Vágólapra másolva!
Magyarország negyedszer is pályázik foci-Eb-rendezésre, és ha minden jól megy, a 2020-as torna egyik helyszíne Budapest lesz. Különös módon éppen most, amikor fű helyett is stadion nő a magyar földből, egyetlenegy is elég lehet az Eb-hez.

Három sikertelen próbálkozás után Magyarország negyedszer is nekifut: ha minden a tervek szerint alakul, a 2020-as Európa-bajnokságon három csoportmérkőzést és egy egyeneses kieséses találkozót rendezhet majd az addigra felújított Puskás-stadionban.

A hat év múlva esedékes Eb különleges torna lesz: az európai futballszövetség, az UEFA fennállásának 60. évfordulója alkalmából szétszórja a meccseket, a kontinens 13 nagyvárosában rendezik majd őket.

Tavaly szeptemberben még 32 ország jelezte, hogy házigazdája lenne a meccseknek, de az április 25-ei határidő után csak 19 kandidáló maradt versenyben: Azerbajdzsán (Baku), Fehéroroszország (Minszk), Belgium (Brüsszel), Bulgária (Szófia), Dánia (Koppenhága), Anglia (London), Macedónia (Szkopje), Magyarország (Budapest, Puskás Ferenc Stadion), Németország (München), Izrael (Jeruzsálem), Olaszország (Róma), Hollandia (Amszterdam), Írország (Dublin), Románia (Bukarest), Oroszország (Szentpétervár), Skócia (Glasgow), Spanyolország (Bilbao), Svédország (Stockholm), Wales (Cardiff).

Miért léptek vissza olyan sokan?

A szétterített Eb-n bevállalni négy meccs megrendezését összehasonlíthatatlanul könnyebb feladat, mint a teljes tornát lebonyolítani egyetlen országban (vagy akár közös rendezésben bevállalni a 24 csapatos Eb-t), ehhez képest az első körös jelentkezőkből máris lemorzsolódott 13 ország: Örményország, Horvátország, Csehország, Finnország, Franciaország, Görögország, Kazahsztán, Lengyelország, Portugália, Szerbia, Svájc, Törökország és Ukrajna.

A visszalépéseknek nagyon különböző okaik vannak. A törökök úgy döntöttek, inkább teljes erővel a 2024-es önálló pályázatra koncentrálnak, Franciaország pedig nem lát esélyt arra, hogy közvetlenül a 2016-os rendezés után ismét befutó legyen. Ehhez hasonlóan a svájciak, a lengyelek és az ukránok szintén arra jutottak, kicsi az esély újabb rendezést elnyerni egy néhány évvel ezelőtti után, és nem akarnak hiábavaló erőfeszítéseket tenni.

Lisszabonban a helyi önkormányzat lépett vissza, nem indokolva külön a döntést, a cseheknél szintén a városvezetés hiúsította meg a pályázatot, mivel nem egyezett bele a jelenleg 21 ezres Eden Stadion ötvenezresre bővítésébe. A finnek ugyan az Eb-től függetlenül is felújítják majd a helsinki Olimpiai Stadiont, de az még így sem fog megfelelni az UEFA követelményeinek. Horvátország egyszerűen pénzügyi okok miatt gondolta meg magát.

Eb-vel vagy nélküle, ideje volna átépíteni a Puskást Forrás: MTI/Kollányi Péter

A jelentkezők két csomagra pályázhattak: egy város kapja majd a két elődöntőt és a döntőt, további 12 három csoportmérkőzést és egy egyenes kiesésest – az utóbbi lehet nyolcad- vagy negyeddöntő. A csúcskategóriára csak Anglia és Németország pályázott, de ők rutinosan a beugró kategóriára is jelentkeztek. A nyolcaddöntőre is legalább ötvenezres stadion az elvárás, tehát legalább ekkora befogadóképességű létesítménnyel lehet próbálkozni.

Mivel 13 rendező lesz, értelemszerűen egyik érintett ország sem kap automatikus részvételi jogot, azaz a magyar válogatottnak sikeres pályázat esetén is kvalifikálnia kell magát. Motiváció lehet viszont, hogy azoknak a rendezőknek, amelyek válogatottja kijut a tornára, legalább két hazai meccset garantál az UEFA. Az európai szövetség szeptember 19-én jelöli ki a nyerteseket, jelenleg – májustól augusztusig – a hivatalnokai körbejárják és értékelik a helyszíneket.

Miért több most az esélyünk?

Korábban legfeljebb két ország rendezett együtt Európa-bajnokságot, ami szinte lenullázta a magyar esélyeket. Minimum négy, fejlett infrastruktúrával rendelkező helyszínre volt szükség, a stadionokon túl ide értve a szállodákat, autópályákat, éttermeket, megfelelő tömegközlekedést – azaz jóval komplexebb és költségesebb feladatot jelentett volna a rendezés. Emellett a magyar pályázatok egyik gyenge pontja volt, hogy stadionok helyett jobbára csak maketteket tudtunk mutogatni az UEFA-küldöttségeknek.

Bár sosem volt kimondott szempont, nyilván kulcsszerepet kapott a pályázatok megítélésénél a piac fejlettsége, azaz nyilvánvaló volt, hogy a szegényebb keleti régió országaiból a nagyobb piaccal rendelkezőket fogják választani. És tényleg: legutóbb a negyvenmilliós Lengyelország a negyvenöt milliós Ukrajnával rendezhetett Eb-t, korábban a legszegényebb rendező a már régóta EU-tag Portugália volt, ahol egyébként súlyos pénzügyi gondok támadtak a torna után.

Eb-meccsek helyett végül csak selejtezők jutottak a Puskásnak Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

Mivel a rendező válogatottja automatikusan indult a tornán, az eddigi rendszerben az is sokat számított, ha a hazai csapat képesnek látszott legalább a csoportkörből továbbjutni. Magyarország esélyeit ez a megfontolás sem javította. 2020-ban azonban elég lesz egy stadion is, a kétmilliós Budapest normális piacot biztosít, a válogatott kijutásának pedig a rendezés szempontjából nincs akkora jelentősége.

Ha pusztán matematikailag nézzük, ezúttal 19-en pályáznak 13 helyre, azaz a jelentkezők esélye 68 százalék. A 2004-es osztrák–magyar kandidálás esélye 33 százalék volt, a 2008-as önálló jelentkezésünké mindössze 14 – mivel hét hivatalos pályázat érkezett –, a 2012-esé pedig ismét 33. Így nézve eleve legalább dupla eséllyel indulunk, és most kivételesen jól jöhet a korábbi három pályázásunk, melyek ugyan sikertelenek voltak, de jelezték a magyar ambíciókat.

Új Puskás, új remény

A Puskás-stadion rekonstrukciója a korábbi Eb-pályázatokon mindig alapvetésnek számított, de rendre csak terv maradt. Ezúttal azonban tombol a stadionépítési láz, amelyből Magyarország reprezentatív arénája sem maradhat ki.

A kormány tavaly a "stadion a stadionban" felújítási koncepció mellett döntött. Skardelli György építész ötletének lényege, hogy megmentsen valamit a régi, klasszikus épületből, ugyanakkor a lehető leggyorsabban és legolcsóbban készüljön el benne az új, amely igazi fociaréna lesz. Megszűnik az atlétikai kör, a mostani kettes pálya helyén már a nézőtér első sora lesz, de a hátrébb ülők is jól járnak, mivel a lelátó meredekebben emelkedik majd.

A stadion a stadionban terv Forrás: Közti

Az új Puskás 65 ezer néző befogadására lesz alkalmas, tehát akár egy Eb-negyeddöntő otthona is lehet 2020-ban. A beruházás 70-90 milliárd forintba kerül, és az UEFA előírása értelmében 2018-ra el kell készülnie. Az egyvárosos rendezés így lényegesen kevesebbe kerülne, mint a korábbi ötleteink megvalósítása került volna: 2004-re és 2012-re négy, 2008-ra viszont egyenesen hét várossal pályáztunk. Az első esetben százmillió forintot emésztett fel maga a pályázás, a másodikban 275 milliót, a harmadikban 231 milliót.

"Ezeknél a mostani pályázás nagyságrendekkel kevesebbe kerül, de a pontos összeg üzleti titok" – mondta az Origónak Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője. Az UEFA végrehajtó bizottsága a legfontosabb feltételnek "a modern stadion mellett a kormánygaranciát, a rendező város együttműködését, a megfelelő reptéri garanciákat, a megfelelő számú és minőségű hotelt, a rendezett jogi helyzetet és a biztonság garantálását" tartja – tette hozzá Sipos. Azt mondta, a pályázat határidőre elkészült, igényes anyag, melyben "nagyon sok ember nagyon sok munkája" van.

A szövetségnél úgy számolnak, az Eb-rendezés nyereséges lehetne, mivel "az eddigi tapasztalat szerint az UEFA eddig még mindig kihozta nyereségesre, de a rendezőknek is pozitív mérleget szokott mutatni, ezért is van viszonylag sok pályázó".

Ugyanakkor bizonyos értelemben mindez csak körítés, a hazai szövetség célja – egyben a pályázat egyik fontos pontja –, hogy az Eb-rendezéssel a helyi foci hosszabb távú fejlődését is segítse. "Ez egy nagyon magas minőségű stadion lesz, edzőtermekkel, futópályával, kiszolgálólétesítményekkel. És bár ennyire nem szaladnék előre, az új Puskással az Eb után is pályázhatunk majd nemzetközi kupák döntőjére, utánpótlástornákra" – magyarázta Sipos Jenő.

Reménytelenül

Az eddigi három magyar Eb-pályázat mind kudarcot vallott. Az Euro 2004-re Ausztriával közösen pályáztunk, négy város (Győr, Debrecen, Székesfehérvár, Budapest) öt stadionja (a fővárosban a Népstadion és a Fradi-pálya) rendezett volna, a két ellenfél Portugália és Spanyolország volt. Végül a favorit spanyolok helyett a portugálok futottak be, a magyarok pedig azzal vigasztalták magukat, hogy értékes tapasztalatokat szereztek az újabb pályázáshoz.

Ez azonban tévedésnek bizonyult. Magyarország másodjára egyedül vágott neki a kalandnak, rajtunk kívül csak az oroszok próbálkoztak szólóban, Ausztria Svájccal, Skócia Írországgal, Görögország Törökországgal, Horvátország Bosznia-Hercegovinával, illetve az észak-európaiak (finnek, dánok, norvégok, svédek) négyesben szálltak versenybe. Szokatlanul erős volt a konkurencia, magyar részről pedig teljesen irreális a hét város (Budapest ismét két helyszínnel, továbbá Miskolc, Debrecen, Szeged, Győr, Székesfehérvár és Kaposvár) és a nyolc stadion, melyek közül egy sem állt készen akkor. Az első négybe bekerültünk ugyan, ám a választás később Ausztriára és Svájcra esett. Az osztrák állami hírügynökség és a BBC szerint itt már az első szavazási körben kiestünk.

A legfájdalmasabb talán a 2012-es sikertelen pályázat lett. Eleinte a románokkal való összefogást terveztük, ám ők 2004 novemberében jelezték, hogy képtelenek lennének lebonyolítani egy ilyen léptékű eseményt. Így aztán végül a horvátokkal vállvetve (ismét az első pályázat négy városával, és azok – továbbra is csak álmodott – stadionjaival) szálltunk szembe az olasz, valamint a lengyel–ukrán közös pályázattal. A cardiffi voksoláson nem is volt szükség második körre: a győztes nyolc, Olaszország négy, Magyarország és Horvátország párosa nulla szavazatot kapott.