„Ismételten szeretném megerősíteni: Neymar játékjogáért 57,1 millió eurót fizettünk, és pont. Már nem is tudom, hányadszor mondom ezt el. (...) Kérjék be a szerződéseket, a transzfer teljesen tiszta, semmit nem kell elrejtenünk, mert mindent meg tudunk magyarázni” – mondta Sandro Rosell, a Barcelona elnöke azon a csütörtöki sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette a lemondását. A döntését azzal indokolta, hogy a családját rendszeresen fenyegetik.
Az elnök vesztét egy olyan ügylet okozta, amely a nyári átigazolási időszak legnagyobb sikerének tűnt. Azzal, hogy megszerezte a számos nagy rivális által körüludvarolt Neymart, Rosellnek sikerült igazán hagyot robbantania az átigazolási piacon. A bomba azonban kétszer robbant: a klub egyik pártoló tagja, Jordi Cases kezdeményezte, hogy vizsgálják meg, valóban a bejelentett összegért vették-e meg a Santostól a brazil csillagot. A Mundo Deportivo nevű sportlap dokumentumokra hivatkozva azt állítja, hogy a játékos valójában 95 millióba került, és a különbözetet fiktív ügyletek mögé bújtatva fizették ki. Cases ezért hűtlen kezelés miatt feljelentést tett.
A négyéves elnökségét két bajnoki címmel és egy BL-győzelemmel emlékezetessé tevő, a sikerekben csak úgy sütkérező Rosell bukása váratlan, de arról szó sincs, hogy az összes Barca-drukker telesírná a párnáját miatta - valójában nagyon megosztja a szurkolókat. Egy részük úgy gondolja, kiteljesítette a klubnál hosszú ideje folyó tudatos építkező munkát, míg mások a Barcelona-ethosz kiárusítóját látják benne.
Sandro Rosell alelnök lett a katalán egyesületnél 2003-ban, amikor Joan Laportát választották elnökké. Azzal kampányolt Laporta mellett, hogy megveszik David Beckhamet, a kiemelkedő marketingértékkel is bíró angol focista azonban a Real Madridot választotta. Helyette érkezett Ronaldinho, ami így utólag leglábbis nem tűnik rossz cserének. A brazil klasszist a Manchester United is szerette volna leigazolni a PSG-től, és az akkori sajtóhírek szerint Rosellnek köszönhetően választotta a Barcelonát, mivel az akkori alelnöknek számos jó kapcsolata van Brazíliában.
A remek üzlet és a megnyert bajnoki cím ellenére megromlott a kapcsolat Laporta és Rosell között, utóbbi pedig 2005-ben úgy döntött, hogy lemond alelnöki tisztségéről. Akkor úgy fogalmazott, hogy szerinte Laporta nem azon az úton viszi a klubot, amelyen megbeszélték.
Rosell a következő egy évet többek között azzal töltötte, hogy írt egy könyvet Benvingut al món real (Isten hozott a való világban) címmel, amely nyílt támadás volt Laporta ellen. Azt írta, az elnök nem tudta megfelelően kezelni a konfliktusokat, és totális anarchia uralkodott el a klubnál. Rosell a később is Laporta első számú kritikusa maradt, bár azt helyeselte, hogy Josep Guardiolát ültette le a kispadra.
2008-ban bejelentette, hogy 2010-ben, amikor lejár Laporta mandátuma, elindul az elnöki posztért. „Megszerzem a Barcelonának Cristiano Ronaldót” – ezzel kampányolt, és bár a több mint 57 ezer tag 61 százalékos többséggel megválasztotta, tudjuk, hogy – akárcsak Beckham esetében – a katalánok a Ronaldóért folyó harcban is vereséget szenvedtek a Real Madridtól.
A Barcelona kispadján ekkor már két éve Josep Guardiola ült, aki felültette a csapatot a focivilág trónjára, megnyert mindent, amit lehetett. Rosell akkor azzal kezdte a tisztogatást, hogy közölte: a klub hatalmas adósságokat halmozott fel Laporta elnöksége alatt, ezért átláthatóbbá kell tenni a gazdálkodást. Két évvel később már azt jelenthette be, hogy a Barcelona 45 millió eurós profittal zárta a szezont, noha abban az évben sem a spanyol bajnokságot, sem a Bajnokok Ligáját nem nyerte meg.
Pedig ő is egyből belekezdett a költekezésbe, 40 millió euróért szerződtette a Valenciától David Villát, majd 19 millióért a Liverpoolból Javier Mascheranót, de meg is lett az eredménye, Rosell első El Clasicóján 5-0-ra verte a Barca a Realt, zsinórban harmadszor a bajnokságot is megnyerte, és a Manchester Unitedet legyőzve a Bajnokok Ligáját is. Aztán a következő idény elején a spanyol, majd az európai Szuperkupát is behúzta a csapat, a Real Madrid, illetve a Porto ellen. Az egyik gólt Cesc Fabregas szerezte, aki a Barcelona akadémiáján nevelkedett, és Rosell több mint 40 millió euróért hozta vissza az Arsenalból. Emellett 26 millió euróért megvette Alexis Sánchezt is az Udinesétől. Az Európai Szuperkupa-győzelemmel a Barca 74-re növelte a klub trófeáinak a számát, a megnyert címeket tekintve megelőzve az ősi rivális Real Madridot, majd a klubvébén ezt eggyel még megfejelte. A szurkolók nagy része minden idők legjobb Barcelonájáról beszélt Rosell elnöksége alatt.
A következő szezon gyengébben sikerült (Spanyol Kupa-győzelem, második hely a spanyol bajnokságban, elődöntős búcsú a BL-ben a Chelsea-vel szemben), Josep Guardiola pedig elköszönt a csapattól - állítólag azért, mert megromlott a viszonya Rosell-lal, de ezt egyikük sem erősítette meg. Az elnök ezután úgy döntött, nem hoz máshonnan edzőt, hanem Guardiola másodedzője, Tito Vilanova kezébe adja az irányítást, így a csapat ugyanazt a filozófiát tudja továbbvinni. Vilanova vezetésével a csapat 100 pontot szerzett a spanyol bajnokságban, úgy lett bajnok, hogy csak kétszer kapott ki, és 15 ponttal előzte meg a Real Madridot. A Spanyol Kupa elődöntőjében ugyanakkor vereséget szenvedett a madridiaktól, akárcsak a BL ugyanezen szakaszában a Bayern Münchentől, ez utóbbi kudarc elég csúfosra sikeredett a maga 0-7-es összesítésével.
Fájó pont volt a Barcelona-szurkolók szemében, amikor tavaly augusztusban a klub mezszponzori szerződést kötött a Qatar Airways vállalattal. A csapat mezén korábban soha nem volt egyetlen kereskedelmi hirdetés sem (2006-ban felkerült ugyan az ENSZ gyermekjóléti szervezete, az UNICEF logója, de ingyen). A Qatar Airwaysszel kötött megállapodás értelmében három évre 96 millió eurót kap a Barca azért, hogy a céget hirdeti a mezén, és egy esetleges Bajnokok Ligája-győzelem további ötmillió eurót ér. Rosell azzal indokolta a döntést, hogy csak így lehet gazdaságilag stabillá tenni a klubot. A szurkolók akkor úgy gondolták, hogy a klub eladta magát, felrúgta a hagyományait, bár ma már kevesen zúgolódnak emiatt.
Miután kiderült, hogy Vilanova a betegsége miatt nem tud tovább dolgozni, Rosell az európai tapasztalattal nem rendelkező Gerardo Martinót szemelte ki magának a kispadra, és egyelőre úgy tűnik, ez is jó döntésnek bizonyult. A csapat szépen játszik, vezeti a spanyol bajnokságot, a BL-ben pedig csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe.
Az AS nevű madridi napilap a napokban arról írt, hogy Sandro Rosell ellen két megvesztegetési ügyben is nyomoznak Brazíliában – egyik sem kapcsolódik a Barcelonához, viszont mindkettőben Ricardo Teixeirához, a brazil szövetség korrupciós ügyek miatt 2012 nyarán lemondásra kényszerített elnökéhez vezetnek a szálak. Ha megállnak a vádak, Rosell akár nyolc évre is börtönbe kerülhet, legalábbis a madridi újság szerint.
A Barcelona igazgatósága nem ír ki új elnökválasztást, hanem két évig ugyanez a vezetőség marad, az elnöki teendőket pedig az eddigi alelnök, Josep Maria Bartomeu látja majd el - de kérdés, hogy meddig. Rosell vélhetően azért mondott le azonnali hatállyal, hogy maradásával nehogy nagyobb kárt okozzon a klubnak, ám ha a bíróság szabálytalannak ítéli meg a Neymar-szerződést, akkor bukni fog az egész vezetőség, hiszen nemcsak Rosell írta alá a szerződést, hanem Bartomeu és a másik alelnök, Javier Faus neve is ott szerepel a papírok alján. A lavina elindult, kérdés, hogy hol áll meg.
Melyik klubnál nincs simli?
A Barcelona szurkolói oldaláról szemezgettünk néhány véleményt:
