Másoknak is bejött Huszti-féle bumerángpálya

A Hannover 2009-ben hárommillió euróért adta el Huszti Szabolcsot a Zenitnek, ahonnan most 750 ezerért vásárolta vissza a magyar középpályást. A tékozló fiúkat általában nagy szeretettel fogadják régi-új klubjuknál, és volt, akinek még a BL-győzelem is összejött a visszatérés után.

Mint minden csapatsportágban, a labdarúgásban is érvényesül a felfelé áramlás, vagyis a játékosok igyekeznek még jobb és még tehetősebb csapatokhoz igazolni. A legnagyobb sztárok egy meghatározott számú klubra koncentrálódnak, és ugyanez a hierarchia alacsonyabb szintjén is működik. A nagy ugrás azonban nem mindig sikerül, ilyenkor pedig gyakran előfordul, hogy a karrierjében megtorpant játékos visszatér korábbi klubjához, ahol egyszer már a maga szintjén sztár volt.

Van visszaút a túl nagy ugrás után

Van, amikor ez nagyon gyorsan megy: Robbie Keane csak fél évet töltött a Liverpoolnál azok után, hogy 2008 nyarán közel 20 millió fontot fizettek érte a Tottenhamnek - januárban már vissza is tért a Spurshöz. A Werder Bremennél is elfogadták azt a tényt, hogy legjobbjaikat időről időre megveszik a nagyobb és gazdagabb egyesületek, és kifejezetten örülnek neki, ha valamelyik klasszis visszatér hozzájuk.

Így tett például Torsten Frings is, aki ötévnyi brémai szereplés után szerződött a Borussia Dortmundhoz, majd egy évet eltöltött a Bayern Münchennél is, hogy aztán 2005-ben hazatérjen.

Hasonlót élt át Claudio Pizarro, aki a Werdernél lett ismert játékos, két évet töltött el a brémaiaknál, majd a Bayern München vette meg. A müncheniektől 2007 nyarán a Chelsea-hez szerződött, ám a Stamford Bridge-en csak kevés lehetőséget kapott, így 2008-ban nyáron kölcsönadták, mégpedig a Werdernek, ahol a közönség nagy szeretettel fogadta. Egy év elteltével végleg visszaigazolt Brémába, ahol olyan jól játszott, hogy idén megint a Bayernben kötött ki, vagyis másodszor tért vissza egy korábbi csapatához.

Az sem ritkaság, hogy egy futballista hosszú, sikerekben gazdag karrier után igazol korábbi csapatához, hogy ott fejezze be pályafutását. Így tett például a holland Frank Rijkaard, aki először 1980 és 1987 között viselte az Ajax mezét, majd 1993-ban az AC Milantól igazolt vissza Amszterdamba, ahol két év múlva egy BL-diadallal koronázta meg pályafutását. Ez utóbbi csapatban ott volt Edgar Davids is, aki egy évvel később hagyta ott nevelőegyesületét, hogy aztán légióskodjon az AC Milanban, a Juventusban, az FC Barcelonában és a Tottenham Hotspurben is, majd 2007-ben megint az Ajax játékosa legyen.

Nem mindegy, ki hogy megy el

A fenti esetekben a drukkerek örömmel fogadták a visszatérőt, de ez nem mindig van így. Előfordul, hogy úgy ítélik meg, a játékos cserbenhagyta a klubot, és ilyenkor az "árulónak" nehéz dolga van, ha ismét el akarja fogadtatni magát. Az olasz középhátvéd, Fabio Cannavaro 2006-ban azután hagyta el a Juventust, hogy a klubot a calciopoli-botrány miatt a másodosztályba száműzték. Nem ő volt az egyetlen sztár, aki emiatt mondott búcsút a fehér-feketéknek, ám ő volt az egyetlen, aki visszatért közülük. Az egykori aranylabdás kedvenc másodjára nem találta a helyét a klubnál, egy év után ott is hagyta a torinóiakat.

A 19-szeres magyar válogatott Tóth Norbert pedig valósággal divatot csinált abból, hogy visszatérjen valamelyik korábbi csapatához. A szombathelyi születésű középpályás a Haladásban kezdett el játszani, innen 1994-ben távozott a Videotonba, majd három év elteltével az Újpest játékosa lett. Karrierje során később mind a három együttesben megfordult még egyszer, sőt, Újpestre kétszer is visszatért. Pedig az újpesti drukkerek első távozása után (amikor Pető Tamással együtt a Vasashoz szerződött) kifejezetten ellenséges transzparensekkel fogadták, később mégis megbékéltek vele.

www.globalsoccerapp.com