Egy nappal a norvégok elleni pótselejtező visszavágója után az alábbi beszélgetés hangzott el a 86-os busz két utasa között:
- Jó volt a meccs, de nem érdemlik meg, hogy kint legyenek.
- Oda-vissza elverték a norvégokat. Akkor miért nem?
- Jó, igaz, most tényleg jól játszottak. De a nagyon gyenge görögöktől négy gólt kaptak.
Értjük, ugye? A győzelmet elvileg nem kell megmagyarázni, szóval örülhetnénk, de inkább nem.
Szögezzük le gyorsan, a magyar futball nem lett jobb attól, hogy a csapat most kijutott az Európa-bajnokságra. Az NB I-es meccsekre alig pár ezren járnak ki, a topligákban továbbra sem szerepel csapatában meghatározó magyar játékos, és az utánpótlásból hetente hallani olyan sztorikat, hogy még nagy kluboknál is az játszik, akinek az apja fizet az edzőnek.
Az is igaz, hogy a magyar csapatok, legyen szó akár a válogatottról, akár a klubcsapatról, túl sokszor okoztak már csalódást a szurkolóknak – a nagy fogadkozásból a pályán alig jött vissza valami. Ráadásul a kritikára időnként még meg is sértődtek.
De azért mégis megdöbbentő, ami a közösségi oldalakon megjelent a meccs másnapján. Hadd idézzünk a megszólalók közül néhány jellemző típust.
A humoros:
Egy olyan csapatot, amelyiket a magyarok oda-vissza elvernek,
kötelezném a FIFA- és UEFA-tagság lemondására..."
A bölcs:
"Ha ezek kijutottak, akkor milyen lehet a többi. Ha valakit érdekel,
van három tuti tippem a Tippmixen."
A telhetetlen:
"Az oslói meccset majdnem elguzmicsoltuk, most öngólnak köszönhetjük a továbbjutást.
Én akkor örülök majd, ha vébére kijutunk."
A jólértesült:
"Nem akarok ünneprontó lenni, de csak azért kerültünk ki,
mert a kijutó csapatok számát 16-ról 24-re emelték".
Mi sem akarunk demagógok lenni, de el tudja valaki képzelni, hogy Walesben, Észak-Írországban, Izlandon vagy Albániában így fogadják a franciaországi részvétel kiharcolását? Ami az utolsó felvetést illeti: mondhatjuk, hogy felhígult a mezőny, de nézzük meg, hogyan alakult át az elmúlt két évtizedben a futball. Ahol régen csak bajnokcsapatok indulhattak, ott ma már a topligák második, harmadik, negyedik helyezettjei is helyet kaptak, amit a futballromantikusok nehezen tolerálnak, de kíváncsian lennénk, hányan néznének szívesebben egy Skenderbeu-Rapid meccset, mint egy MU-Wolfsburgot.
Ne felejtsük el azt sem, hogy Hollandia vagy Szerbia nem jutott ki az Eb-re, pedig Robben még mindig jobb, mint Dzsudzsák, és nem Kádár, hanem Kolarov futkározik a Manchester Cityben a bal oldalon. A hollandok és a szerbek úgy nézik majd sorsolást és az Eb-t, mint mi eddig, a magyar szurkolók meg szervezhetnek utazást, közös meccsnézést – az ilyenekért irigyelték eddig a szomszédos országokat.
Előkerül a magyar futball elleni leggyakoribb érv, de nem világos, mit keres itt.
"Lehet építeni még gyorsan 20 stadiont, annyira király a magyar foci. No de nem baj, majd visszazuhanunk a valóságba, hamar eljő egy új Mexikó" – reménykedik egy kommentelő a norvégok elleni visszavágó tudósítása alatt. Nincs egyedül a véleményével, sokan felhánytorgatják, hogy sorra épülnek a stadionok, miközben az egészségügy romokban van, az orvosok menekülnek külföldre, és a tanárok nevetséges bérért dolgoznak.
Ebben nyilván van igazság, érthető, ha irritálja az embereket, de az Eb-selejtezők sikerének
semmi köze az építkezésekhez.
Annyira még talán a politikusok sem ámítják magukat, hogy azt gondolják, a mostani jó eredmény annak köszönhető, hogy épül vagy megújul néhány stadion.
Külön kasztot alkot a fanyalgók azon tábora, amely már előre tudja, és meg is mondja, hogy milyen rettentő gyenge lesz a magyar csapat a tornán.
Magyar válogatott. Beszarás.
Majd kapunk egy ötöst, oszt kész. Magyarázkodhattok majd itt. Buzik."
Megvan az EB utolsó helyezettje."
"Csak semmi beképzeltség!!!
Az Eb-ről úgy rúgnak ki, mint macskát szarni."
"Nem kéne a dolgot túllihegni csak mert 40 év alatt egyszer véletlenül sikerült kijutni egy nemzetközi megmérettetésre. Sok jóstehetség nem kell, hogy ott kint
legfeljebb csak pofozózsák lehetünk a mi focinkkal.
Az a kérdés, hogy a jobb csapatoktól 6-ot kapunk, 8-at vagy esetleg 10-et..."
Legyünk realisták, minden pontnak örülni kell, amit az Eb-n esetleg sikerül megszerezni, de a szurkoló már csak olyan, hogy oszt-szoroz, számolgat, többet matekozik, mint egy érettségire készülő középiskolás. Főleg, hogy kiderült, hogy a harmadik kalapból várjuk a sorsolást: ha a negyedikből megkapjuk Albániát vagy az északíreket, és úgy pattan a labda, hogy nyerünk, még az is lehet, hogy a 16 között is ott leszünk.
És akkor majd lehet megint írni, hogy "Minek örültök? Majd a németek/spanyolok/angolok jól kitömnek!"