A bíróknál csak a talaj rosszabb az Afrika-kupán
Csalódást okozott az Afrika-kupa csoportköre, a tornát régebben jellemző látványos és szórakoztató játékból keveset lehetett látni, ráadásul a játékvezetés színvonala és helyenként a körülmények is hagynak kívánnivalót maguk után. De legalább a kapusokban bízhatunk.
A 2000-es évek második fele az észak-afrikai válogatottakról szólt a kontinensen. Két kameruni diadal után 2004-ben Tunézia nyert az Afrika-kupán, majd háromszor egymás után Egyiptom végzett az élen. A tavalyi tornán a negyeddöntőben már csak Tunézia képviselte a térséget, az idén pedig bekövetkezett az, amire 1992 óta nem volt példa: a csoportkörből egyetlen észak-afrikai válogatott sem ment tovább.
Pedig Algériát még a végső győzelemre is esélyesnek tartották, elvégre a FIFA-ranglista alapján jelenleg a második legjobb Afrikában - mindez a torna után alighanem módosul. A térség országai közül még Marokkó szerepelt a legjobban, amely veretlenül, három döntetlennel esett ki, és szövetségi kapitánya, Rasid Tausszi így fogalmazott: "A prioritást számunkra a 2014-es világbajnokság selejtezői, illetve a 2015-ös, hazai rendezésű Afrika-kupa jelentik."
Egyes vélemények szerint az észak-afrikai futball visszaesésének egyik fő összetevőjét a térségben végbement társadalmi változások jelentik, illetve az, hogy a sportágban még várat magára az a forradalom, ami az arab tavasz eseményeit jellemezte. A BBC-nek nyilatkozva a tunéziai szakíró, Murad Tejeb így fogalmazott: "A legnagyobb kihívás az észak-afrikai labdarúgás számára, hogy a szerkezeti változásokra koncentráljon, kezdve az utánpótlás-neveléstől az infrastruktúra fejlesztéséig."
A ghánai szurkolók egy dél-afrikai rendőrt is megtáncoltattak
Hullanak a tizenegyesek
A játékvezetés színvonala nem túl magas, akadt néhány olyan döntés, amelyet nagyon sokat kritizáltak, és volt néhány kifejezetten nevetséges is. Idesorolható, hogy a Togo-Algéria mérkőzésen a madagaszkári bíró, Hamada Namplandraza a második félidőben 16 percet hosszabbított. Az zavarta meg, hogy a 86. percben az egyik algériai nagy lendülettel beszaladt kapuba, majd a hálóba csimpaszkodva majdnem ledöntötte a kapufát. A kaput végül sikerült kicserélni, de bíró ezt a 13 percet is beleszámolta a ráadásba, pedig a meccsből már csak négy perc lett volna hátra.
De már a csoportkör után hazaküldték az egyik legjobb afrikai bírónak tartott mali Koman Coulibalyt is, aki 2010-ben a döntőt vezette, miután a Dél-Afrika-Angola meccset követően azzal vádolták meg, hogy túlságosan is a házigazdáknak fúj. Az egyiptomi Gaed Grisa a Zambia-Nigéria meccsen megadott egy erősen vitatható büntetőt a zambiaiaknak, amiről a nigériai kapus így nyilatkozott: "Ez volt a futball történetének legrosszabb döntése." Az afrikai bírók a jelek szerint nagyon szeretnek tizenegyest adni, mert a csoportkörben nyolc gól született büntetőből, és emellett további három büntető kimaradt.
Főszerepben a kapusok
A sok kihagyott tizenegyes is jelzi, hogy a kapusoknak eddig a szokottnál is több reflektorfény jutott. Közhelynek számít, hogy az afrikai kapusok kevés kivételtől eltekintve bármikor képesek hatalmas hibákra, aminek fő oka az, hogy a kontinensen a kapusképzés még gyerekcipőben jár, és bár a mostani tornán az igazán nagy potyagólok eddig elmaradtak, az azért látszott, hogy a legtöbb kapus könnyen zavarba hozható.
Az etiópiaiakra különösen rájárt a rúd, hiszen a három meccsen két kapusukat is kiállították, ráadásul Jemal Tassew még bele is sérült abba, hogy brutálisan lerúgta zambiai ellenfelét. Jellemző, hogy a zambiai Kennedy Mweene sem a megbízható teljesítménye miatt lehet a torna legjobb kapusa, hanem mert nemcsak jól védi, hanem kiválóan is rúgja a tizenegyeseket, ráadásul látványos gólöröme is egyedivé teszi.
Fű helyett homok
Infrastruktúra szempontjából Dél-Afrika elméletileg az egyik legjobb a kontinensen, ráadásul az ország három évvel ezelőtt világbajnokságot rendezett, ami alapján azt gondolhatnánk, hogy a pályákkal nem lehet probléma. Aki azonban látta valamelyik találkozót, amelyet Nelspruitban, a Mbombela stadionban rendeztek, az tisztában van azzal, hogy ez nincs így. A togói csatár, Emmanuel Adebayor például kijelentette: "Ez az egyik legjobb stadion, amelyikben valaha is játszottam, de szégyen Afrika számára, hogy az egész világ előtt ilyen talajon kell pályára lépnünk. Az európai ismerőseim sorra fogják küldeni az SMS-eket, azt kérdezve: a dzsungelben játszotok?"
A dzsungel helyett persze inkább a strand lenne a megfelelő kifejezés, mivel a Mbombela stadion esetében nem annyira gyepszőnyegről, mint homoktalajról beszélhetünk. A rendezők szerint nem sokkal a torna előtt a gyepet megtámadta egy fertőzés, így a helyiek homokkal próbálták feltölteni, aminek azt lett a következménye, hogy a talaj egyenetlen, lehetetlenné teszi a lapos passzos játékot. Az sem segített, hogy kétszer is egymás után két meccset játszottak Nelspruitban, pedig a rendezők szerint a háromnapos szünet alatt teljesen rendbe tették.
Hol vannak a klasszisok?
Az afrikai labdarúgással kapcsolatban évtizedeken keresztül az volt a vélekedés, hogy akadnak fantasztikus egyéni képességekkel, technikai tudással rendelkező focisták, azonban a taktikai fegyelem és az igazi csapatjáték hiányzik a válogatottak repertoárjából. Ennek köszönhetően az Afrika-kupa legalább annyira számított szórakoztató show-nak az európai drukkerek számára, mint komoly tornának. Ehhez képest a mostani torna két gól nélküli döntetlennel kezdődött, és egyelőre hiányoznak az igazi nagy sztárok. A korábbi nigériai védő, Christian Chukwu, aki később asszisztensként is dolgozott a válogatott mellett, így fogalmazott: "Kezdenek eltűnni az igazán jó afrikai támadók. Az én időmben, ha gólt szereztünk, akkor is próbáltunk tovább támadni, de manapság sokkal nagyobb a hangsúly a védekezésen."
A negyeddöntőben
szombat:
Ghána - Zöld-foki Köztársaság, Port Elizabeth 16.00
Dél-afrikai Köztársaság - Mali, Durban 19.30
vasárnap:
Elefántcsontpart-Nigéria, Rustenburg 16.00
Burkina Faso-Togo, Nelspruit 19.30