult játékos célja nem az volt, hogy a labdarúgás legmélyebb bugyrait feltárja,

mégis bepillantást nyerhetünk, hogyan kerülhet vakvágányra a focisták pályafutása, miként kényszerülnek fogadási csalásra csupán a megélhetésért.

Mindezt teszi kellő humorral, öniróniával, besározás nélkül.

„A történet a játékosok védelmében íródott. Meg kell értenie az embereknek, hogy a játékosok pályafutásában elképesztő mennyiségű buktató van. A gyerekkortól kezdve, a kollégista évektől, egészen a profi karrierig. Vannak itthon olyan futballisták, akik egy évig nem kaptak fizetést, vagy éppen azért nem fizettek nekik, mert fiatalként vegyék megtiszteltetésnek, hogy az NB I-ben játszhatnak. Volt, hogy ezek a labdarúgók enni nem tudtak."

Az egyik élvonalbeli csapat rutinos kapitánya ezért volt kénytelen bundázni, majd a pénzt szétosztotta a parkolóban a fiataloknak."

„A történet főszereplőjének azért ment tönkre az élete, mert tudott a bundázásról, miközben ő egy Tippmix szelvényt sem tudott kitölteni."

Az erre specializálódott szervezetek pontosan tudják, melyik csapatoknál nincsen pénz, hol vannak megszorulva a labdarúgók és ezt követően rájuk szállnak."

"Aki pedig egyszer belement, annak nincs kiút..."

A 29 éves Kóczián Dávid elárulta, hogy bár van aktív igazolása a megyei I-es Marshall-ASE-nél, már nem futballozik, amelynek a nemrég megjelent könyv is oka.

„Alsóbb szinteken könnyen megtalálják az embert. Nem hiányzik, hogy bekiabálják: nézd már, ott a kis Petőfi – mondta mosolyogva a korábbi labdarúgó. Kóczián Dávid otthonosan mozog a magyar futball világában – már csak a játékos múltja miatt is – legyen szó az NB I-ről, alacsonyabb osztályokról, vagy éppen futsalról, így sok jelenleg is aktív focistával beszélt a könyv megszületéséről.

Felmerül a kérdés, voltak-e akik felismerték magukat?

„Természetesen voltak, de neveket nem szeretnék mondani."

"Igazából azonban azért kerestek sokan, hogy mennyire hihetetlenül jó a sztori. Azért is szedtem ketté a regényt, hogy egybe pörgessék végig a könyvet."

Aki ilyen kötet írására adja a fejét, az biztosan nem látja túl jó színben a magyar futball jelenlegi helyzetét. Nem tévedtünk, az író szerint zsákutcában van a honi labdarúgás.

„Nem akarom, hogy azt higgyék, most én vagyok a nagy megmondóember, ahhoz kicsi vagyok."

De az tény, hogy a magyar foci egy zsákutca. Lehetetlen érvényesülni, az edzők tudatosan nyírják ki a gyerekeket, megbélyegeznek olyan játékosokat, akik semmit sem csináltak."

Kóczián Dávid hozzátette, rengeteg tanulságot hordoz magában a könyv, amely ha már egy gyerek vagy játékos gondolkozását, látószögét is megváltoztatja, akkor már megérte megírni. Folytatása tervek szerint ősszel következik.