Vágólapra másolva!
José Mourinho tizedszer ülhetett a kispadon a Real Madrid edzőjeként a Barcelona ellen, azonban megint nem tudott nyerni - a tíz találkozóból csak egyetlen győzelmet gyűjtött be. A portugál edző már szinte mindent megpróbált csapatával: változtatott játékrendszert, visszahúzódott, letámadott, durváskodott, de mindhiába. Közelebb került ugyan Josep Guardiolához, de a megoldást még nem találta meg.

A Realnak a továbbjutást ugyan nem sikerült kiharcolni a Király-kupában a Barcelona ellen, de Cristiano Ronaldóék kétgólos hátrányból egyenlítve remek mérkőzést játszottak, a madridi újságok pedig ezt az eredményt szinte győzelemként ünnepelték. "A Barcelona továbbjutott, a Madrid visszatért" - állt az AS címlapján, a Marca pedig azt írta: "A Barcelona kiverte a Madridot, amely első alkalommal volt a jobbik csapat".

A madridi hívek jogosan lehetnek büszkék kedvenceikre, de a tényt ez sem változtatja meg: amióta José Mourinho az edző, a Real tíz alkalommal játszott a Barcával, és mindössze egyszer tudott nyerni.

Nagy pofon az első rangadón

A madridiak elnöke, Florentino Pérez sohasem titkolta, hogy 2010 nyarán azért szerződtette a kispadra Mourinhot, hogy irányításával a csapat véget vessen az ősi rivális Barcelona hazai egyeduralmának. Elvégre a portugál nem sokkal korábban az Internazionaléval képes volt megállítani a katalánokat a Bajnokok Ligájában - sokan csak arra emlékeznek, hogy a barcelonai visszavágón a milánóiak kibekkelték az 1-0-s vereséget, pedig két héttel korábban volt egy másik mérkőzés is, amelyen az Inter 3-1-re verte Messiéket. Valami hasonlót vártak Mourinhótól is, aki azonban első rangadóján edzői karrierje legnagyobb vereségébe szaladt bele.

2010 novemberében a Barcelona 5-0-ra győzött, és akkor alighanem bebizonyosodott Mourinho számára, hogy a Reallal nem teheti meg azt, amit az Interrel, hogy behúzódik a saját kapuja elé, és onnan próbál meg kontrázni. A madridi védelem rendkívül mélyen játszott, a támadó középpályások viszont nem védekeztek elég hatékonyan, így a visszahúzódó Messi, illetve Xavi számára rengeteg terület volt a hátvédsor előtt, és ezt könyörtelenül ki is használták. Mourinhónak az sem vált be, hogy a 4-2-3-1-es szisztémában megcserélte a két szélsőjét, és Ángel di Maríát szerepeltette a bal oldalon, hogy ő kerüljön szembe Daniel Alvessel.

Mourinho mérlege Real-edzőként a Barca ellen

Barcelona-Real Madrid 5-02010. november 29.bajnokság
Real Madrid-Barcelona 1-12011. április 16.bajnokság
Real Madrid-Barcelona 1-02011. április 20.kupadöntő
Real Madrid-Barcelona 0-22011. április 27. BL-elődöntő
Barcelona-Real Madrid 1-12011. május 3.BL-elődöntő
Real Madrid-Barcelona 2-22011. augusztus 14. spanyol Szuperkupa
Barcelona-Real Madrid 3-2 2011. augusztus 17. spanyol Szuperkupa
Real Madrid-Barcelona 1-32011. december 10.bajnokság
Real Madrid-Barcelona 1-22012. január 18.kupanegyeddöntő
Barcelona-Real Madrid 2-2 2012. január 25. kupa-negyeddöntő




Rontást hozni a Barcára

Fél évvel később aztán a két csapat egy hónapon belül négyszer is találkozott, és a különbség ezúttal sokkal kisebb volt, sőt, ekkor született az egyetlen Mourinho-győzelem - még ha csak hosszabbítás után is. A spanyol kupadöntőjében Cristiano Ronaldo fejesével tudtak győzni, és ez elég volt ahhoz, hogy a szezont ne zárják trófea nélkül. A bajnokságban elért 1-1-es döntetlen azonban kevés volt ahhoz, hogy ledolgozzák hátrányukat, a Bajnokok Ligájában pedig otthon kaptak ki 2-0-ra, és így az alighanem legfontosabb tartott sorozatban alulmaradtak a Barcával szemben.

Ezzel együtt ez a négy meccs arra utalt, hogy Mourinho kezd ráérezni arra, mi lehet az ellenszer. Az egyik fontos változtatás az volt, hogy csapatát nem 4-2-3-1-es, hanem 4-3-3-as felállásban küldte pályára (sőt, a kupadöntő nagy részében 4-1-4-1-es játszott a csapat), ami csak papíron volt támadóbb felfogású, hiszen ebben a rendszerben nem négy, hanem három játékos elsődleges feladata volt a támadásépítés. A középpályán viszont sokkal jobban sikerült elrontani a Barcelona játékát, amiben nagy szerepe volt Pepének, akit többször is védekező középpályásként vetett be az edzője. Amíg a portugál csak a játékra koncentrált, addig a csapat vezérletével szinte tökéletesen semlegesítette az ellenfél középpályás sorát. Pepe remekül rombolt, illetve akadályozta meg az ellenfél támadásépítését, ám mivel a középpályán két szintén defenzív felfogású játékos szerepelt mellette (Sami Khedira és Xabi Alonso), így a madridiak támadásban kevésbé voltak hatékonyak.

Forrás: AFP/Pedro Armestre

Agresszivitás és letámadás

Pepe éppen a legfontosabb meccsen, a BL-elődöntőn kapott piros lapot, és így a Real négyből négyszer fejezte be tíz emberrel a rangadót. Látható volt, hogy az agresszivitás és a keménység hatékony ugyan, de kétélű fegyver, emberhátrányban ugyanis a labdabiztos Barcelona ellen rendkívül nehéz futballozni. A Spanyol Szuperkupa nyáron lejátszott két meccsén a madridiak kicsit vissza is fogták magukat, ami azt eredményezte, hogy két kifejezetten látványos, gólgazdag meccset játszottak, de a Real megint győzelem nélkül maradt.

Mourinho azért a második, barcelonai meccsen (amelyet a katalánok 3-2-re nyertek meg) megint húzott egy váratlant, ugyanis a középhátvéd Ricardo Carvalhót azzal bízta meg, hogy a védelemből rendre lépjen ki Messire, aki ismét csak visszavont középcsatárként játszott. Ez azonban nem vált be, mert a portugál védő nem volt elég agresszív ehhez a feladathoz, az ő fő erénye éppen a remek helyezkedés, amit így nem tudott kihasználni.

A Szuperkupán időnként már lehetett látni azt az agresszív letámadást a Realtól, ami a két együttes decemberi bajnokiján aztán a madridiak fő fegyvere volt. Cristiano Ronaldóék igyekeztek már a saját tizenhatosánál megzavarni a Barcát, megakadályozni a labdakihozatalt, ami egy ideig működött is, de mintegy 20 perc után a csapat túlságosan elfáradt. Igaz, a vezetést sikerült megszerezni, ám Guardiola taktikai váltására (Daniel Alves előretolta a középpálya jobb oldalára, és Sergio Busquets lépett vissza a védelembe) Mourinhónak nem volt válasza.

Forrás: AFP/Javier Soriano

Még Cristiano Ronaldo is visszazár

Ezzel együtt a recept adottnak tűnt, már csak arra volt szükség, hogy meg is valósítsák, de a kupanegyeddöntő első felvonásán Mourinho megint megpróbált valami újat. A játékrendszer ismét 4-3-3 volt, és Pepe megint a középpályán szerepelt, ahol a madridiak szinte emberfogást alkalmaztak: Xabi Alonso Francesc Fabregasra, Lassana Diarra, Xavira, Pepe pedig Messire ügyelt.

A Real szinte egyáltalán nem támadott le, hanem megint csak kivárásra játszott, ám mindhiába, a Barca fordítani tudott, és Mourinhót alighanem különösen felbőszítette az, hogy az egyenlítő barcelonai gól pontrúgás után született. Nem csoda, hogy spanyol lapértesülések szerint összekülönbözött Sergio Ramosszal, és kérdőre vonta őt, hogy miért nem figyelt Carles Puyolra.

Forrás: AFP/Javier Soriano

Ilyen előzmények után jött a barcelonai visszavágó, ahol a Real megint letámadott, mégpedig a szokottnál is hatékonyabban, ám ezúttal a legnagyobb helyzetek is kimaradtak, és ahogy az lenni szokott, a félidő végére a madridiak elfáradtak. De a szünet után ismét nyomni kezdtek, és még Cristiano Ronaldo is visszajött a saját tizenhatosáig, ami pedig korábban nem volt jellemző rá.

A Real focistái a jelek szerint egyre hosszabb ideig bírják a letámadást, ráadásul Mourinho a cserékkel remekül nyúlt bele a meccsbe: Estebán Granero és Javier Callejón becserélésével gyakorlatilag átállt a 4-4-2-re, a csatársorban Benzemával és Cristiano Ronaldóval. Éppen ez a két focista volt eredményes, kialakítva a 2-2-es végeredményt, ami ugyan barcelonai továbbjutást jelentett, de megmutatta, hogy a Real igenis képes felvenni a versenyt a Barcelonával.

Még legalább egyszer biztosan találkoznak a szezonban (a Primera División 35. fordulójában, április 21-22-én), de még a Bajnokok Ligájában is összekerülhetnek. Mourinhónak tehát lesz esélye, hogy javítson a mérlegén.

www.global-soccer.eu