Vágólapra másolva!

Aki emberarcúvá tette az olasz válogatottat - Cesare Prandelli portréja

2012. július 03. 13:29

Játékosként három bajnoki címet, egy KEK-et és egy BEK-et nyert a Juventusszal, edzőként feljuttatta az élvonalba Hellas Veronát és a Veneziát, majd a felesége betegsége miatt rövidre sikerült római munka után jó kis csapatot csinált a Fiorentinából Cesare Prandelli, aki 2010-ben vette át az olasz válogatottat, amelyet két év alatt Eb-ezüstéremig vezetett.

A 2010-es világbajnokság kudarca után kevesen gondolták volna, hogy az olasz válogatott két évvel később döntőt játszik az Európa-bajnokságon, ráadásul sokszor olyan játékot produkálva, amivel még az olasz futball legelszántabb kritikusainak szívét is meglágyítja. Mindez a legtöbb szakértő szerint elsősorban a vébé után kinevezett Cesare Prandelli érdeme, aki bizonyos szempontból forradalmasította az olasz válogatott játékát.

A Rába ETO ellen debütált a Juventusban

Prandelli már játékosként is a jobbak közé tartozott, mert bár a válogatottságig nem jutott el, de aki majd 200 alkalommal pályára lép a Serie A-ban, az remek futballista. Ráadásul Prandelli hat szezont a Juventusban is lehúzott (a torinóiak színeiben egy Rába ETO elleni KEK-mérkőzésen mutatkozott be még 1979-ben), és három bajnoki címet, egy KEK-et és egy BEK-et nyert. Elsősorban azonban az Atalanta volt az ő klubja, Bergamóban játszott a Juve előtt és után is, majd visszavonulását követően edző karrierjét is ott kezdte.

Egy rövid kihagyástól eltekintve hét éven keresztül irányította az Atalanta utánpótlását, a hiátust az 1993-94-es idény vége jelentette, amikor rövid időre leülhetett az első csapat kispadjára. A bergamói ifjúsági csapattal 1993-ban megnyerte a nagy presztízsű viareggiói tornát, amelynek döntőjében az AC Milant győzték le 2-0-ra - abból a gárdából Domenico Morfeo és Alessio Tacchinardi is ismert futballista lett.

Végül 1997-ben távozott az Atalantától, és eleinte rendre kiscsapatoknál kapott munkát - 1999-ben a Hellas Veronát, 2001-ben pedig a Veneziát juttatta fel a Serie A-ba. Az áttörést az jelentette, amikor 2002-ben a Parma vezetőedzője lett, és a klubbal kétszer is az ötödik helyen végzett a bajnokságban, ami nagy sikernek számított. Ezt követően szerződtette az AS Roma, azonban két hónap után kénytelen volt otthagyni a klubot, hogy több időt tölthessen beteg feleségével.

Családi dráma és firenzei sikerek

Prandelli gyermekkora óta ismerte nejét, Manuela Caffit, akivel még 1982-ban házasodott össze (egyik esküvői tanúja a világbajnok védő, Antonio Cabrini volt), és elmondása szerint 25 év alatt mindössze egyszer veszekedtek. Manuelánál még 1999-ben diagnosztizáltak daganatot, ám eleinte úgy tűnt, hogy még időben észrevették a betegséget, egy sikeresnek látszó operáción esett át. A probléma azonban később visszatért, és Prandelli felesége végül 2007. november 26-án hunyt el. Prandelli akkor már a Fiorentina edzője volt, és a két nappal későbbi, AEK Athén elleni idegenbeli UEFA-kupa-mérkőzésre nem is utazott el a csapattal, azonban újabb két nap múlva bajnokin már leült a kispadra.

A legendás lila pufidzseki

A firenzei csapatot 2005-ben vette át, és öt idényen keresztül irányította - nála hosszabb ideig senki sem volt a Fiorentina vezetőedzője. 2008-ban az UEFA-kupában az elődöntőig jutott, majd kétszer is bevitte a csapatot a Bajnokok Ligájába, ahol a 2009-2010-es kiírásban csapata csak idegenben szerzett kevesebb góllal esett ki a későbbi döntős Bayern München ellen a nyolcaddöntőben - ráadásul a bajorok egyik találata egyértelműen lesről született. A Fiorentina meccsein lila pufidzsekijében irányító Prandellit 2008-ban a Serie A legjobb edzőjének választották, azonban olyannyira megromlott a viszonya a klub elnökével és tulajdonosával, Diego della Valléval, hogy jó előre bejelentette: 2010 nyarán távozik.

Közelebb az emberekhez

Mindez kapóra jött az olasz szövetségnek, amely már a 2010-es világbajnokság előtt bejelentette, hogy Prandelli lesz Marcello Lippi utódja, ami ideális megoldásnak tűnt abból a szempontból, hogy a válogatottnál teljes átalakításra volt szükség, amit maguk a játékosok is elismertek. Gianluigi Buffon például így nyilatkozott: "Szerintem még az Eb-re való kijutás sem lesz egyszerű feladat, több mint két évre lesz szükségünk arra, hogy kijöjjünk ebből a hullámvölgyből". A kapusnak azonban nem lett igaza, és ez nagy részben Prandelli érdeme, aki nem csak a pályán, hanem azon kívül is teljesen más filozófiát alkalmazott, mint elődje.

Míg Lippinél az "aki nincs velünk, az ellenük van" elv érvényesült, és azzal próbált egységet teremteni, hogy szinte minden kritikus véleményt elhárított, addig Prandelli nyitottságot kért a futballistáitól. "Amikor átvettem a válogatott irányítását, az első célom nem az eredményesség volt. Azt nem tudtam, hogy mikor kezdünk ismét meccseket nyerni, de mindenképpen közelebb akartam hozni a nemzeti csapatot az olasz emberekhez" - jelentette ki. Ennek megfelelően a válogatottat elvitte például egy firenzei börtönbe, egy alkalommal pedig Calabriában egy olyan edzőpályán tartott tréninget, amelyet a maffiától elvett földterületen építettek.

Az etikus viselkedés nagyon fontos volt a számára: Mario Balotelli, Daniele de Rossi és Pablo Osvaldo is volt, hogy azért maradt ki a keretből, mert klubjánál büntetést kapott. Az is gesztus értékű volt, amikor meghívta a válogatott keretbe a másodosztályú Gubbio focistáját, Simone Farinát, aki azért lett híres, mert nemet mondott, amikor bundázásra kérték. Ugyanakkor remek pedagógia érzékről tanúbizonyságot téve képes volt többé-kevésbé kordában tartani Balotellit az Európa-bajnokság alatt.

Az olasz csapat sokakat meglepett azzal, hogy az Eb-n a saját stílusát feledtetve megtalálta tökéletesen az egyensúlyt a védekezés és a támadás között, és Pirlo vezérletével látványos akciókat vezetett. Prandelli átvette Conte Juventusnál alkalmazott módszerét, és nagy teherbírású, de jól passzoló, labdabiztos embereket pakolt Pirlo köré, hátul pedig Bonucci és Barzagli magabiztosan takarított.

Nem az a típus, aki nyugodtan üldögél a kispadon meccs közben

A döntőben viszont hibázott a kapitány, és ezt később ő is elismerte, túlságosan bízott azokban, akik a döntőbe vitték a csapatot, így viszont a fáradtság felőrölte a játékosokat. Az elődöntő előtt a németek két nappal többet pihenhettek, mint a 120 perces meccsről érkező olaszok, majd a spanyoloknak is egy nappal több jutott regenerálódni, ami meg is látszott, már az első percektől sokkal frissebben játszottak Xaviék.

Prandelli a második félidőben kockáztatott, negyedóra alatt hármat cserélt, de kissé elkapkodta, mivel a korábban sérüléssel bajlódó Thiago Motta a combjához kapott, és ezzel a kétgólos hátrányban szenvedő olaszok még meg is fogyatkoztak.

Prandelli a vereség ellenére nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen büszke a csapatára, látva, és hogy mekkora utat tett meg a válogatott a két évvel ezelőtti vébé csúnya kudarca után, az sem kizárt, hogy 2014-ben már ismét a favoritok között emlegetik a mostani Eb előtt szürkének tartott squadra azzurrát.

www.globalsoccerapp.com