Guzmics Richárd csapata kikapcsolta a lélegeztetőgépet
A nyolcvanas éveket idéző retróhangulatban lejátszott mérkőzésen szerezte meg idénybeli első győzelmét Guzmics Richárd csapata, a Jenpien Funde a kínai labdarúgó Szuperligában. A legyőzöttek között volt Huszti Szabolcs, aki végigjátszotta a meccset a Csangcsun Jataj színeiben. A sérülés miatt a mérkőzést a lelátón megtekintő Guzmics Richárdot úgy ünnepelték, mintha pályán lett volna.
A kínai Csilin tartomány rangadója, a Jenpien Funde-Csangcsun Jataj mérkőzés különleges helyet foglal el a Szuperligában.
Nemcsak azért, mert a két város – Jencsi és Csangcsun – között óriási a rivalizálás, hanem azért is, mert mindkét együttesnek nagyszerű szurkolótábora van.
Erről már a kezdés előtt két órával megbizonyosodhattam, amikor taxival a stadionhoz érkeztem.
Ez a szombat amúgy több kérdésre is választ adott.
Napokig tűnődtem azon, hogy egy kínai szemmel nézve is kisvárosba, Jencsibe miért kellett gigantikus méretű plázákat építeni.
Nos, hétvégenként a fizetőképes lakosság nagy része ezekben az épületmonstrumokban tölti az idejét. A Wanda névre keresztelt plázában már délelőtt 10 órakor sem lehetett megmozdulni, egy órával később pedig az éhes nép megrohamozta az éttermeket. A pláza előtt zajló első jencsini street food fesztivál ugyancsak tömegeket vonzott. Miközben az irgalmatlan mennyiségű, forró olajban készített húsokat tömte magába a nép, fél szemmel mindenki az óráját nézte, mert szeretett volna időben kiérni a stadionba.
Jencsiben amúgy 2800 taxi vágtat az utakon, és szombaton valamennyi szolgálatba helyezte magát.
Kocsit így sem volt könnyű szerezni, tekintettel arra, hogy a taxi olcsósága miatt az emberek sokkal szívesebben veszik igénybe ezt a szolgáltatást, minthogy buszra szálljanak. Utóbbi vagy jön, vagy nem.
Amikor megérkeztem a rendőrség által teljesen körbevett stadionhoz, a Jenpien sajtófőnöke ragyogó arccal nyomta a kezembe a belépőmet. Hiába, annak is van előnye, ha valaki 196 cm magas, mert a nálamnál alacsonyabb emberhadban is könnyen észrevett a direktor. A stadion felé tartva megtudtam, hogy 25 ezer nézőre számítanak (végül ennyi nem, de húszezer ember összejött), hogy a bajnokságban eddig két döntetlennel két pontot gyűjtött Jenpiennek élet-halál kérdése a győzelem.
"Vagy lekapcsoljuk magunkról a lélegeztetőgépet, vagy tovább haldoklunk" -
szólt a sajtófőnök sommás véleménye. Hat forduló után talán túlzásnak tűnt mindez, de tény, hogy a Jenpien nagyon rosszul kezdte a bajnokságot.
Pontosan egy órával a kezdés előtt kezdett melegíteni a két csapat.
A vendégeknél Huszti Szabolcsot a kezdőbe jelölte az edzője, a Jenpiennek viszont továbbra is nélkülöznie kellett a sérült Guzmics Richárdot.
A hazai tábor a stadion két átellenes végéből felelgetett egymásnak, a Csangcsun drukkerei az eredményjelző alatt darvadoztak. Az már az első másodpercben látszott, hogy a meccs körítése jóval profibb, mint amit egy hete Dél-Koreában a Csonnam Dragons-Ulszan találkozón tapasztalhattam. A médialelátón legalább ötször megkértek arra, hogy a mérkőzésről egyetlen fényképet se készítsek, mert ha így teszek, azzal jogsértő magatartást követek el. (A meccset végül nem fotóztam, minden mást igen.) Cserébe zörgő papírra nyomtatott műsorújságot kaptam, amelynek második oldalán Guzmics Richárdról is írtak pár sort.
A kezdéskor a hangulat a nyolcvanas éveket idézte, mert a közönség pénztárgépszalagokat dobált a pályára. Guzmics Richárdot a médialelátó mögötti részre ültette a klubvezetés.
Amikor a közönség észrevette őt, hatalmas ünneplésbe kezdtek a kínai szurkolók.
Mi lesz itt, ha a kiváló védő játszani is fog? Ezt a különleges népszerűséget amúgy nem először tapasztalom Jencsiben. Pénteken este, azaz egy nappal a meccs előtt Guzmiccsal a város főutcáján sétáltunk, amikor a Jenpien egyik szurkolója meglátta a magyar futballistát. A következő pillanatban odarohant hozzá, és szó szerint bevonszolta egy karaokebárba. Húsz perc után, nagy nehézségek közepette tudtunk eljönni a terített asztal és a boldog kínaiak mellől.
Guzmicsot tehát a szeretethullám, a Csangcsunban kezdőként pályára lépő Huszti Szabolcsot a nagy tisztelet övezte.
A magyar légiós aktívan játszott az első félidőben. Ő rúgta a szögleteket, társait jól irányította, ha kellett, biztatott, ha arra volt szükség, dühöngött.
Az már az első pillanatban feltűnt, hogy a nagy iram közepette a taktika – akárcsak Koreában – itt is másodlagos. A csapatok gyorsvonatként száguldottak fel és alá, a publikum viszont csak akkor hallatta hangját, ha gólhelyzet vagy veszélyes szituáció alakult ki a kapuk előtt. Az első félidő nem hozott gólt, és ez mindkét csapat számára csalódással ért fel. Ha a szünetben 2-2 az állás, akkor sem szólhattunk volna egy szót sem – ezzel csak az egyik és a másik oldalon kihagyott nagy gólhelyzetekre utaltunk.
A második félidő mind iramában, mind színvonalában elmaradt az elsőtől.
Érezni lehetett, hogy a Jenpiennek tényleg élet-halál kérdés ez a meccs.
A hazai csapat vezetőedzője, Tea-Ha Park nem is bírt az idegeivel. Amikor a meccs folyamán másodszor veszett össze a játékvezetővel, a bíró a lelátóra küldte a Jenpien trénerét.
Ahogy telt az idő, sejteni lehetett, hogy egy gól mindent eldönthet.
Ezt az egyet Po Csin, a Jenpien futballistája szerezte a mérkőzés 63. percében.
Innentől kezdve a Csangcsunnak kellett rohamoznia, ez pedig kedvezett a szívósan védekező Jenpiennek. A színvonal nem volt túl magas, de a küzdelem egyre hevesebbé vált. Nem sokkal a befejezés előtt Huszti Szabolcs akár ki is egyenlíthetett volna, de a lövése fölé szállt.
A meccsen világosan kiderült, hogy a Csangcsun Jataj messze a legprofibb és legképzettebb játékosa a magyar légiós,
más kérdés, hogy egyetlen fecskeként ő sem volt képes a nyár elhozatalára.
A Jenpien ezzel a győzelmével hosszú idő után mozdult el a kieső helyről.
Guzmics Richárddal a lelátó népe még készített ötven szelfit, aztán mindenki elindult haza, vagy a plázák felé.
A Jenpien 5 pontjával megelőzte a Csangcsungot, amely 4 pontos. Ha a Jataj így folytatja, át kell vinni a lélegeztetőgépet Jencsiből Csangcsunba.