Amikor Zidane és Maradona nem volt elég jó a másodosztályhoz

Zidane-t még az angol másodosztályhoz sem tartották elég jónak, Ibrahimovicnak a próbajáték tett be, Maradonára sajnálták a plusz negyvenezer fontot. Olyan futballsztárokat szedtünk össze, akikről egy-egy klub valamilyen okból lemondott, hogy aztán a vezetők a fejüket verjék a falba, amikor a játékos máshol szórta a gólokat és szállította a sikereket.

A nyári átigazolási szezon unalomig ismételt kérdése volt, hogy Gareth Bale, a Tottenham walesi húzóembere elhagyja-e a londoniakat a Real kedvéért, és ha igen, akkor megvalósul-e az őrült összegnek hangzó 120 millió eurós vételár.

Bale 2007-ben került a Tottenhamhez, és Arsene Wenger, az Arsenal edzője elismerte, nagy hibát követett el, amikor nem csapott le az akkor még a Southamptonban játszó walesire. "Nem vettük meg, mert Ashley Cole és Gael Clichy személyében már volt két balhátvédünk, és felesleges lett volna egy harmadik" - indokolta döntését Wenger, aki akkor még nem tudhatta, hogy Bale úgy kiteljesedik majd a Tottenhamben, hogy a bal oldalon egyszerre lesz képes védőt, középpályást és szélsőt játszani, miközben ontja a gólokat.

Nem Bale volt az egyetlen, akiről Wenger lecsúszott, korábban például Zlatan Ibrahimovicot is kinézte magának, és abból a tervből sem lett semmi. A svéd fenegyerek akkor még szülővárosa csapatában, a Malmöben játszott, és 2000-ben az Arsenalnál járt tárgyaláson, még pózolt is a kilences mezzel, de ezen a ponton megrekedt az átigazolása.

Ibrahimovic az Ajaxban robbant be az európai elitbe, pedig az Arsenal is kinézte magának Forrás: AFP

A meglehetősen nagy egóval megáldott csatár azt mondta, nem érezte, hogy Wenger mindenáron meg szeretné szerezni őt, az meg végképp kiverte a biztosítékot nála, hogy próbajátékon szeretett volna meggyőződni arról, hogy mennyire jó. Wenger persze máshogy emlékezett, szerinte csak arról volt szó, hogy azt kérte Ibrahimovictól, hogy szálljon be a többiekhez edzeni, de ő erre nem volt hajlandó. Egy évvel később az Ajax 7,8 millióért elvitte a svédet, míg az Arsenal ugyanekkor 15,3 millió euróért megszerezte az Evertontól Francis Jefferst. Nem kérdés, melyik klub járt jobban.

2002-ben jött az újabb Wenger-baklövés, amikor Didier Drogbáról maradt le az Arsenal. Pedig az elefántcsontparti csatárt folyamatosan figyelte a klub onnantól kezdve, hogy 1998-ban a Le Mans-hoz került, de Wenger úgy érezte, még nem kész játékos. "Igen, hibáztunk, de ez előfordul a futballban. Ott volt nekünk Thierry Henry, és úgy voltunk vele, továbbra is rajta tartjuk a szemünket Drogbán, nem mondtunk le róla" - magyarázta a bizonyítványát Wenger.

Drogbát végül 100 ezer euróért még abban az évben elvitte a Guingamp, majd 2003-ban a Marseille-hez került, 2004-ben pedig 37 millió euróért a Chelsea-hez. Drogba aztán folyamatosan emlékeztette Wengert arra, hogy mennyire rosszul döntött, 15 Arsenal elleni meccsén összesen 15 gólt szerzett, volt közötte Szuperkupa- és Ligakupa-döntőt, valamint FA-kupa-elődöntőt eldöntő találat is.

Wenger joggal mérgelődhet, több játékosról is lemaradt Forrás: AFP/Ian Kington

Yaya Touré már csak egy lépésre volt attól 2003-ban, hogy az Arsenal játékosa legyen, a belga Beverentől érkező elefántcsontparti középpályás azonban nem győzte meg Wengert a Barnet elleni edzőmeccsen, amelyen árnyékékként kapott szerepet. Ennek ellenére megvolt a megállapodás a klub és Touré között, de a munkavállalási engedélyével gondok adódtak, ő pedig egy idő után megunta a várakozást, és 2004 januárjában végül a Metalurg Donyeckhez igazolt.

Innen aztán fokozatosan ívelt felfelé a karrierje, az Olimpiakosz és a Monaco érintésével jutott el a Barcelonába, jelenleg pedig a Manchester Cityben bizonyítja, hogy a világ egyik legjobb labdaszerző középpályása. "Az igazat megvallva, talán nem álltam készen akkor arra, hogy Angliában játsszak. Fiatal és tapasztalatlan voltam, és nem hibáztatom az Arsenalt a történtekért" - ismerte el Touré utólag, úgyhogy ebben az esetben nem csak Wengeren múlt, hogy meghiúsult az átigazolás.

A Liverpool is kihagyott két nagy ziccert, az elsőt még 1983-ban, amikor a 18 éves Michael Laudrup szinte már elképzelte, hogy milyen lesz a játékoskijáróban hallgatni, ahogy az Anfield Road nézői rázendítenek a You'll Never Walk Alone című klubhimnuszra.

Aztán a Pool vezetése úgy döntött, három- helyett négyéves szerződést kínál a zseniális dán irányítónak, aki ebbe nem egyezett bele, mert úgy érezte, egyszer már megállapodtak valamiben, és ő ahhoz tartja magát. Utóbb kiderült, a Liverpool azzal indokolta a változtatást, hogy Laudrup fiatal még, és idő kell neki, hogy fejlődjön. Így aztán Anglia helyett Olaszországban kötött ki, a Juventusnál, majd megfordult a Barcában és a Realban is, ahol kiváltotta a társak rajongását, Romário és Raúl is azt mondta, hogy ő volt a legjobb, akivel együtt játszott.

A 2003-as kapufa talán még fájóbb volt a Vörösöknek, ekkor ugyanis egy bizonyos Cristiano Ronaldóra fente a fogát Gerard Houllier edző. A francia mester a touloni U21-es tornán szúrta ki magának az akkor még alig ismert Sporting-szélsőt, akit meg is környékezett, de Ronaldo fizetési igényei nem fértek bele a Liverpool költségvetésébe, és attól félt, ha megadja neki, amit kér, az feszültséget szül az öltözőben.

Cristiano Ronaldo Sporting-játékosként is szeretett cselezni Forrás: AFP

Houllier azzal nyugtatta magát, hogy Harry Kewellt sikerült megszerezni, de azért megnéztük volna az arcát, amikor nem sokkal később a MU 17,5 millió euróért lecsapott Cére. A többi már történelem, Ronaldo az Európai Szuperkupán kívül mindent megnyert a Uniteddel, amit klubszinten lehet, Houllier mellett pedig Wenger is szívhatta a fogát, mert ő is egyezkedett a Sportinggal, de az árban nem jutottak dűlőre.

Sokáig élt egy olyan legenda idehaza, hogy a Nyíregyháza vezetői nem találták elég jónak a próbajátékon lévő Andrij Sevcsenkót, a későbbi aranylabdás csatárt, de ezt maga az érintett cáfolta egy interjúban. A West Ham United vezetői viszont tényleg szentségelhettek, mert 1994-ben két ukrán fickó fiatal játékosokat ajánlott nekik, és egyikük gólt is lőtt egy edzőmeccsen.

A West Hamnél ekkoriban Harry Redknapp volt az edző, aki a sógorával, idősebb Frank Lamparddal dolgozott együtt, és végül utóbbi volt, aki sokallta az egymillió fontos árat, amit a két ügynök kért az ifjoncért. Redknapp hallgatott a rokonra, így a fiatal csatár maradt a Dinamo Kijevben, és a nevét akkor ismerte meg a nagyvilág, amikor 1997 őszén a BL-ben három gólt lőtt a Barcelonának a Nou Campban. Ő volt Sevcsenko.

Kevés dologról mondhatja el Alex Ferguson, hogy nem sikerült neki, de Alan Shearer becserkészése ezek közé tartozik. Shearer az 1991/1992-es szezonban olyan eredményesen játszott a Southamptonban, hogy az angol válogatottban is bemutatkozott, és ha már ott volt, gólt is szerzett első meccsén a franciák ellen. Az angol sajtó össze is boronálta Shearert és a MU-t, de borult a papírforma, és a Blackburn lett a befutó, amely 3,6 millió fontot tett le a 22 éves csatárért.

"A Manchester tényleg érdeklődött irántam, de azt mondták, kérnek pár hét türelmet, mert még össze kell szedniük az átigazoláshoz szükséges pénzt. Úgy éreztem, ha valóban kellenék nekik, akkor egyből lépnének, és közben a Blackburn is megkeresett, nekik pedig azt ígértem, hogy pár napon belül válaszolok, majd végül igent mondtam" - mesélte Shearer.

Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy a MU hoppon maradt: Ferguson 1996-ban ismét rávetette magát Shearerre, meg is egyezett a Blackburnnel az összegről, de az utolsó pillanatban közbeszólt a Newcastle. A Szarkák javára az érzelmi szál döntött, Shearer ugyanis Newcastle-ben született, és a csapat menedzsere, Kevin Keegan a példaképe volt, ő beszélte rá, hogy a MU helyett őket válassza.

Shearerrel ellentétben Eric Cantona játszott a MU-ban, sőt a klub egyik legendája lett, de nem sok hiányzott hozzá, hogy a Sheffield Wednesdaynél rugdossa a gólokat. Cantona pályafutása romokban hevert 1991 végén, a Nimes játékosaként egy bírói ítéleten feldühödve a sporihoz vágta a labdát, amiért egy hónapra kivonták a forgalomból, majd ehhez a fegyelmi bizottság újabb egy hónapot hozzácsapott, amikor a meghallgatáson egyenként idiótázta le a tagokat a forrófejű csatár.

Cantona nem kért a sheffieldi próbajátékból, inkább elment a Leedsbe, majd legenda lett a MU-nál Forrás: AFP/Gwerry Penny

Cantona hirtelen felindulásból kijelentette, hogy visszavonul, de aztán meggondolta magát, és a csatornán átkelve igyekezett újraindítani a karrierjét. A Sheffield edzője, Trevor Francis látott fantáziát a franciában, de a feleknek nem sikerült közös nevezőre jutniuk, Cantona ugyanis nehezményezte, hogy bár a csapattal töltött egy hetet, és három gólt szerzett egy edzőmeccsen, Francis további egy hétig tesztelni szerette volna. Cantona ebből nem kért, inkább továbbállt, és a Leeds 900 ezer fontért megvette őt, ami bajnoki címet érő átigazolásnak bizonyult.

A másik sheffieldi csapat, a United még nagyobb durranást mulasztott el, amikor 40 ezer font miatt letett Diego Maradona megszerzéséről. Maradona mindössze 17 éves volt, amikor a Sheffield edzője, Harry Haslam meglátta őt az Argentinos Juniorsban, és úgy döntött, kell neki a ballábas tehetség.

A Sheffield ekkoriban a másodosztályban szerepelt, ennek ellenére a 200 ezer fontos vételár az argentin csapatnak is vonzó volt, az angolok azonban végül nem csengették ki az összeget. Inkább 160 ezer fontért megvették a River Plate-ből Alejandro Sabellát - aki jelenleg argentin szövetségi kapitány -, majd a klubrekordot jelentő összegért érkezett középpályással együtt kizúgtak a harmadosztályba. Maradona pedig maradt az Argentinos Juniorsban, és végül a Bocából igazolt Európába 1982-ben.

És még ezt is lehet fokozni! Amikor 1995-ben a Shearer-gólokra támaszkodó Blackburn bajnok lett, Kenny Dalglish edző úgy döntött, felturbózza a csapatot az ekkoriban Bordeaux-ban labdázgató Zinedine Zidane-nal. Törekvéseit azonban gyorsan félresöpörte Jack Walker elnök, aki azt mondta, "minek nekünk Zidane, amikor itt van Tim Sherwood?"

Zidane még dús frizurával egy bordeaux-i csapatképen Forrás: AFP/Olivier Morin

Nem a Blackburn volt az egyetlen angol csapat, amelyet hírbe hoztak a későbbi világ- és Európa-bajnok, aranylabdás és BL-győztes franciával, 1996-ban ugyanis Barry Silkman játékosügynök a Newcastle számára ajánlgatta őt 1,2 millió fontért.

"Megnézték őt, és azt mondták, nem elég jó ahhoz, hogy a másodosztályban játsszon. Zidane három hónappal később a Juventusé lett 3,5 millió euróért, majd az olasz klub 2001-ben 73 millióért adta el a Realnak. Azt hiszem, a Newcastle vezetői kicsit elnéztek valamit" - piszkálta Silkman az angolokat.