Amatőr kihívója akadt Messinek

Az év legjobb focistáját kereső szavazásokon általában ugyanazokkal a nevekkel találkozhatunk, ezért jelentett üdítő kivételt, hogy az Európai Labdarúgó-szövetség díjának jelöltjei között egy amatőr is szerepel, köszönhetően egy walesi újságírónak. Persze a szövetségi kapitányok sem feltétlenül tárgyilagosabbak, keveredett már fidzsi-szigeteki és laoszi focista is legjobbak közé.

Miután a FIFA lenyúlta a France Football Aranylabdáját, és összevonta a saját díjával, amelyet már a világ bármelyik országában szereplő futballista megnyerhet, az UEFA elnöke, Michel Platini úgy döntött, hogy megpróbálja feléleszteni a klasszikus Aranylabdát.

Az UEFA Best Player in Europe Award (vagyis a legjobb Európában futballozó játékos díja) gyakorlatilag az eredeti, France Football által meghirdetett Aranylabdának felel meg: az 53 európai ország egy-egy újságírója megnevezi, hogy szerinte az előző szezonban ki volt az öt legjobb játékos Európában, a szavazatokat összesítik, és máris megvan a győztes. Tavaly a trófeát természetesen Lionel Messi vihette haza.

Wales is a topligák között

Az UEFA már idén is begyűjtötte a voksokat, de egyelőre csak azt hirdették ki, hogy kikre érkezett szavazat, és a lista nagy részét a megszokott nevek adják Sergio Agüerótól Xaviig.

A 32 jelölt közül a 2011-2012-es szezonban mindenki topligában szerepelt - egyetlen kivétellel. A sok sztár közé ugyanis beékelődött a walesi Bangor City támadója, Les Davies; a Welsh Daily Post újságírója, Dave Jones jóvoltából, ugyanis ő Messi, Cristiano Ronaldo, Iniesta és Joe Hart mögé honfitársát jelölte az ötödik helyre. A walesi újságíró elmondása szerint egyáltalán nem poénnak szánta a dolgot, állítja, hogy a walesi bajnokság legjobbja sokkal nagyobb elismerést érdemel, mint amit kap.

A FIFA Aranylabda-szavazáson ugyanez elképzelhetetlen, mivel a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség még a szavazás előtt nyilvánosságra hoz egy 35 fős listát, akikre voksolni lehet. A FIFA ezt 2004-ben vezette be (akkor még a FIFA World Player-szavazáson), nem véletlenül, korábban ugyanis előfordult, hogy a szövetségi kapitányok nem tudták legyőzni elfogultságukat. Ezt persze azóta sem tudták teljesen kivédeni, főleg, hogy 2011-től már a saját válogatottjukban szereplő focistákra is szavazhatnak.

Freier jobb volt, mint Ronaldo

Az igazán érdekes eredmények azonban 2004 előtt születtek. 1996-ban például a laoszi szövetségi kapitány, Somphu Phongsa az alábbi három játékost tartotta az év legjobbjainak: Saysana Savatdy, Chalana Luang Amath és Soulivanh Xeunvilay. Három laoszi focistáról van szó, akik innentől kezdve legalább lábjegyzetként bekerültek a sportág történelmébe. Savatdy az így megszerzett öt ponttal hivatalosan az 1996-os év 21. legjobb játékosa lett, holtversenyben többek között Hierróval, Sztoicskovval és Zamoranóval, megelőzve Zolát, Gascoigne-t és további klasszisok egész sorát.

Egy évvel később sem lehetett teljesen komolyan venni a versenyt, az etiópiai kapitány például a helyi EEPCO 19 éves védőjét, Anwar Sirajt tette a harmadik helyre. Később a szakvezetők moderálták magukat, de 2003-ban megint előjöttek a régi problémák. Ebben az évben a Salamon-szigetek válogatottját gardírozó Matai Vave a harmadik helyet bizonyos Esala Masinak adta. Ha valaki esetleg nem tudná: egy fidzsi-szigeteki csatárról van szó, aki akkoriban az ausztrál Newcastle Unitedban játszott. De Tajvan szakvezetője, Lee Po Houng sem volt sokkal objektívebb: nála a 2003-as év harmadik legjobb játékosa a japán Takamacu Daiki volt, aki még a J-League-ben sem tartozott a sztárok közé. Az elfogultság legjobb példáját azonban a ghánai válogatottat irányító Ralf Zumdick mutatta be: a német szakember korábban a VfL Bochumnál dolgozott, így testközelből tapasztalhatta Paul Freier tehetségét, akit éppen ezért a második helyre tett, Zinédine Zidane mögé, de Ronaldo elé. Nem csoda, hogy a FIFA 2004-ben bevezette a jelöltek listáját.

FÁK-összefogás Sevcsenkóért

A France Football alapította Aranylabda-díjnál 1995-ben vezették be a jelöltlistát, a lap innentől kezdve mindig megnevezte azt az 50 focistát, akire az 53 európai újságíró szavazhatott. A különböző regionális kötődések persze még így is befolyásolhatták a végeredményt, Andrij Sevcsenko 2004-es győzelmében például hatalmas szerepe volt annak, hogy a volt Szovjetunió utódállamainál rengeteg pontot gyűjtött. A térség 11 voksolójából kilencen az első, ketten pedig a második helyre tették, és erre nagy szüksége volt, hogy az összesített listán megelőzze Decót.

Az újság 50-es listájáról általában 10-15 játékos rendszerint nem kapott egyetlen szavazatot sem, ami alapján úgy tűnik, hogy felesleges volt ennyire bő névsort nyilvánosságra hozni. Ráadásul, amikor nem volt még szűkítés, akkor sem kaptak ilyen sokan legalább egy pontot: a legtöbb játékosra 1961-ben szavaztak, 43-ra. Ebből is látszik, hogy az újságírók általában megpróbáltak tárgyilagosak maradni, legalábbis az első helyeken, de a negyedik-ötödik pozícióba már gyakran a honfitársukat jelölték. A görög Dimitrisz Szaravakosz 1987-ben és 1991-ben is begyűjtött egy pontot, akárcsak 1993-ban honfitársa, Szteliosz Manolasz, és valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy ezt a görög újságírónak köszönheti. De ugyanígy pontot kapott például az albán Sokol Kushta 1987-ben, a luxemburgi Roby Langers 1989-ben vagy a török Ali Cemal 1976-ban.

Valaki szerint 1976-ban Nyilasi volt Európa legjobbja

Utoljára 1985-ben fordult elő, hogy egy magyar focista szavazatot kapott az Aranylabda-voksoláson. Abban az évben Nyilasi Tibornak és Détári Lajosnak is volt egy-egy negyedik helyezése, ami azt jelenti, hogy legalább egyiküket biztosan nem a magyar szavazó látta Európa negyedik legjobbjának. Mindez a 21. helyhez volt elég (holtversenyben Giresse-szel, Sounesszel és Jenningsszel), és ha a magyar szavazó azt a magyar játékost tette volna az első helyre, aki máshonnan is kapott két pontot, akkor Nyilasi vagy Détári hét ponttal a 11. helyen végzett volna, együtt Völlerrel.

Négy évvel korábban, 1981-ben Törőcsik András két szavazónál is a harmadik lett, ami a 11. helyre volt elég. Ha az egyik szavazónál (tegyük fel, hogy a magyarnál) nem harmadik, hanem első lett volna, akkor a nyolc pont már a hetedik helyezést jelentette volna a számára.

1976-ban viszont Nyilasi Tibort a 26 szavazó közül mindössze egyetlen tartotta érdemesnek arra, hogy beválassza Európa öt legjobbja közé - nála viszont ő volt az első. Abban az évben rajta kívül csak négy focista neve került az első helyre: a végső győztes Beckenbauer mellett a második Rensenbrink, a harmadik Viktor és az ötödik Platini.

www.globalsoccerapp.com