A csődtől menekült, mini Barca lett

A Chelsea elleni idegenbeli 2-0-val a Swansea City közel került története első kupadöntőjéhez, pedig tíz éve kis híján a negyedosztályból is kiesett, az egyetlen sztár fizetését vödörben gyűjtötték a szurkolók. A walesi kiscsapat okos koncepcióval és merész húzásokkal veszi fel a versenyt a gazdag klubokkal.

Kiválóan kezdte az évet a Swansea: előbb 2-2-t játszott az Aston Villával, majd az FA-kupában ugyanezt az eredményt érte el az Arsenal ellen, ezután pedig a Ligakupa elődöntőjének első mérkőzésén Londonban győzte le a Chelsea-t. A walesiek 21 forduló után a kilencedik helyen álltak a Premier League-ben, és elérhető közelségbe került történetük első kupadöntője. Mindez egészen fantasztikus eredmény, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy tíz éve majdnem a profi státuszát is elveszítette.

Vödörben gyűjtötték a középpályás fizetését

2003 első három meccse erősen különbözött az idei nyitánytól: akkor ugyanis nem a Chelsea vagy az Arsenal voltak az ellenfelek, hanem a Bury, a York City és a Lincoln City, ráadásul a Swansea a három meccsből kettőt elveszített. A csapat a kiesés ellen küzdött a negyedosztályban, közel állt ahhoz, hogy csődbe menjen. A jelenleg is a Swansea-t erősítő középpályás, Leon Britton akkor jött a West Ham Unitedtől, és a fizetésének egy részét maguk a drukkerek állták: az akkori stadion, a Vetch Field lelátóján egy vödröt vittek körbe hétről hétre, és mindenki annyi pénzt dobott bele, amennyit gondolt.

"Mindig időben megkaptam a pénzemet, minden elismerésem a szurkolóké. Jó érzés volt, hiszen ha nem lettek volna elégedettek velem, akkor a fejemre borították volna a vödröt" - emlékszik vissza Britton.

Britton, a szurkolók hőse

Rajta kívül még a csapatkapitány Gary Monk járta végig angol liga szamárlétráját a klubbal a negyedosztálytól a Premier League-ig - a spanyol Ángel Rangel és Nathan Dyer azt mondhatja el magáról, hogy már a harmadik vonalban is a Swansea-ban futballozott. De a drukkereknek nem csak Britton megtartásában volt nagy szerepük, hanem abban is, hogy a klub egyáltalán megmenekült a csődtől. Az egyesületet a katasztrofális anyagi helyzetbe kergető korábbi tulajdonostól, az ausztrál Tony Pettytől egy olyan konzorcium vette meg, amelyet nagyrészt helyi üzletemberek alkotnak, a jelenlegi elnök, Huw Jenkins gyermekkora óta a Swansea-nak szurkol. A 2002-ben létrehozott Swansea City Szurkolóinak Társadalma Kft. az egyesület részvényeinek húsz százalékával rendelkezik, és egy fővel képviselteti magát az igazgatóságban.

Új utakon a siker felé

Mindez persze nagyon szépen hangzik, azonban csupán ettől a csapat még nem fejlődött volna ilyen gyorsan. Az elnökség azonban évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy az angol klubok többségétől eltérő szakmai koncepciót választ.

"Szakítanunk kellett a klasszikus brit stílussal, meg azzal, hogy csupa 190 centis játékosunk van, akik rengeteget futnak és ütköznek. A legtöbb klubnak nincsen egy egyértelmű koncepciója, általában hagyják, hogy az edző adja meg az irányt, de olyan gyakran váltogatják a trénert, hogy egyik elképzelést sem tudják végigvinni. Nekünk más utat kellett választanunk, hogy versenyezni tudjunk azokkal az egyesületekkel, amelyek úgy vélik, hogy csak pénzköltéssel lehet sikereket elérni" - nyilatkozta Jenkins a Guardiannek.

Természetesen edzőt is az elképzelésnek megfelelően választottak. 2007 februárjában a spanyol Roberto Martínez került a kispadra, őt Paulo Sousa követte, majd Brendan Rodgers, akivel a csapat feljutott az élvonalba, és az előző idényben újoncként 11. lett. A brit futballközvélemény igazából ekkor fedezte fel a Swansea-t, és meglepődve tapasztalták, hogy a csapat amolyan mini-Barcelonaként futballozik.

Michut immár a spanyol kapitány, Del Bosque is figyeli

Mikor nyáron a Liverpool elcsábította Rodgerst, a Swansea megint képes volt egy váratlan húzásra: megszerezte a dán Michael Laudrupot, aki futballistakén világklasszis volt, edzőként pedig dolgozott a Primera Divisiónban, azaz kiválóan ismeri a spanyol piacot. Ennek megfelelően a klub négy spanyol játékost igazolt, akik mind remekül beváltak, sőt, Michu az idény legnagyobb felfedezettje. A Rayo Vallecanótól mindössze 2,5 millió euróért megvett támadó középpályás 21 forduló alatt 13 gólt szerzett, a Chelsea elleni Ligakupa-elődöntőn is eredményes volt.

Nem pihennek a babérjaikon

A klubtól szokatlan nyári költekezés (20 millió euróért igazolt) azonban nem azt jelenti, hogy a Swansea letért volna a megkezdett útról. Az átigazolási szezont így is pozitív mérleggel zárta, hiszen Joe Allen és Scott Sinclair eladásából közel 27 millió euró folyt be. A Premier League-ben a klub kiadásai nőttek, a játékoskeret fizetése például majdnem megduplázódott (17,4 millió fontról 34,6-ra nőtt), azonban minden szerződésben van egy záradék, amely szerint kiesés esetén automatikusan csökken a bér. Ráadásul a bevételek is jelentősen megnőttek: míg a Championshipben 11,7 millió font volt az összbevétel, addig az első PL-idényben 65 millió folyt be a kasszába.

Mindez lehetővé teszi, hogy az egyesület a Swansea Egyetemmel közösen megkezdje egy új edzőközpont építését (jelenleg ugyanis a klubnak nincsen ilyen komplexuma), és a Liberty Stadion bővítését is tervbe vették. Jelenleg ugyanis csak 32 ezren férnek be a stadionba, pedig ennél jóval többen lennének kíváncsiak a csapatra. A ligakupa esetleges megnyerése azt jelentené, hogy a klub kiléphet a nemzetközi porondra, ami utoljára 1992-ban sikerült, mivel a Swansea akkor még a walesi kupában indult, és összesen nyolcszor volt ott a KEK mezőnyében.

A Chelsea egykori angol válogatott védője, Graeme Le Saux a BBC szakértőjeként így foglalta össze a klub jelenlegi helyzetét: "A Swansea remekül mutatja, hogy ha az emberek hisznek abban, amit csinálnak, és következetesen kitartanak mellette, akkor sikeresek lehetnek."

www.globalsoccerapp.com