A francia bajnokságban 16 forduló után nem valamelyik sztárcsapat áll az élen, hanem az a Montpellier, amelyet tavaly a Győr vert ki az Európa Liga selejtezőjében. A klub azonban nem csak a remeklése miatt szerepel sokat az újságokban: az egyesület elnöke, Louis Nicollin gyakran nyilatkozik rendkívül őszintén - és nyomdafestéket nem tűrően.
A francia bajnokságról már a rajt előtt sejteni lehetett, hogy többesélyes versenyfutás lesz: a címvédő Lille meg tudta őrizni legjobbjait, sőt, tovább erősített, de a Marseille és a Lyon is célba vette az aranyérmet, miközben a Paris Saint-Germain arab tulajdonosainak köszönhetően csillagászati összegeket költhetett új játékosokra.
16 forduló után mégis egy olyan csapat áll az élen, amelynek kerete alig változott az előző szezonhoz képest (akkor 14. volt), és amelyiket bő egy éve a Győri ETO tíz emberrel is ki tudta verni az Európa Ligából.
A Győr elleni vereségtől a Ligue 1 első helyéig
A Montpellier jelenleg három ponttal előzi meg a második helyezett PSG-t, miközben a legtöbb gólt szerezte a bajnokságban. Ez a kiváló szereplés még a francia labdarúgás bennfenteseit is meglepte, mert bár azzal tisztában voltak, hogy a klubnál kiváló szakmai munka folyik az utánpótlás-képzésben, azt senki sem várta az együttestől, hogy ilyen jól tartja magát az élmezőnyben.
Főleg, hogy a keret a nyáron szinte egyáltalán nem változott, a csapat szinte teljesen ugyanaz, mint az előző szezonban. Mindössze két jelentősebb erősítés érkezett a holtszezonban: a Marseille brazil védőjét, Hiltont ingyen szerezték meg, míg a kameruni balhátvédért, Henri Bedimóért kétmillió eurót fizettek a Lensnak - vagyis pontosan annyit, amennyit Emir Spahicért kaptak a Sevillától.
A keret állandóságát mutatja, hogy azon játékosok közül, akik tavaly nyáron a Győr elleni, hazai pályán 1-0-ra elveszített EL-visszavágón szerepeltek, majdnem mindenki most is alapember. Geoffrey Jourdren, Mapou Yanga-Mbiwa, Joris Marveaux, Dzsamel Szaihi, Marco Estrada, Younes Belhanda, Souleymane Camara és Olivier Giroud is több, mint tíz bajnokin volt kezdő.
Közülük Jourdren, Yanga-Mbiwa, Szaihi és Belhanda is saját nevelésű - utóbbi 2009-ben tagja volt a francia utánpótlás-bajnokságnak megfelelő Gambardella-kupát megnyert együttesnek. A Montpellier futballakadémiáját az 1984-ben játékosként Európa-bajnokságot nyert Jean-Francois Domergue irányítja, a sportigazgató, Bruno Carotti több mint 300 meccset játszott a klubnál, a tavaly nyáron kinevezett vezetőedző, René Girard pedig korábban majd mindegyik korosztályos válogatottnál dolgozott, 1998 és 2002 között pedig a nagyválogatott pályaedzője volt.
Az első válogatott 15 év után
Girard a nyáron valamelyest változtatott a taktikán, és a 4-3-3-as szisztéma helyett a 4-2-3-1-es felállást favorizálja, ami a jelek szerint sokkal jobban illik a kerethez. A csapat már most négy góllal többet szerzett, mint a teljes előző szezonban, és a statisztikák szerint jelenleg a Montpellier passzol a legpontosabban a Ligue 1-ben (82,2%).
De nem lehet panasz a mentalitásra, illetve az erőnlétre sem: a gárda több alkalommal is képes volt hátrányból fordítani, a Dijon ellen például 0-2-ről nyert 5-3-ra, és góljainak több, mint kétharmadát a második félidőben szerezte - hetet az utolsó öt percben. A középcsatár, Olivier Giroud pedig egészen elképesztő formában van, a legutóbbi, Lorient elleni bajnokin a rendkívül ritkán adott kilences osztályzatot érdemelte ki a France Footballtól és a L'Équipe-től is. A támadó novemberben az Egyesült Államok ellen bemutatkozott a nagyválogatottban is - a Montpellier-ből utoljára Bruno Martini húzhatta fel a címeres mezt, még 1996-ban.
Mindezek ellenére az egyesület elnöke, Louis Nicollin szerint a csapatnak semmi esélye sincsen az aranyéremre. "Lehetetlen, hogy bajnokok legyünk. Ha a PSG, a Lille vagy a Lyon helyébe lennék, és a Montpellier vezetne előttünk, seggbe szúrnám magam egy kolbásszal. Amiatt viszont aggódok, nehogy bejussunk az Európa Ligába. Az teljesen kikészítene, mert az EL egy ócska viadal" - nyilatkozta a Franciaország szerte csak becenevén, Loulou-ként ismert sportvezető. Nicollin jelenleg a leghosszabb ideje posztján lévő klubelnök a Ligue 1-ben, 1974 óta irányítja a Montpelliert, amelynek 99,9 százalékban a tulajdonosa, és közismert nyers és szókimondó stílusáról.
Kövér, ronda és őszinte
A vagyonát szemétgyűjtéssel és -szállítással megteremtő üzletember (a sajtótájékoztatókón ezt szereti hangsúlyozni, mondván, ő csak egy egyszerű kukás) imádja a futballt. Camargue-i birtokán kisebbfajta magánmúzeuma van régi mezekből, és megvan neki a France Football összes példánya a legelső számtól kezdve. Testsúlyából ítélve sportolni aligha szeret, nyilatkozni viszont annál inkább, az újságírók pedig alig várják, hogy mikrofon elé lépjen, hiszen tőle mindig számíthatnak valami szaftos sztorira. Az előző szezonban például az egyik meccs közben, amikor csapata kis híján gólt kapott, a Canal Pluson élő adásban azt kiáltotta az éterbe: "Majdnem összeszartam magam".
Amikor 2009 nyarán arról kérdezték, hogy miért menesztette a csapatot az élvonalba feljuttató trénert, Rolland Courbist, akkor kijelentette: "Mindenki úgy kefél a feleségével, ahogy akar". Pedig korábban akkor is kitartott Courbis mellett, amikor azzal vádolták, hogy az átigazolásoknál bizonyos összeget zsebre tett. "Nem érdekel, mit csinál, ha kiharcoljuk a feljutást. Ha drogot árulna, vagy fiatal lányokat erőszakolna meg, azt nem tolerálnám, de ilyen hülyeségekkel nem foglalkozom" - mondta akkor.
Nicollin nagyon szereti a szexualitással kapcsolatos hasonlatokat, hiszen egy alkalommal például azt nyilatkozta: "Többet fizetek a focistáimnak, mint a kurváimnak, pedig utóbbiaktól sokkal több örömet kapok". Amikor 2009 októberében a Montpellier 2-1-re veszített az Auxerre-rel szemben, akkor az ellenfél középpályásával, Benoit Pedrettivel kapott össze, mivel úgy vélte, hogy a játékos túlságosan sokszor reklamált a bírónál, és ezzel befolyásolta a játékvezetőt. "A kis buzi, azt hitte, ő irányítja a meccset" - hőbörgött Nicollin, és amikor a melegjogi szervezetek a bocsánatkérését követelték, azt mondta: "Ez egy férfias játék, nem hordunk női ruhákat".
Ehhez képest az már szinte semmiség, amit a francia válogatottról mondott. A novemberi, Belgium elleni barátságos találkozót követően azt nyilatkozta: "Az ország háromnegyedéhez hasonlóan nem szeretem ezt a francia csapatot. Az USA elleni meccset is csak azért néztem meg, mert Giroud is játszott. A belgák elleni találkozót viszont nem néztem, mert egy másik csatornán egy jó western ment". Azt persze nem lehet állítani Nicollinról, hogy nem őszinte. "Kövér vagyok és ronda. De nézzék meg a francia válogatott tagjait: ő sem néznek ki valami jól".