A győztesek mindig szemetek - mitől ilyen jó a Juventus?

Két rosszul sikerült idény után száguldani kezdett a Juventus az olasz bajnokságban, féltávnál úgy vezeti a bajnokságot, hogy még mindig veretlen. Az edző, Antonio Conte elsősorban mentálisan hozta rendbe a csapatot, amelyben mindenki az utolsó pillanatig hajt, és ennek meg is van az eredménye.

Ahhoz képest, hogy az előző két idényben egyaránt csak a hetedik helyen végeztek, a torinóiak most egészen fantasztikusan szerepelnek a Serie A-ban. A szombat este az Atalanta ellen aratott idegenbeli győzelemmel biztossá vált, hogy a Juve lett az őszi bajnok.

A legutóbbi mérkőzések kicsit gyengébb eredményei után a szurkolók ugyan aggódni kezdtek, hogy megismétlődik az előző két idény, amikor biztató szezonrajt után a bajnokság második felében jelentősen visszaesett a teljesítménye, ám úgy tűnik, ezúttal más a helyzet. A zuhanórepülést elsősorban a nyáron kinevezett Antonio Conte, illetve az általa megkövetelt mentalitás akadályozhatja meg.

Az s-betűs szó tabu

A Juventus 19 mérkőzésen 41 pontot szerzett, és egyetlen vereséget sem szenvedett. Előbbi nem számít különlegesen soknak (a Milan egy évvel korábban 40 ponttal állt féltávnál, két éve pedig az Internek ugyanebben a fázisban 45 pontja volt), utóbbi viszont annál inkább: az elmúlt 20 évben mindössze háromszor fordult elő, hogy 19 forduló után egy csapat még veretlen legyen. Azt követően, hogy a Milan 1992-ben vereség nélkül fejezte be az idényt, 1993-ban a Milan, 2007-ben és 2008-ban pedig az Inter nem kapott ki az első 19 meccsén.

Mind a három fenti csapat megnyerte a bajnokságot, a Juventusnál azonban nagyon sokáig még csak említeni sem merték a scudettót, a kapus, Gianluigi Buffon még decemberben is azt nyilatkozta: "Bolond lennék, ha az s-betűs szót kimondanám".

Az Atalanta elleni mérkőzés előtt Conte már bátrabb volt, bár a scudetto kifejezést ő sem használta: "Ha most garantálnák nekem a harmadik helyet, nem elégednék meg vele. Kötelességem, hogy a maximumot nyújtsam, és nagy célokról álmodom" - fogalmazott az edző.

Baseballütő szögesdróttal

A Juventus teljesítménye az elmúlt két szezonban egyaránt nagyon visszaesett januártól kezdve, és elsősorban ez volt az oka, hogy mindkétszer csak a hetedik lett. A 2010-2011-es bajnokságban például az év végén, azaz 17 mérkőzés után a negyedik helyen állt, és csak két veresége volt, a folytatásban további nyolcszor kapott ki. Egy évvel korában még rosszabb volt a helyzet: a Juve 17 forduló után a harmadik helyen állt öt vereséggel, de tavasszal még tízszer kikapott, így lett csak hetedik. Nem csoda, hogy amikor az év első bajnokiján a torinóiak csak nyögvenyelősen győzték le a Leccét 1-0-ra, majd hazai pályán csak ikszeltek a Cagliarival, a szurkolók aggódni kezdtek.

Az Atalanta elleni idegenbeli győzelem alighanem megnyugtatta a szurkolókat, akik azért abban biztosak lehettek, hogy ha a csapat gyengébben is futballozik, Conte nem fogja megengedni, hogy a játékosok ne szántsák fel a pályát.

Az edző szakmai szempontból is rendre remek döntéseket hoz (ilyen például a korábban leírt Andrea Pirlo feltámasztása), ám legalább ilyen fontos, hogy mentálisan felrázta a csapatot. A játékosként is a lelkesedéséről, küzdeni tudásáról elhíresült Conte a focistáitól minden edzésen megköveteli a maximumot, és ha valaki nem teljesít, akkor szívfájdalom nélkül kihagyja, így került például kispadra Milos Krasic (képünkön), vagy a nyáron kilencmillió euróért megvett Eljero Elia.

"Ez egy háború, és mindig készen kell állni a harcra" - fogalmazta meg futballfilozófiáját Conte, majd megjegyezte: "Amikor idejöttem, olyan csapatot találtam, amelyik mindenkihez kedves volt. Amilyen gyorsan csak lehet, szemétládákká kell válnunk, mert a győztesek mindig szemetek".

A csapatok pedig látszik a különbség: minden futballista a kifulladásig küzd, a csatárok visszazárnak, a hátvédek pedig felérnek a támadásokhoz, miközben a taktikai fegyelemre is ügyelnek.

Ősszel a Napoli elleni rangadón például Conte a jobb szélről a balra vezényelte át Simone Pepét, aki zokszó nélkül végrehajtotta a taktikai utasítást. "Simone rendkívül sokoldalú, és remekül futballozott. Ráadásul van egy titkom: van egy szögesdróttal betekert baseballütőm, és ha Pepe nem játszik elég energikusan, azzal fenyegetem meg" - viccelődött a meccs után Conte, aki a pálya szélén is együtt él a csapattal, a lefújás után pedig rendre mindenkivel lepacsizik

http://www.youtube.com/embed/uBUxrTyVSLY

A stadionból is klilóg a kispad

A Juventus keretében több olyan futballista is van, aki egyáltalán nem kap játéklehetőséget Contétól, csak a tartalékok között edzhet, azonban a fizetése kifejezetten magas. A torinóiak persze igyekeznek megszabadulni az ilyen játékosoktól: Amauri vagy Luca Toni akár már januárban távozhat, azonban keretük így is rendkívül bő: jelenleg 29 labdarúgónak van mezszáma, további 15 pedig kölcsönben szerepel, közöttük olyan ismert játékosok, mint Felipe Melo vagy Reto Ziegler. Mindez azonban olasz sztárkluboknál egyáltalán nem ritkaság: a Milannál ugyanez a képlet 31+26 (a kölcsönjátékosok között van Massimo Oddo és Filkor Attila is), az Internél pedig 31+18 (kölcsönben van például Goran Pandev is).

A Premier League-ben az előző szezontól kezdve 25 főben maximalizálták a nevezhető játékosok számát (amibe azonban a 21 éven aluliak nem számítanak bele), így általában a keret is szűkebb, a Chelsea-nél jelenleg például 26 futballistának van mezszáma. Az ellenkező végletet pedig az FC Barcelona jelenti, ahol az első kerethez csupán 18-an tartoznak, igaz, ez rendszeresen kiegészül a tartalékból felhívott játékosokkal.

www.global-soccer.eu